Browsing posts in: Blog
2020 feb 28 0

Mennyire rendelje alá egóját a spirituális ember?

Nem tudom. Azért, mert nincs egzakt, jó válasz. Ha megengeditek, kifejtem a saját tézisemet, mert felmerült, hogy érdemes itt is egy kicsit körüljárni (lassanként azt is terjeszthetném, hogy körző volt a jelem az oviban, pedig ezzel szemben… kitaláljátok kommentben?). Amíg fizikai testben élünk, az a test, a benne élő lélek és a „csatolt” szellem bizonyos mértékben alakítja-torzítja a beeső fényt. Jó esetben ez prizma-effektus, azaz a fentről kapott világosság talán még színárnyalatokkal is gazdagodik, de soha nem változatlan formában megy tovább. Ha valaki a csillagok világáról ír, nem tud elvonatkoztatni saját értékrendjétől teljes mértékig, hiszen ez egy olyan szent és nemes minőség, amiről lehetetlen száraz tárgyilagossággal írni, mint mondjuk az állam- és jogelmélet (hallgattam két féléven át…) tételeiről. Az asztrológia/asztrozófia nem egzakt tudomány. Vegyünk egy szemléletes példát a legegyszerűbbekből: egy neptunuszi érintettségről igazság leírni, hogy ködösítés, részegeskedés és drogos mámor várható. Az is igazság, ha azt állítom, csodás meditatív élmények várnak ránk lelkünk alsó-belső rétegeiben, ahol az istenek muzsikáját hallhatjuk meg; minél mélyebbre szállva egyre magasabb és tisztább módon. Mind a két állítás passzol, a különbség csupán az alacsony vagy magas szintekben mutatkozik. A beszélő hitelesen írhat, attól függően, hol tart. Nyilván nem cél és nem való – véleményem szerint – az alacsony szintek eljövetelével riogatós-félelemkeltő népszerűségre hajtani.

Miután az első rostáláson túljutottunk és kihullottak az alacsony szintek, láthatjuk, a magasakról is sokan sokféleképpen írnak és ez így jó. Hidd el, baromi unalmas lenne betűről betűre ugyanazt lepötyögni nap nap után minden csillagfürkésznek. Itt lép képbe az egyéni szűrőrendszer. Mivel másé nem az enyém, így arról nem írhatok hitelesen, de a sajátomról igen. Imádom megtalálni a „kis színeseket,” az apróságokat, amik érdekesebbé, izgalmasabbá teszik a nagy képet. Sajátos nyelvezetet használok, a rám jellemző stílus itt-ott unortodox, szeretek viccelni és a felmenő ági hölgy rokonaimat habozás nélkül jelölném meg ellenértékként egy-egy poén adásvételi szerződésében. Akivel találkoztunk már személyesen, megerősítheti, hogy akár konzultáció, elemzés során; előadáson, workshopokon meg pláne imádok poénokat elsütni, de nem öncélúan. Az ilyen humorszikrákhoz kötött égi helyzethez, a spirituális mondanivalóhoz kötődik a nevetés és jobban, mélyebben emlékezünk majd rá. Más kérdés, hogy – személy szerint – képtelen lennék szárazan és unalmasan beszélni, így nem is törekszem erre. Imádok szerepelni, imádok beszélni és majomkodni, de soha nem a csillagok világának rovására; annak a magasztos tartalomnak legfeljebb illusztrálását szolgálhatja a vicc. A spirituális ember alá kell rendelje az egóját, nem pedig megtagadni önlényegiségét – ez a legfontosabb. Elég rugalmatlan vagyok ezen a téren és tartom, hogy ha valaki nem kompatibilis ezzel a stílussal, nem vagyok az ő embere, de ez nem is célom (évekkel ezelőtt olvastam egy facebook-bölcsességet: nem vagyok én nutella mogyorókrém, hogy mindenki szeressen). Évről évre több és több remek asztrozófus végez és hál’Istennek egyre többen publikálnak – mélyen hiszem, mindenki megtalálja a számára szimpatikus, hiteles és megnyilvánulásaiban is kompatibilis illetőt. Akit zavar, hogy időnként áthúzva odatrottyantok odapottyantok egy-egy káromkodást, javaslom, inkább mást olvasson, hiába ír nekem emiatt, a fentebb bevallott rugalmatlanságom miatt nem fogok változtatni és szalonképesedni (már ha van ilyen szó).

A saját stílus legyen ilyen vagy olyan, soha nem torzíthatja az égi kottát. Olyan csillagmuzsikát kell játszani, ami méltó – hiszen fentről érkezik -, még ha nincs két egyformán bazseváló asztrohegedűs. Az egyéniség nem alacsonyodhat verbális maszturbációba, az öncélúság megjelenésekor veszti el a spiritualitást és a méltó közvetítő közeg képzeletbeli címkéjét az illető. Ez az igazi felelősség, ami nem teher, hanem könnyebbség. Uff.

képek: www.pinterest.com

2020 feb 27 0

Mit tehetünk kapcsoltunk harmonikusabbá tételéért?

