Évekkel ezelőtt Paksi Zoltántól hallottam az egyik legnagyobb bölcsességet: ha valakit meg akarsz ismerni, beszéltesd a párjáról! Be kell valljam, kicsit tamáskodva fogadtam ezt a gondolatot, de elpudingosítottam. Az evés általi próba messzemenően igazolta a tézis igazát. Korunk egyik sajátossága, hogy kevés ember rendelkezik pontos és kellően mély önismerettel; még ha azt is hiszi magáról. Amikor megkérsz valakit, hogy beszéljen magáról: mondd el, ki is vagy te valójában, általában a következő kimenetelek egyike történik meg.

Az első változatban vetít egy szép képet, aminek szeretne látszani. Elmeséli annak az embernek a jellemzőit, akivé szeretne válni, de még nem tart ott az úton és lehet, soha nem is fog. Kicsit propagandisztikus, hasonlít a való élet és a statisztikai hivatal közleményei között tátongó szakadékhoz a kontraszt mélysége, miközben nézed őt és hallgatod a mesét. Akár körmölhetnél és patkolhatnál is, annyira kilóg a lóláb.

A második verzió mintegy antitézise az iméntinek: emberünk le- és elnyomja magát, valós érdemeit eltussolja, igyekszik kevesebbnek mondani magát. Talán azt várja tőled, hogy cáfolatoddal dicsérd, netán önbecsülése is elkóborolt valahova nagyon-nagyon messzire. Ritka madár a harmadik eset, a józan és tiszta, lényeglátó; igazi önismereten alapuló válasz.

 

Nyilván megismerheted az illetőt hosszú idő alatt, ám ez nem mindig járható út. Elképzelhető, hogy az adott helyzetben nem áll rendelkezésedre több hónap vagy év, mégis kulcsfontosságú lenne látnod az ő jellemét, azt, hogy legbelül milyen ember. Ha nem adatott röntgenszemed és poligráf sem porosodik a kamra egyik felső polcán, semmi sincs veszve. Mert van csodamódszer, ahogy a címben is olvashattad: beszéltesd a párjáról! Ennél a pontnál kikapcsol a védekező mechanizmusa, sokkal tisztább és hitelesebb képet kapsz a beszélgetőpartneredről, mint az előbbi utakon és módozatokon elérnéd. Igen, tudom, talán most azt mondod, ez nem fair, mert belesétál egy csapdahelyzetbe, de gondold végig alaposan!

A társ tükör, mindig az. Ha saját magamról ömlengek és elalélok szépségemtől, akkor a tükörképemről miképpen állíthatom, hogy rút, csúf és egyébként vasból készült az orra? Bármit mond beszélgetőpartnered a párjáról, azt saját magáról mondja, előjeltől függetlenül.

Ha szidja és elhordja utolsó sz@rházi alaknak, azt mind magáról állítja. Emlékezz: a társaid, a körülötted lévő (választott) személyek aktuális szintedet tükrözik. Csak olyan embert vagy képes bevonzani, akivel hasonló szinten mozogsz! A partner ócsárlása egyenlő az önutálat kinyilatkoztatásával. Kevés más módot ismerek a jellem mélységeinek azonnali és tűpontos megismerésére ennél a végtelenül egyszerű, ám rendkívül mélyre hatoló metódusnál.

Gyakran merül fel az azonnali védekezés: beleragadtam a kapcsolatba, szánalomból, sajnálatból vagyok az illetővel! Az ilyen típusú válasz mutat rá a megbúvó és erjedő önbecsapásra, hazugságra, hiszen a sorok között mondja el az illető: már más valakire vágyna, tovább lépne, ám mégsem teszi. Ezzel beárazza magát az alsó polcra és kifejezésre juttatja, milyen erős tudattalan lenézés munkálkodik benne – kifelé és befelé egyaránt. Mi más okozhatná a statikus magatartást az ő helyzetében?

Használd bátran a módszert és fedezd fel, milyen távlatok nyílnak meg embertársaid megismerésében ezen az úton. Nem mellékesen most már kétszer is meggondolod, miként nyilatkozol párodról (vagy az exedről, mert vegyi értéke megismerési szempontból azonos). Amennyiben pedig szépítened kéne (megfelelésből), talán megfogalmazódik a kérdés is benned: jó helyen vagyok éppen?

 

kép: pixabay.com

ha méltatlanul beszélsz a párodról, exedről, akkor bizony gyűlnek a felhők és csapdos a villám…. kitörőben a vihar

Pin It on Pinterest

Share This