Browsing posts in: Blog
2020 jún 14 0

Hogyan változtatja meg életedet az elemzés?

sültgalambváró megközelítés

Készen vagyunk, felállsz, kinyújtóztatod gémberedett tagjaidat és arra gondolsz, ezek után igazán megérdemelsz egy habos kapucsínót egy islerrel. A jegyzetedet elcsomagolod és miután kezet ráztunk, el is indulsz a cukrászdába. Direkt olyan asztalhoz ülsz, ami kicsit elkülönül a többitől és a rendelésedre várva pörgeted a nagyszerű érzést: végre tudok magamról mindent, itt a kulcs a kezemben és semmi mást nem kell tennem, mint elfordítani, beröffen a gép és már száguldok is ezerrel. Vagy ha az lassú, még gyorsabban. Kihozzák és tényleg nem értették félre szemed kopogásával nyomatékosított kérésedet: nem is hab, hanem tejszíntorony ül az enyhén fahéjillatot árasztó kávéköltemény tetején, az isler pedig olyan, amilyennek lennie kell: vastag csoki, markáns bordó lekvár középütt, nem túl hideg, hogy az ízek kijöjjenek, de nem is ragadsz hozzá légypapírosan. Megérdemled, na.

fél évvel később…

Basszus, nem igaz, hogy megint ez történt, a pi…ba! Tudtam, hogy megszívom, én mindig megszívom ezzel a szájbabélelt főnökkel megáldva, hogy rogyassza rá a radai rosseb az eget, de ha teheti, jó sok villámmal megspékelve! Fejed cékla, szemed üveges, nyakadon az erek centisek, csak homlokodon übereled őket. Infi már kerülget, stíröli a hátsó faladat. Miért van ez, miért mindig én?? Csak másodjára lobban láng, de három slukkra valót szippantasz, mert ha nem tennéd… Igen, akkor szétszaporítana az ideg. Mi van már? Milliók cigiznek, attó’ még nem vagyok kevesebb, ne nézzé’! A meló után sem javul a helyzet: a buszon (direkt!!) tapossák telibe az érzékenyebb lábfejedet (persze kussolt az agyagedény, nehogymá bocsánatot kérjen, ó, azt azért nem), otthon meg direkt provokálóan néz a gyerek. Mintha tudná, hogy a kanócot azért nem látja, mert leégett és a detonáció küszöbön. Macska meg nincs, akin levezetnéd a feszkót…

