Kedden kora délután áll együtt Nap és Hold a Bika asztrológiai jelében, azaz ekkor köszönt ránk az újhold. Röviden és tömören: a megújulás stabilitást hoz, a régi, elhasználódott hüllőbőreinket levetve egészen ragyogó, biztonságos és termékeny idők köszöntenek ránk. Ez a fajta biztonság-élmény nem feltétlenül kíván gránitból épült elefántcsonttornyot, hogy a mai képzavarról is gondoskodhassak; sokkalta érzelmi minőség: ahogy lábunk ellép egy saras pocsolyából, úgy érkezünk meg következő léptünkkel a megtartó, jól járható, a fény felé vezető ösvényre.
Bika újhold idején le tudjuk tenni görcsös ragaszkodásunkat is az anyag dolgaival kapcsolatosan. Találjuk meg, hol mocorog bennünk irracionális enyiminemadom és habeledöglökisezezenyém. Ha megtaláltuk őket, ragadjunk kiskapát és gyomláljuk ki őket, engedjük, hogy friss, új szelek fújják el a füsthöz hasonló könnyedséggel ezt a lejárt szavatosságú szájzáras birtoklásvágyat. Apró adalék, hogy a Nap-Hold együttállás égi hátterében a Bika csillagkép teste látható, aki a matériát, az esszenciális, megfogható, tömörré sűrűsödött anyagot jelképezi; így duplacsavarosan is ideje a vele való kapcsolódásunk megújításának.
Bár elsődleges fényszög nem fűzi össze az újholdat a Vénusszal, mindössze egy fékezett habzású semisextil, ám mégis segítségünkre siet az anyag dolgaival való kapcsolatunk felfényesítésében a szerelem planétája. Teszi ezt oly’ szépséges módon, hogy kecses képzeletbeli lábaival éppen ebben az időszakban lép az Istenek Útjára, a Tejútra. Ő a fizikai síkon és fizikai testben megélhető örömök és élvezetek égi jelölője is, ám mikor a Tejúton jár, oda már „nem viszi magával” a kicsinyes ragaszkodást, az irigységet és az öröm másokkal való megosztására való képtelenséget. Tudjuk, hogy ami szép és jó, az értünk van, élvezzük, de emlékezzünk, hogy mindenből bőven van, ez az univerzum a túlzó, áradó bőségről szól.
kép: www.pinterest.com