Ha már tegnap beszéltünk egy keveset a kapcsolatokban előforduló egyik legrombolóbb szófordulatról és energiamintáról, akkor jó tudnunk, hogy pénteken és szombaton egy egzakt Vénusz-Plútó quadrat segít kirázódni a megszokott sablonokból. A Kos jelében járó Vénusz amúgy is segíti az újrakezdéseket, az új minták elsajátítását, mégpedig magasabb szintű és lelkesítő módon. Ez a fajta tüzes lobogás mind-mind az ember és ember közti harmónia emeléséért munkálkodik, ami több – és mélyebb – örömöt ad. A Plútó a Bak jeléből a fejlődés, előrehaladás inspirációját hozza el, mégpedig a mélységekig lehatolva, hogy onnan emelkedhessünk magasra. Tudatosítsuk magunkban és a másikban is, hogy nem csak a felszínt kapargatjuk: a cél nem az, hogy a kutyasz@rt ebürüléket arany csillámsprével fújjuk csillogóvá és parfümmel próbáljuk illatosítani, hanem magas nyomású mosóval csapatjuk el a merga maradékát is, fertőtlenítünk egy alaposat és ebbe a szép, új, tiszta energiamintába tesszük le a következő fejezetek alapjait. Emlékezzünk, hogy a Plútó a Sas égi egyenlítői csillagképéből a szárnyalást, az égbe emelkedést ösztönzi, nem a poloska-féle laposkodó csúszás-mászást.

A két bolygó között működő fényszög 90 fokos, quadrat. Ez a fényhíd a konkrétumokra törekvésben segít; amit kigondolunk, amit érzünk, vele és általa tudjuk „lehozni az anyag világába,” azaz valóságot teremteni belőle. Nem száll el a szó, hanem épít és alakít, súlya és ereje van, mégpedig úgy, hogy akár radikálisan változtatunk kettőnk energetikáján, kimondunk fontos, lényeges dolgokat, így az aktuális mély levegővétel és sóhaj után jöhet a megkönnyebbülés és a magasabb minőségű harmónia megélése.

2020 feb 26 0

Miért rombol olyan sokat az „akkor is szeretlek” kifejezése?

Akkor is szeretlek, ha meghíztál.

Akkor is szeretlek, ha megöregedtél.

Akkor is szeretlek, ha megőszültél.

Akkor is szeretlek, ha kihullott a hajad.

Akkor is szeretlek, ha van már két gyereked.

Milyen gyakran halljuk, rosszabb esetben mondjuk ezeket és a hozzájuk hasonlatos, most pellengérre állítani hivatott fordulatot: „akkor is szeretlek, ha.” De mi ezzel a baj? Hiszen megerősítem, hogy én szeretem, akkor hol a bibi? Ott, a közepén, kérlek, nézz bele mélyebben. Vegyük elő egyik kedvenc eszközömet és értelmezzünk a nyelv felől. „Akkor is szeretlek, ha.” Mit üzenek ezzel neked? Így van, pontosan. Van egy (vagy több…) hibád és „fogyatékosságod,” ami miatt amúgy nem vagy, nem lennél szerethető. Hogy mégis szeretlek, az az én jófejségem, kvázi áldozatom. Nézzük az első mondatot: akkor is szeretlek, ha meghíztál. Azaz: addig minden további nélkül tudtalak szeretni, amíg karcsú voltál, legalábbis nem lépted át az általam meghatározott testtömeg index számát. Amikor ez megtörtént, elvesztetted a szerethetőségedet. Ez megtörtént, ezt elkönyveltem és ki is nyilvánítom feléd: „akkor is” – azaz már nem kéne szeresselek, ha nem lennék ennyire kivételesen szuperaranyos. „Ha meghíztál” – egy kövér, meghízott, elhízott illető nem szerethető, ezt most még az orrod alá is dörgölöm. Előbb megingatlak, hogy már nem kéne szeretnem téged, majd biztosítalak, hogy ez csak egy ideiglenes állapot – addig tart, míg a türelmem, de tudatosítom benned, hogy – a példa szerint – a túlsúlyod az oka a nemszerethetőségednek. Vajon hogyan hat egy kapcsolatra egy ilyen kijelentés? Eléri a várt (és kívánt) hatást, vagy talán éppen ellenkezőleg: rombol? A választ rád bízom, de tudd, hogy sok jó nem születik abból, amikor aláásod a másik önbecsülését, ehhez pedig az „akkor is szeretlek, ha” kitűnő eszköz.