két évvel később…

Végül is jó, hogy a mentők ilyen hamar kiértek. Rendesek voltak, még jattot sem fogadtak el. A csövek, a fertőtlenítő szaga, a nulldizájnos orvostechnikai gépek látványa megnyugtatja laikus lelkedet. Ezeket azért fizetik, hogy én tovább éljek, nem? A doki is normálisan állt hozzám, majd őt tényleg megkeresem utólag, már ha nem az előcsarnokban hirdetett Kegyelet Bt. visz a ravatalozóba, hogy aztán dobozoljanak. Szívás, de nincs többé cigi. Ellenben most adatott idő gondolkodni, de abba is csak belesajdul az ember feje. Hol is b@szódott romlott el így? Nem tudom, de valami dereng. Egyszer, valamikor éreztem, hogy lehetne ezt másképpen, hogy ki is szállhatok a mókuskerékből. Ja, most kiszálltam, köszi. Lehet, fel is ülök a karma kerekére és viszlát, ezen még kő-papír-ollóznak a fejem fölött. Mintha valamikor láttam volna a fényt, igen, ott, amikor májusban hintáztam, a cseresznyefa alatt, a nagyi még élt és azt hittem, én vagyok a legboldogabb gyerek. Meg amikor először megfogtuk egymás kezét a kémiaszertár legutolsó, pókhálós sarkában és kiugrott a szívünk az izgalomtól. Ja, az most is kiugorhat, hogy a vérrög oszoljon el… Na jó, nem is ez volt. A szülőszobában talán, ott ért a fény? Amikor először felsírt? Az talán mindenen túlragyogott, bár sose kamaszodott volna meg. Nem, illatot érzek, meg ízeket. Túl a kesernyés gyógyszerízen. Miért nem lehet vaníliás szívgyógyszert gyártani? Vinnék, mint a cukrot. Nem is az áporodott szájszag az, persze így, a kilógó csövekkel és éppen csak át nem vérzett kötéssel ki gondol fogmosásra. Nem, ez valami finomabb. Gőzölög. Édes. Szeretem. Szerettem. Egy másik világra emlékeztet. Talán csak álmodtam? Mosoly és vastag anyagú kiskanál csendülése a súlyos csészében. Ez, az kapucsínó! De mikor is ittam olyat? Miért fontos ez? Ha annyi forintom lenne, mint ahány kávé lecsúszott a torkomon, kilóra venném meg a Rotschild-családot, akkor meg mi a frászért tuszkolódik a kisagyamba egy nyavalyás kapucsínó, amikor Szent Péter vagy Belzebub még nem mondott le rólam instant átvétellel. Valamit harapok is: barnás, édes, bordós és imádom. Imádtam. Könnyű vagyok, nincsenek falak és korlátok. Ez az, megvan!! Egy cukrászda! Isten tudja, mióta nem jártam ott, házasként kerüljük, a gyerek meg inkább csipszezik, minek mennék oda? Megpihenni? Minek és mitől? Miért épp egy cukiban pihiznék? Ahá, alkalom: mag akartam adni az alkalmat, De miért? Nővérke, adjon Cavintont! De a hívó gombját közvetlenül a plafon alá szerelték és nem hinném, hogy segítene, de hátha. Valamitől fáradtnak éreztem magam és bementem egy cukrászdába? Békebeli álomkép erősödne? Ahá, megvan. Volt nálam valami papír is, nézem: színes, szép kerek. Nem annyira szabályos, de mégis, mintha rend lenne benne. Azt mondta, ez az életem. Meg azt is, hogy minden, ami egy boldog élethez kell, az rajta és bennem van. El is magyarázta. Tényleg, akkor bólogattam és értettem. Mintha egy redőnyt húztak volna fel. Bejött a fény, ez az! Ezt erősítettem a kávéval és a sütivel! De milyen régen is volt már. Tényleg megértettem. De vajon miért alakult minden így? Az a papír nem varázslat tán? Miért nem védett meg ettől a csővel kaszaboltságtól? De mintha azt is mondta volna, hogy én döntök? Erről? Ki a franc akarna ilyet? Hogy változtathatok? Hmm.. De a kapucsínó: ha ki is vesznek a játékból, az finom volt. Az isler meg – isteni. Köszönöm. Ha mást nem, ezt a negyed órát ott, akkor a teraszon, ahogyan a fahéjillat körülölelt és néztem azt a szép és színes rajzot, ami csak nekem van éppen ilyen kiadásban kerek e világon és ami azóta is ott van a bal felső fiókban és érintetlenül és gyűréstől mentesen vár. És vár.

Optimista/optimális megközelítés.

Persze, hogy sikerült. Köszönöm. Tudtam. Vajon melyik erősebb most: a hála érzése vagy az öröm? Ki tudja. Mindenesetre fixálnám: kívánom és rögzítem, ez legyen életem legnagyobb vívódása és drámája.

kép: www.wallpapercave.com

2020 jún 13 0

Vasárnapra egy kis megkönnyebbülve örülés?

Viszonylag ritkábban esik szó a Hold aktuális pozíciójáról. Nem diszkrimináció miatt kap kicsit kevesebb figyelmet, csupán tempója okozza a háttérbe húzatását. Égi kísérőnk ugyanis meglehetősen gyorsan teszi meg újabb és újabb köreit, ezért egy-egy fontosabb „helyen” is csak rövid ideig tranzitál. Erősítsük kivétellel a vakbelet szabályt: ma a vasárnapi Hold-Vénusz sextilről beszélgetünk, ami a nap közepén örvendezett meg bennünket. Mire is jó ez a néhány óra bográcsozás és ebéd mellett? Idézzük fel: a Hold jelenleg fogyóban van, az elengedést, a megkönnyebbülést támogatja, teszi mindezt a Kos jelében. A lelki terhek és érzelmi súlyok letevése segít új lapot húzni, új időszámítást kezdeni. Engedjük, hogy az ég tetején ragyogó nap világítsa meg számunkra: nincs értelme a sérelmeket dédelgetni. Az nem véd meg semmitől, sőt. Más tál tészta a sebhely. Azt megőrizhetjük, mementónak. Emlékezzünk: a hegtől még egészségesek vagyunk, az csupán jelzi, milyen vihart éltünk át. Nem való kérkedésre, de leplasztikáztatni sem – a miénk és kész, több szót nem érdemel. A Kos Hold „amúgy” inspiratív lelki erőt is ad, amivel könnyebben szellőztethetjük ki befülledt energetikai pincerendszerünket, hogy végre továbbléphessünk.

