Az asztrozófus feladata, jutalma, egyben felelőssége a csillagos ég történéseinek tolmácsolása. E háromból leggyakrabban az utolsó kettőt érzem magaménak: jutalom, örömteli felelősséggel. Nagyszerű érzés bemutatni, megfesteni, milyen csodás dolgok történnek odafent és ezek miképpen hatnak ránk idelent. Ennyi talán elég is az asztrozófusról, mert ma leginkább rólad szeretnék írni.
Aki asztrozófiai előrejelzést olvas, már birtokában van az analógiás gondolkodás képességének. Ez azt is jelenti, hogy kiszabadultál az ok-okozati, láncolatos gondolkodásmód börtönéből. Képes vagy asszociálni, megfeleltetni, rácsodálkozni, behelyettesíteni. Nagyra tartalak.
Becsüllek. Nem – úgy fogalmazok, hogy – tisztellek, mert a tisztelet – számomra – merevebb, távolságtartóbb minőség – sokkal inkább a külvilágnak szól.
Becsüllek, mert érdekel, mi történik az égen. Kíváncsiság sarjad benned, ez hogyan hat rád, az életedre. Szeretnéd megtudni, miként alkalmazd saját életedben a kozmikus történések energiamintáit. Ez nagy dolog. Az emberiség talán már kilábalt a véletlenek okozta sorscsapások és vakszerencse erői által dobált sárfigura tévképzetéből. Hiszem, hogy a materializmus, mint (eszmei) anyagba ragadottság, már a múlté.
Egyre több szem nyílik fel. Egyre több szív dobban rá: az élet több, mint születés és halál közti Siralomvölgy-túra. Egyre több elme gondolkodik el, vajon hol találok támpontokat az út során? Mi segíthet, mert spirituális öntudatára ébredt emberben már nincs magára hagyatottság-érzés. Végtelen számú tan, irányzat, filozófia kínál segítő jobbot. Van, aki soha nem talál rá a csillagok fantasztikus világára, mert máshol, más módon révbe ért, tökéletes eszközökre bukkant, amik számára maradéktalanul kielégítőek. Biztos, hogy ismersz olyan szülöttet is, akinek pontos, gondolkodás nélkül használható útmutatóra van szüksége, amit megkap az asztrológia szakosodott kisiparosaitól. Kérlek, ne ítéld el őt!
a kapu több módon is megnyílhat, nincs kizárólagos üdvözítő kulcs
Ha valahol nincs, nem szabad, hogy verseny legyen, az a spiritualitás világa. „Én ezóbb vagyok a Gizinél!” „Lóf@szt! A fenéket! Én vagyok a legeslegezóbb közöttetek!” „Dehogyis! Nekem már az oviban is regresszió volt a jelem!” Ugye, mennyire fals, csikorgó – szerencsére csak elképzelt! – mondatok ezek? Te is érzed, milyen végtelenül távol vannak az életszerűségtől. Mi történik, mikor bármilyen előrejelzést – legyen akár asztrológiai, akár asztrozófiai – olvasol? Ha többet kapsz a tényeknél, az mind-mind átmegy a sorok írójának szubjektív szűrőrendszerén. Jó, villámgyorsan égbe emelem a kezem és megmagyarázom, mire gondolok most.
Konkrét, valós égi történés, bárhol visszaellenőrizhető adat: 2022. augusztus 15-én 9:00-kor a Mars a Bika asztrológiai jelének 27. fok 0. percénél jár. Ez a tény, ami itt ér véget. Persze, hozzá lehet tenni, hogy egy meglehetősen markáns energiájú csillaggal (Algol) együtt áll, ami még szintén vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen valóság, azaz tény, amit Micimackó háromszor szokott énekelni, mikor minél inkább hull a hó. Innentől kezdve egyetlenegy betű, gondolat már mind-mind szubjektív információ.
Kicsit feljebb írtam, hogy becsüllek. Azért – is – becsüllek, mert te képes vagy árnyalatokat megkülönböztetni, szelektálni. Kivenni, ami számodra fontos, dolgod van vele és hagyni-engedni, ami neked közömbös. Nézhetünk példát is? Írok egy Nap-Merkúr együttállásról. Még nem született ember a Földön, aki kivétel nélkül minden értelmezését le tudná írni egy ilyen találkozónak. Én akkor éppen sietős kedvemben vagyok és csak amolyan foghegyről odavetett írást sikerítek. Mindössze a „szokásos” ötletbörze, kommunikációs szikrázás, fokozódó megértés hármasának leírása telik tőlem. Te köszönöd szépen, most érkeztél haza egy három napos konferenciáról, ahol ezekben tobzódtál. Még az is megeshet, hogy a bejegyzés közepén továbbgörgetsz, mert akkor, abban a pillanatban semmi dolgod vele.
Ellenben amikor a Skorpió ollójánál járó fogyó Holdról olvasol, talán felcsillan a szemed. Felcsillan, majd a pinceajtó felé fordul. Ott, a lépcsősoron túl, lent, több köbméter kidobásra ítélt és sorsára váró holmid pihen. Meglehet, itt viszont óriásit dobban a szíved, hogy végre tele tudod pakolni a konténert anélkül, hogy gyászterapeutát kéne fogadnod minden lyukas zokni és leszakadt karú plüssmackó likvidálása mellé.
