2017. nov 01. 0

Búvárok ideje

Csütörtöktől vasárnapig igazi lélekbúvárkodós napok jönnek: a Nap és a Neptunusz trigon fényszögben áll ebben az időszakban. A Nap a Skorpió jelében halad, a Neptunusz pedig a Halak zodiákusában mozog (ahol otthon van, hiszen ennek a körszeletnek ő a társura a Jupiterrel vállvetve); mindkét stáció a víz eleméhez tartozik; így mindkét princípium a lélek dolgaival itatódik át. A Neptunusz már önmagában is a mélylélek, a spiritualitás belső, a lényegre irányuló olvasatának égi képviselője; ahogyan a Hold az érzelmek és a lélek „hétköznapi” és „átlagos” minőségeit jelöli (már ha ezekről lehet így beszélni, még az idézőjeleket is keveslem az illusztrációs jelleg érzékeltetéséhez), úgy a mélységeket, mindennek a tengerfenék közeli, rejtett, misztikummal teli világát a Neptunusz testesíti meg. A Neptunusz messianisztikus bolygó, szabad szemmel már nem látható a Földről, ám a régiek is ismerték és jelentőséget tulajdonítottak neki. Ide tartoznak legmélyebb és legbelső félelmeink, azok, amelyeket nappal vidáman letagadunk akár magunk előtt is, ám éjjel izzadva és/vagy visítva ébredünk és nem akarunk vagy nem tudunk pontosan visszaemlékezni, miről is álmodtunk. Ezeket a Marianna-árok mélyén megbúvó rettegéseinket, arctalan és alaktalan szorongásinkat tudjuk most megvilágítani és felemelni.

A segítség a Naptól érkezik, aki világosságot ad és áraszt még a legmélyebb mélységekbe is. Ő a Skorpió szeletéből titokkutató inspirációval felvértezve sugározza a fényt, ám ennél még fontosabb és jelentőseb asztrozófiai háttere: pillanatnyilag két csillagkép között vándorol, a Szűz angyali részéből éppen csak kilibbent, de a Mérlegbe még nem érkezett meg. Ez a fajta szabad és kötetlen erő segít „objektíven” szemlélni azt, amitől gyalog hétköznapokon visítva menekülünk és rántjuk a paplant a fejünkre. A Neptunusszal fennálló trigon az emelő erőket ébreszti. Bármilyen mélyen ragadt a tengerfenék aljára, az iszapba félelmünk, olyan erőt kapunk, ami bízvást kicuppantja onnan. Az emelkedés pedig nemhogy nem ér véget, hanem valójában itt kezdődik. Ha egyszer megmozdult, úgy összetört és lehullott róla az „ősfélelem” réteg és már van kellő bátorságunk kiemelni a vízből, szembenézni vele, majd nevén nevezni, így törve meg addigi hatalmát felettünk.

A Neptunusz csillagképi hátterében a Vízöntő csillagkép jövőbe ömlő tisztító vize csobog. Újra víz, de ez már egy másik minőség, ebben a vízben a mélyből kiemelt dolgainkat kristálytisztára tudjuk mosni, így téve jövőnk fényéért, hogy oda már csak a makulátlan, ragyogó minőséget vigyük magunkkal.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!