Sextil, azaz 60 fokos fényszög köti össze a Holdat a Vénusszal. Ez a kapcsolódás a megértést, a szintézisre törekvést és a működőképes minőségek megteremtését ösztönzi, így remek hidat ver a szerelem Ikrek jelében hátráló planétájához. Ébresszük fel megismeréséi hajlandóságunkat az öröm és a harmónia reményében! A vissza-visszatérő szutykok és méltatlanságok elengedése adja a szikrát tudatunknak, ami leégeti az életörömre rakódott rétegeket. Miért ne élhetnénk mosollyal alapbeállításként? Ki mondta, hogy egy-egy negatív megélésnek életre szóló bélyeget kell égetni bőrünkön és onnan nincs továbblépési lehetőség? Vegyük észre, hogy egészen könnyen tudunk a vasárnap delet övező idősáv energetikájában fixnek tűnő hiedelmeket kipöckölni a helyükről, amit aztán a mindennapi létöröm fényes aranyával csordíthatunk tele, ha már kéznél a Vénusz.

kép: www.pinterest.com

2020 jún 12 0

Hogyan juthatsz el rángatózásból ringatózásba?

Édes anyanyelvünk szívem csücske; végtelen hálával gondolok arra, hogy nem más nyelvterületen születtem ebben az inkarnációmban. A szómágia véget nem érő csodákat tartogat, mára egyet ragadok csak ki. Szeretném megmutatni neked, mekkora különbséget hozhat egy betű, de mennyire nem mindegy, miként állsz hozzá. Kaptál valaha görcsöt? Akár izomban, akár átvitt értelemben vett módon? Mit csináltál akkor, az üvöltésen túl, persze…? Igen, így van: rángatóztál. Nemigen volt ráhatásod erre az automatikus, de baromi kellemetlen mozgásformára; ha úgy tetszik (tudom, nem tetszik), egyszerűen elszenvedted. Kellő tudatosság nélkül manapság könnyen találhatod magad ilyen helyzetben. Bocsánat, persze nem te, hanem egy távoli ismerősöd szegről-végről érkezett még távolabbi ismerősének másod-unokatestvére. A rángatózás nem szép. Sőt. Amikor mást látsz rángatózni, hogyan hat rád? Ritkán harmonikus; gondolom, nem önt el a vágy a vele való azonosulás iránt. Ijesztő, tehetetlen, dermesztő dolog rángatózni. A külső hatásokra adott reakcióink megválasztása szabadságunkban (egyben felelősségünkben is…) áll. Megesik, hogy rájuk hatni kevéssé tudunk, de azt eldönthetjük, hogy lázongva tombolunk-e vagy az első, teljesen természetes indulathullámok elülése után „hogyan igent”-t formálva lépünk a tettek mezejére. Ezen a mezőn már nem csak virágok nőnek, hanem valami más is; olyan dolog, ami csodálatos. De erről majd csak a következő bekezdésben fogok írni, mert imádok hatásvadászni és érdeklődést spannolni.