E két, mórickásan egyszerű példával szerettem volna megmutatni, miért becsüllek. Mert nem tekinted mindig, mindent mindenáron követni való és feladatokat szabó parancs-sorozatnak az előrejelzéseket. Igen, van, aki viszont így él. Ez is rendben van. Fáraszthatlak még egy analógiával? Megengedsz még egy gondolatfolyamot, amin keresztül megvilágítom, miért jó ez így, ahogy van?
Csillagfürkészés mellett aktív hobbifutó is vagyok. A „Fuss a csillagok útján” workshop-előadást azzal promotáltam, hogy félmaratoni távon a világ leggyorsabb asztrozófusa vagyok, ezt tartom is, egészen az ellenkező bizonyításig (4:30 min/km). Megvolt a maraton is. Kétszer. Lefutottam, kipipáltam, büszke vagyok rá. Komoly sportteljesítménynek tartom, a 42.195 méter teljesítése önmagában is lélektani határátlépés. De nem az én távom. Mindkétszer a legkomolyabban gondolkodtam azon, hogy feladom. Elkullogok, ezer és egy érvet tudok kiagyalni, miért engedek gyötrődő testem szavának. Nem esett jól. Célba érni igen, de az utolsó 10 kilométer szenvedését nem kívánom senkinek. Nem az én távom. Félmaratonista vagyok, a koromhoz és a hobbifutó voltamhoz képest egész jó. Aki 5 kilométerrel élete topját futja, talán úgy néz rám, mint egy gőzmozdonyra, Eliud Kipchoge magyar megtestesülésére. Persze, hogy nem, de azért csak leírtam. Aki ultrázik – és egyre többen vannak -, az mosolyog, hogy a heti „adagom” neki bemelegítés.
Apropó, ultra. Illetve nagybetűvel: Ultra. Simonyi Balázs filmjét jó szívvel ajánlom. Számomra felfoghatatlan, hogy 36 óra alatt majdnem annyit futnak, mint én egy hónap alatt, apró szintecskékkel tarkítva. Perverz. Hozzájuk képest teknős vagy csiga vagyok. Ezt csak azért tálaltam eléd, hogy lásd egy mindenki által ismert sport tükrében a különbségeket. A világ leggyorsabb félmaratoni asztrozófusa komótos görög teknős egy ultrafutóhoz képest.
Aki „szájbarágó” előrejelzést vár, azért teszi, mert – itt és most – erre van szüksége. Nem érdemel lenézést vagy sajnálkozást. A top, amikor már szükségtelen számodra az előrejelzés. A csúcs, amikor egy efemeridát használsz csak. Megelőzőm az „eszik-e vagy megisszák?” kérdését. Az efemerida – leegyszerűsítve – az égitestek pozícióját összegző táblázat. Lehet könyv formátumú, manapság egyre inkább dgitalizálódik. Akinek elegendő, hogy rápillant: Mars a Bika 27. fok 0. percénél – és hozzászövi saját maga által saját magának írt csillagmeséjét – nos, számomra ő a csúcs. Ettől én messze vagyok.
Gyakran írom le azt is, hogy nem én vagyok a legjobb asztrozófus. Közel sem. Több embert ismerek, akik az enyémet jóval maghaladó tudást birtokolnak. Van, aki konkrétabban fogalmaz. Én igyekszem jó pincérként írni. Kínálok ezt is, azt is. Emlékezz, rendszeresen találkozol olyan kifejezésekkel, hogy „lehetőséget kínál,” „élhetsz vele,” „ösztönöz,” „támogat,” és így tovább. Eddig még soha nem írtam le és soha nem is fogom, hogy egy égi állás kényszerít.
Becsüllek. Újra leírom. Azért is becsüllek, mert tudod, hogy te döntesz. Képes vagy válogatni. Nem megmondóembert látsz bennem, hiszen tudod: a döntés a tiéd. Nem is akarsz kitáncolni előle.
Becsüllek, mert nemcsak a sorokat olvasod, hanem mindazt, ami közöttük bújik meg. Tisztában vagy azzal, amit számtalan alkalommal elismételtem: amit írok, a csillagos ég tényein alapuló meglátásaim. A kétségbevonhatatlan kozmikus mozgások által Ládonyi János asztrozófus szűrőjén keresztül áramoltatott és így leírt gondolatok. Ismered a fogalmazásomat és tudod, nem akarlak manipulálni.
Becsüllek, mert örömmel állsz bele a döntéshelyzetbe. Persze, elégedettséggel és jó érzéssel tölt el, ha kapsz olyan megvilágítást, ami eddig hiányzott, de életed hajójának kormánykerekénél mindig is te állsz. Nem akarsz robotpilótát. És ez nagy szó. Köszönöm, hogy ezt leírhattam neked.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
igen, megesik, én így látok egy-egy égi helyzetet
Köszönöm szépen!