Vasárnap (közép-európai idő szerint) hajnali 03 óra 54 perckor átlép a Nap a Mérleg asztrológiai jelébe, ezzel kezdetét veszi, vagy ha úgy tetszik, beköszönt az ősz (ha még nem főztük meg a lencsét, nosza, itt az idő!). Beköszönt, bár a legtöbben nem szívesen fogadják, pedig valójában csoda dolgokat hoz. A napéjegyenlőséget követően napról napra csökken a látható fény mennyisége, azaz rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák. Hajlamosak lehetünk ezt őszi depressziónak címkézett helytelen hozzáállással fogadni, ám lényegesen bölcsebb együttműködnünk a természettel, a Kozmosszal. Van egy törvényszerűség, hogy energia nem vész el. A fényre, mint energiára tekintve úgyszintén igaz ez a tézis. Amikor a látható fény mennyisége fogyatkozik, akkor automatikusan, szintén napról napra növekszik a belső fényünk. Az ősz kezdetével a nyár pezsgéséből, az aktív, (fizikai síkon megnyilvánuló) világot megváltó működésünkből lassanként befelé fordul figyelmünk, a porosodó fotel egyre nagyobb szerepet kap mindennapjainkban, olyan jó egy kicsit leülni, elmerengeni az élet és a saját dolgainkon. Az ember nem arra teremtetett, hogy konstans módon üzemelő automata legyen, még akkor sem, ha a főnök ezt várná el. Helye és szerepe van életünkben a változásnak, a ciklikusságnak; most pedig a befelé figyelés ideje érkezett el. Gondolkodjunk el: talán nem azért kevesebb a napfény, hogy a „sötétből” saját fényünkbe érkezzünk meg?
Az őszindító aktus a Nap Mérleg szeletébe érkezése. Ebben az időszakban fontossá válik, hogy jól érezzük magunkat, de nem amolyan talmi módon; sokkalta nagyobb igényünk ébred a valódi harmónia és egyensúly megélésére. A hagyományos asztrológiában talán szerepel egy olyan tétel, ami a Mérleg energiáját hezitálással, töketlenséggel és döntésképtelenséggel azonosítja; erre bátran válaszoljuk ugyanazt, mint a Robin Williams halhatatlan alakítása által éltre keltett tanár a Holt költők társaságában: „ürülék!”
Emberi kapcsolatainkra irányul fókuszunk, ráébredhetünk, hogy a másikon, mint tükrön keresztül tudjuk a legjobban megismerni önmagunkat; őáltala tanulhatjuk a legtöbbet saját magunkról (ezt a cikkelyt a zodiákus tükörházaként is aposztrofálják). Emlékezzünk: amikor az emberi és az isteni minőség egyensúlyban van bennünk, akkor érkezünk meg a valódi harmónia minőségébe.
kép: www.pinterest.com