Nos, ha még mindig itt vagy és tovább olvasod e sorokat, emlékezhetsz: nemrég, egy bekezdéssel ezelőtt ott köszöntünk el egymástól, hogy adott egy szépséges mező. Egy olyan rét, ami a tetteké, de nő rajta bársonyos gyep és illatos virágok is. Meg valami más, de mi is az, amit ígértem, hogy itt eléd tárok? Ja igen, megvan! Ez a valami, amiről végre való, hogy érdemben szót ejtsek, mert igazán nem szép dolog ennyit csavargatni a kedves olvasó érdeklődését, nos, az a bizonyos minőség ott, a zöldellő fű és a színes-illatos virágok között a ringatózás. Tettek mezeje, azaz kiléptél a passzív elszenvedő bábjából. Rángatózni csak ott tudsz. Itt már ringatózol. De mit is jelent ringatózni? Ütemes jobbra-balra, vagy előre-hátra mozgás, analóg az anyaméhben megélt, magzatvízzel körülölelt, biztonságos, szigetelt létünk felidézéséhez. Amikor ringatózol, egyben könnyűvé is válsz, sokszor ezt a tettek hozzák el. Lehet, hogy cselekvés közben a fizikai tested megfeszül, de a lelked akkor is ebben a kedves és kényeztető állapotban van és ez maga a csoda. Figyelj! Egy, egyetlenegy betű: rángatózás vagy ringatózás. A kettő között a passzivitás és az aktivitás, az elszenvedés és a ráhatás, a kiszolgáltatottság és a cselekvés tesz különbséget. A szavakat tekintve aprócska, valójában univerzumokban mérhető. Ismerd fel, a te életedben tapasztalod-e a rángatózást, ha igen, akkor változtass és – ringatózz.

kép: www.pinterest.com

2020 jún 11 0

Hogyan jön a síugrás a Tejútra készülődő Naphoz?

Ismertek annyira, hogy ne áruljak el vele titkot: szeretek hatásra vadászni. Másra nem; bár szerettem a tízes számú mellalak alsó széle-közepe felé lőni és meglehetősen jól is teljesítettem, de állatot soha nem vennék célkeresztbe, már ha nem tettem volna le két évtizednél régebben a gépkarabélyt. A mai hatásvadászat tárgya a Nap aktuális pozíciója: központi csillagunk az Ikrek asztrológiai jelének harmadik harmadában jár, ám csillagképi értelemben még a Bika fényábráját rója, nem is akárhol. A nemes állat szarvai között halad – a Tejútra emelő erejű égi „szaruképződmények” ölelésében készül az Istenek Útjára lépni. Itt dörren a spirituális lövés: láttál valaha síugró versenyt? Ha nem, kérlek, használd valamelyik videómegosztó portált és legalább egyetlenegy alkalommal lásd, milyen az egyre növekvő gyorsulás, amit a sánctól való elszakadás, majd a repülés követ. Központi csillagunk – szigorúan energetikai értelemben – így halad a Bika szarvai között, mint ugró a sáncon gyorsulva – a Tejútra megérkezés analóg a szabad szárnyalással.

Tudom, persze. A Nap konstans tempóban halad, rá lehet számítani; mint egy megbízható dízelmotor, úgy teszi a dolgát. Milyen korcs hasonlítás persze, legfeljebb egy dízelmotort lehetne hunyorítva Nap-analógiaként emlegetni, ha tökéletesen működik… Ezek az információk hasznosak, jó tudnunk, hogy a jövő hét elején már tényleg a Tejúton halad a Nap, így tudunk készülni is. Hasonlatos a ráhangolódás, mint egy szentélybe való belépés: telefon lenémít, elcsendesedünk, ruhánk tiszta, cipőnk sártalan, lelkünk békés. Így való a legmagasabb minőségeket szállító spirálgalaxis ölelő karjaiba megtérő Nap idejére orientálódnunk, majd megélnünk a jó két hétnyi emelkedett időt.

kép: www.pinterest.com

2020 jún 10 0

Milyen a testesülő lelkierő?