Mi akkor a megoldás? Hogyan kommunikálhatok szépen és harmonikusan, a másik – tudattalan – megbántása nélkül? Először is gondold végig, szükséged van-e önmagad fényezésére a másik előtt, azzal az eszközzel, hogy őt lenyomod és magadat emeled? Ehhez jó, ha barkácsolod és erősíted az önbecsülésedet, így téve szükségtelenné az „akkor is szeretlek” energetikáját. Ki kell-e mondanod, azaz az orra alá kell-e dörgölnöd, hogy meghízott/megőszült/kopaszodott, stb? Feltétlenül szükséges a „szeretlek”-et kontextusba helyezned ez „értékcsökkenéssel?” – ami számodra az, a nélkül nem hoznád szóda? Gondold kérlek végig. Miért ne lenne elég a mezei, puszta „szeretlek” – minden sallang, összehasonlítgatás, célozgatás és egyebek nélkül. Miért ne lehetnél nemes és széplelkű, aki nem akar a másikba indirekt (de azért jó fájdalmas) módon belerúgni? Ugye? Miért állnál be a sorba? Sőt, hadd menjek tovább: miért ne emlékeztethetnéd embertársaidat a jövőben, hogy az „akkor is szeretlek” mit is jelent valójában? Miért ne adhatnál egy kérdőjelet ajándékba, ami javítja-gyógyítja az emberi (nem csak a pár-) kapcsolatokat?

kép: www.pinterest.com

2020 feb 25 0

Mit szeretnél megálmodni holnapra virradóan?

Keddről szerdára virradóan áll együtt egzakt módon a Nap és a Merkúr a Halak asztrológiai jelében. Mivel a Merkúr a Földről szemlélve látszólagosan hátrálva mozog, a Nap pedig csak és kizárólag április el(s)ején szokott így mozogni, ezért elég rövid ideig tart a szoros együttállás. Ez persze nem baj, sőt: jó tudatosítanunk, hogy keddről szerdára megálmodhatjuk azokat a megoldásokat, amiken esetleg régóta rágódunk. Gondoljunk olyan minőségekre, amik mélyen belül nyomasztanak, vagy „csak” foglalkoztatnak. Az ilyen jellegű nyitott mondatokra kerülhet pont az éjjel, mégpedig a megértés által. Emlékezzünk, a Merkúr ebben (is) erős. A mélyből, a lélek és az érzelmek síkjáról egyszer csak összeáll a kép és felhúzzuk a szellem szintjére a huzamosabb ideje velünk élő, netán vissza-visszatérő gubancokat, és itt, a napvilágon mutatkozik meg a kinyitásukhoz és rendezésükhöz vezető kulcs.

Nap-Merkúr találkozó esetén mindig érdemes papírt, ceruzát vagy ezek modern kori, digitális megfelelőit magunk mellé készíteni éjszakára, mert bármennyire csillogó is a szikra és fénylik a bevillanás, az is tanító jellegű tapasztalat, amikor bosszankodva ébredünk, hogy „pedig ez mekkora királyság volt, amit éjjel megálmodtam!” Ennek elkerülése-megelőzése végett mindenképpen hozzuk át az üzenő álmokat, hiszen bennünk van a beavatás. Beavatás, ami felismerésben testesül meg, itt csodálkozunk rá az addig különálló mozaikdarabkák csodálatosan egyértelmű, de eddig meg nem látott összetartozására. Mivel a Halak cikkelye érintett, működhet az energetika mély lélek szintjén történő „üzenetküldésre.” Nyilván nem profán és méltatlan módon, mert az egyszerű visszaélést jelentene, de alkalmazhatjuk a másikhoz való közelebb kerülésre azáltal, hogy sok-sok szeretettel tiszta és egyértelmű üzenetet küldünk a másiknak, akivel esetleg nem megy – még – a verbális kommunikáció, olyan mély tüskék fúródtak kettőnk kapcsolatába. Emlékezzünk arra is, hogy a Merkúr kapcsolatbolygó, a Nap pedig a szeretetet is testesíti, így kettejük találkozóját a szeretet erejével történő kapcsolatgyógyításra is használhatjuk.

kép: www.pinterest.com

2020 feb 24 0

Mit ad a félelem legyőzése?

“Ha az ember a félelmét egyszer már legyőzte, akkor élete hátralevő részében megszabadul tőle, mert a félelem helyett tisztánlátásra tesz szert – a szellem világosságára, mely a félelmet eltörli. Ettől kezdve az ember ismeri a vágyait, s tudja azt is, hogyan csillapítsa ezeket a vágyakat.”

Carlos Castaneda

Oldalak:«12345678910...273»