– Üdvözlöm, mi járatban? Miért vonult félre?
– Jó estét, köszönöm a kérdését! Igazából kerestem egy csendes zugot. Ez, amire éppen ráleltem, úgyszólván tökéletes.
– Mi tagadás, kedves, aranyos, mi több: otthonos hely. Befészkelődésre való. Ilyesmiben utazik?
– Igen. A helyzet az, hogy kéne egy kis leltárt végeznem.
– Leltárt? Netán boltos? Esetleg könyvelő?
– Khmmm. Most majdnem hangosra sikerült a kuncogásom. De nem nevetem ki; kérem, félre ne értsen. Se boltos, se könyvelő, se káeshás nem vagyok.
– Hát akkor? Minek akar és főleg: mit akar leltározni?
– Hetet.
– Hetet?
– Igen, hetet.
– Van humorérzéke, azt megállapítottam. Hetet és havat is?
– Nem, nem. Még csak nem is vicceltem, legalábbis most nem. Heti leltárt végzek, ehhez kerestem egy szuper sarkot, félreeső, nyugodt beszögellést.
– Mire jó hetente leltározni? Régebben ezt január elején csinálták, ki se nyitottak pár napig az üzletek.
– Az más. Az évfordulós leltár, inkább rovancsolás. Összegezték, minek kelt lába és fejet vakartak, mit hogyan lehet el- és lepapírozni.
– Értem. Még emlékszem rá. Jó, ha nem akarja elmondani, nem tolakszom.
– Dehogyis, ne vicceljen. Már nevet is adtam ezeknek a vasárnap esti félrekuckózásoknak. Hétrenézőzök.
– Hétrenéző? Az meg mi a manó?
– Egy fura összetett, vagy inkább: összebarkácsolt szó. Benne van több dolog is. Hétre néz, mert egy hetet visszafelé, egyet pedig előre vizsgálok meg.
– Eddig értem, tiszta sor, biztosan tudom követni.
– Remek. Megnyugtatom, nem bonyolítom túl. Hátranéző is, hiszen az egyik hét már szinte elmúlik, mire keresek egy-egy padot és leülök rá merengeni.
– Mit rejt még a szókoktél?
– Égre nézést.
– Ez azért kissé erőltetett, nem?
– Hát… Miért, a borosdugó magától ugrik ki a palackból?
– Igaz. Hogy értsem az égre nézést?
– Ahogy mondom. Szó szerint. Mert a legtöbb dolgot égi történések tükrében vizsgálom.
– Á… Szóval maga ért hozzá. Én is szoktam csillagokat látni. Utána persze be kell borogassam a bal kislábujjam. Pedig szegény Máli néni halála óta arrébb se toltuk a kredencet. Tudja, kegyelet, meg emlékőrzés.
– Isten nyugtassa Máli nénit. Kíváncsi rá, hogyan hétrenézek?
– Naná. Csak nem akartam tolakodó lenni, meg kullancsnak tűnni. De ha már felajánlotta, szíves-örömest élek vele, vagy ha magának az jobban tetszik, akkor kapva kapok. De ha bármikor zavaróvá válok, elpárolgok.
– Szó sincs róla. Játsszunk egyet! Nekem is jobb, ha van mellettem valaki. Amikor hangosan mondom ki a történéseket, jobban átlátom őket. Majd azt fogom képzelni, maga egy érdeklődő, egyszemélyes hallgatóság, akihez beszélek ugyan, de nem várok választ. Jó lesz így?
– Szuper. De azért kérdezhetek?
– Persze, ne fojtsa el, nem az operában ül, babgulyás után. Kezdhetjük?
– Vágjunk bele.
– Rendben.
– A Jupiter a Kos jelébe lépett. Ez egy csodás, tüzes sztori, ráadásul meglehetősen ritka is. Ha szerencséje van, és soká húzza, 7-8 alkalommal éli meg. Bölcs kezdetekhez jó.
– Mint a hegyes erős paprika, mi?
– Ezt meg se hallottam. De igen, erő van benne. Hold és Vénusz szembenállása. Érzékeny energia, a nőiség esszenciális megértéséhez kitűnő. Rövid, de velős.
– Az pirítósban is ínycsiklandó, csak legyen elég őrölt bors hozzá.
– Látom, régen volt az ebéd… Folytathatjuk?