A címben említett lelkierőt sokszor citáltam az elmúlt időszakban – jelen heteink- hónapjain során igazán jól jön némi belső kraft. A csillagos ég felismerte a fokozódó igényt és ezüsttálcán kínálja a Halak jelében járó Mars és Neptunusz együttállása által a legjobb minőségű belső erősítés lehetőségét. Az uralmi helyzetben lévő Neptunusz mellé társul a Mars csütörtöktől hétfőig (a konjunkció péntektől vasárnapig egzakt), hogy az összegzés, a belső munka kapjon sok-sok fényt, energiát és tüzet. Vegyük észre, hogy a következő napok nem elillanó módon támogatják a befelé fordulást. Biztosan emlékszel olyan megélésre, mikor összeállt a kép, nagy horderejű elhatározásokat is tehettél, mégis – az egész elszállt anélkül, hogy bármit is áthoztál volna belőle életed mindennapjaiba. Most más a helyzet. A lelki munka cselekvésre ösztönző inspirációkkal társul; kezdeményező, lelkes, átalakító módon kívánjuk a felismeréseket átültetni a nagy életjátékba. Voltaképpen itt foghatjuk meg a Mars-Neptunusz együttállás lényegiségét: elmerülésből kiemelkedés, ha élhetek egy vaskos (a vas Kos amúgy a Kos jelében járó Marsra is igaz, ha már szóvicc…) képzavarral: a tenger mélyén, a homályban úszkáló, talapzatot vizsgáló énünk tud a vízoszlopon áttörve főnixszé válni és az ég felé emelkedni.

A Mars adta lendület igazán jól jön annak felismeréséhez, hogy nem tudunk annyira mélyre kerülni, ahonnét ne vezetne út felfelé – jellemzően zuhanási pontunknál magasabbra. Ennek hitből bizonyossággá transzformálása az egyik önlegyőzős lecke, ha már Mars. Emlékezzünk: a valóságunk, saját lehetőségeink egyetlen szűk keresztmetszete a hitünk. Mit és mennyit engedünk meg magunknak az által, mennyit hiszünk el? Ezt a végtelenül egyszerű relációt szeretjük a leggyakrabban tudattalanul elfelejteni és vergődni, mint hátra fordult cserebogár a közeledő varjak láttán. Ha szükséges, tudatosítsuk újra: a Mars szolgáltatja az önmagunk meghaladásához szükséges energiát. A legnagyobb rettegnivalóink, igazi, meghitt és régi ősfélelmeink létét kérdőjelezhetjük meg az együttállás segítségével. Ehhez persze jól jön a szándék, a kurázsi – az elhatározás, hogy végre változtassunk.

Adott egy meglehetősen finom tortánk, ami nem csak szép, de ízléses is; őt szemlélve összefut a nyál a szánkban. Nosza, tornyozzunk rá combos adag tejszínhabot a jobbféléből! Ez a csúcsdísz pedig a Halakban találkozó két planéta és az Ikrek cikkelyében lépdelő Nap között fennálló quadrat fényszög kapcsolódás. A fényhíd 90 fokos, alkotó, teremtő erejű: alapüzenete szerint az elvből valóságot testesít; konkrétumokat hoz létre. Lássuk meg, mennyire nagyszerű, hogy most

  1. eredményesen tudunk lelkünk alsó és belső rétegeiben leltározni, felismerni rejtett folyamatokat, szembenézni félelmekkel – nyakon csíphetjük önnön démonainkat.
  2. mindettől nem sz@rjuk össze magunkat bénít meg a félelem, hanem – amúgy jó marsikusan – megfogjuk a lapátnyelet (lehet, most alkottam meg az életlapát kifejezést…), és nekiállunk ásni, terepet rendezni. Mindezt persze lelkesen és a jobbá tevés kérdőjelezhetetlen ösztönzésétől átfűtve.
  3. Cselekvő énünk teremtő ösztökélést kap a tettek mezejére lépéshez. Ha eddig életed partvonalán kívül álltál, most megélheted, milyen az, amikor egy alapos bemelegítés után önmagadat felszívva végre pályára futhatsz, hogy a nagy gólt-gólokat belődd.

Tudom, hogy gyakran lelkesedek csillogó kisautót kapó ötévesként ezeken az oldalakon, de ez van, vállalom. Egy ennyire tündöklő energiáról nem lehet appendicitises jelleggel írni, vagy száraz-elemzős módon beszámolni róla. Ami jó, az jó, mégpedig qurvára nagyon-nagyon. Ez most az a helyzet. És ha helyzet van, akkor cselekedni kell. Már ha olyan a helyzet.

kép: www.pinterest.com

Oldalak:«12345678...292»