– Persze. Majd igyekszem nem közbekorogni, akarom mondani: közbekotyogni.
– Jó. Kifejezetten hálás leszek, ha sikerül is. De ne vegye magára; megfogadtam, hogy ma kedvesen fogok viselkedni. Legalábbis önmagamhoz képest. Hol is tartottam? Ja, igen. Skorpió telihold. De csavar is van a sztoriban, mert ott az Algol, aminek ugyan szörnyű a híre, mégis jó.
– Mint Shakespeare kapitány a Csillagporban?
– Úgy-úgy. Csak még úgyabbul. Hétfő kora reggel lesz a buli, most már tud róla, ne maradjon ki belőle.
– Köszönöm. Örök hálám üldözze, ne csak az emésztési hangjaim.
– Úgy legyen. De haladjunk tovább. Könyvírás. Varázslat. Egy mondatba szerkesztve: a könyvírás varázslata.
– No, erről most nem szólnék semmit. Ahhoz előbb el kell olvasnom, fércmű-e, vagy sem.
– Várjon még kicsit és lehull a lepel. Reméljük, nem ide kötődik, hogy a hibázásnak megvan a maga előnye.
– Tényleg?
– Valóban. Lehet, hiba volt tőlem, hogy kedvesen bár, de végtelen határozottsággal nem kértem meg magát, hogy fosszon meg jelenlététől?
– Mi van?
– Semmi. Csak nyakatekerten vicceltem. Valami haszna talán mutatkozik magának is, hogy most engem hallgat és valami beszélgetés-féle is kikanyarodik köztük.
– Biztosíthatom, élvezem.
– Ennek örülök. Néha ugyanis elgondolkodok rajta, nem vagyok-e egy rakás unalom.
– Szó sincs róla, eddig legalábbis még egyet sem ásítottam, csak korogtam.
– Megint a gyomra… Mindegy is. Fekete macska, balszerencse, péntek tizenharmadika.
– Igen, megvolt.
– No, ez is kapott mesét. Hogy miért nem kell tőle berezelni.
– Remek. Kaptam egy defektet, szóval el fogom olvasni, mert még most is érzem a bosszúságot.
– Akkor magának különösen ajánlom.
– Élni fogok vele.
– Akkor maga tökös. Más szóval connemarai.
– Az meg mi a rosseb?
– Szó nincs róla. A magyarázatért Írországig kéne mennie, de minimum a térképéig. Az írek Székelyföldje, legalábbi Szerb Antal szerint. Ott teremnek a belevaló, tökös, bátor emberek.
– Köszönöm, ön kitűnő emberismerő, erről kezdek meggyőződni.
– Maga meg hízeleg. De megvolt a hét darab előző heti mozzanat. Jöjjön a jövő.
– Csak ha boldog!
– Az magán múlik csak. Hegyezze a fülét, elmesélek pár dolgot, hogy rákészülhessen. De figyeljen jól, mert csak egyszer fogom elmondani!
– Ezer fül és bevéső emlékezet vagyok!
– Meg szarkasztikus humor, ezt ki ne hagyja az önéletrajzából. Szóval: Nap-Plútó trigon, hátráló Merkúr a Fiastyúknál, Ikrek Nap, Nap-Merkúr, a kifordítás hatalma és a pillanat ereje. És még egy meglepetés.
– Ezt az utolsót értem maradéktalanul. A többi egy kicsit zagyva volt, már ha meg nem sértem. De ha kapok meglepetést, annak örülök, mint Mikulás a béleletlen kéményeknek.
– Nem vagyok mimóza, nem sértett meg; szóltam, tömör lesz. Mintha tűzcsapból hörpölne.. Nem is volt célom, hogy megértse, csak eldaráltam a jövő hetet. Jó lesz, higgye el. Látja, ezért jöttem.
– Ezért?
– Igen. Hétre nézni. Most végeztünk, úgyhogy viszlát.
– Nem mondom, hamar elköszön; most kezdtem belejönni.
– Nyugalom. Ha mázlija van, jövő héten is összefuthatunk. Nem fogok elbújni; ha kedve van, tartson velem!
– Naná, köszönöm! Viszlát!
– Ég önnel!
kép: pixabay.com
egy pad. a pad. már csak le kell ülni és beszélgetve összegezni
