Egyéb | Ládonyi János

Elgondolkodtató Hétrenéző

Szerző: János | 2022. júl 31 | Egyéb

– Üdvözlöm!

– Jó napot! Ej, de fura egy helyzet.

– Nekem is, nyugodjon meg.

– Zaklatottnak lát?

– Egy kicsit. Maga is elgondolkodott rajta?

– Próbáltam. Legalábbis fogalmakat tisztázni. Szinte már filozófia, ahová jutottam.

– Lenni vagy nem lenni?

– Az más. Klasszikus dráma. De valami hasonló. Azon elmélkedtem, hogy mi akkor most valóban létezünk?

– Úgy tűnik talán, hogy hallucinál engem? Vagy önmagát? Esetleg mindkettőnket?

– Nem is tudom. Az, hogy mi most itt beszélgetünk, abszolút reális. látom magát, hallom a hangját, sőt: meg is tudom érinteni.

– Tehát valóság vagyok, ahogy maga is.

– Igen. Eddig igen. De mi van akkor, ha mi csak egy ember fejében létezünk?

– Aki hétről hétre ír rólunk?

– Igen.

– Csorbítana ez bármit is magán?

– Hááát. Gondoljon bele: egy fickó szeszélyén és hangulatán múlik, hogy ír-e rólunk.

– Igen. Tudja: párhuzamos létsíkok. Itt és most ennek az illetőnek a tudatában élünk. Ha ír rólunk, akkor mások is tudnak. Ha csendben van, mi is csak magunk vagyunk és senki más nem láthat be a mi kis világunkba.

– Hú, ez nagyon olyan, mintha Richard Bach írta volna.

– Mert a lényeg ugyanazon a tövön fityeg, mint édes, érett gyümölcs. Számít valamit? Netán jobban esne az önérzetének valamiféle garancia? Hogy minden vasárnap lesz Hétrenéző? Hogy mindig megkapja a maga pár oldal publicitását?

– Mi tagadás, jól esne. Tudja, annyi a dolgom, amiknek nincs mind értelme. Sőt. ha mélyen őszinte vagyok, az életem telis-tele van pótcselekvésekkel. Ezek a röpke vasárnap délutáni összejövetelek valahogy tartalmat adnak. És keretet.

– Tehát korlátozzák?

– Dehogy. Egy jó keret lehet megtartó is. Tudja: egy ragyogóan szép festmény szépségét egy stílusos keret még tovább emelheti.

– Igaza van. Tehát mi a tanulság?

– Örüljek, ha ennek az embernek van kedve és ideje, hogy leüljön a hátsó felére és pötyögjön rólunk egy történetet? Egy-egy újabb találkozónkról?

– Mivel ebben a valóságban ő a mi alkotónk, igen. Meglehet, egyszer majd őbelőle lesz egy sima kis karakter. Maga vagy én, netán szerzőpárosként ketten együtt dönthetünk a sorsáról. Most azonban fordítva van. Ez a mai alkalom lényege?

– Hogyhogy?

– Ez a hét ugyanis egészen különleges volt. Sok szempontból. Amit szoktunk, az ma elmarad. Helyette marad a filozofálás és a merengés.

– Hogy kik is vagyunk?

– Többek közt. Azért legyen óvatos.

– Nehogy infarktust kapjak merengés közben?

– Ironikus, de nem erre gondoltam.

– Jó-jó, de a magas labda az ilyen formálódó időkben is leütést provokál.

– Arra figyeljen, hogy a learkirályosokdás közben, a nagy lenni vagy nem lenni folyamatában nehogy valami skizoid, tudathasadásos, józsefattilás őrület kerítse hatalmába.

– Résen leszek.

– Köszönöm. Higgye el, nekem is jó, hogy ilyen remek partnerrel elmélkedhetek hétről hétre.

– Ha jól sejtem, most sétál tovább.

– A szimata nem csal.

– Jövő vasárnap? Lesz vagy nem lesz?

– De hamar felvette a ritmust. Lesz.

– És hol?

– Jó helyen. Értesíteni fogom.

– Várom. És köszönöm. És igen, megcsinálom a házi feladatomat; gondolkodni, töprengeni fogok.

– Köszönöm. Viszlát.

– A viszontlátásra.

kép: pixabay.com

Így állj ki önmagadért

Szerző: János | 2022. júl 31 | Egyéb

Minden irreális elvárás addig nyomaszt csupán, amíg ráébredsz: irreális elvárást támasztanak veled szemben. A felismerés pukkasztja ki a lufit; a szisszenő hang kíséretében távozik a feszültség. Mire gondolok?

„Aki spiri, az legyen elfogadó.“

„Aki megüti a jobb arcodat, annak tarts oda a másikat is!“

„Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.“

Tedd fel önmagadnak a kérdést: valóban életszerű ezt az attitűdöd kikövetelni magadtól? Válaszolhatsz gyors és határozott igennel. ez esetben a nepáli hegyek között békésen meditáló szerzetes energiáihoz hasonlókat működtetsz. Mélyen tisztellek érte. Te vagy az, akiről nem pattan le a külvilág tüskéssége. Nem is pattanhat, hiszen el sem ér hozzád. Valahol, a bőrödhöz közeledőben úgy esik le, elerőtlenedve, mintha maga Chuck Norris fújt volna rá. Kérlek, itt hagyd abba az olvasást, ez az írás nem neked szól. Ha mást válaszoltál, akkor viszont érdekes felismerésekkel gazdagodhatsz.

Magasra emelt léc, méltó célérték, igényesen kijelölt fejlődési irány. Cseréld le velük az elvárást és máris megkönnyíted saját dolgodat. De tedd fel magadnak a kérdést: minden békát le kell nyelned? Mit üzenek magamnak magamtól, ha nem állok ki magamért? A kérdések szokásosan vékony, csúszós jégre kalauzolnak. Ideje, hogy a beszakadás, fagyos lékbe csúszás félelmét az önfeledt korcsolyázás örömére cseréljük. Persze nem csettintésre; az út a megértés mezején visz keresztül.

A spirituális embert is megilleti az arányos védelem joga. Pont. A jogban „jogos védelem“-ként találod meg azt a fogalmat, amire hivatkozok. Mit is jelent pontosan? A következő bekezdést egy az egyben idemásolom, hogy láthasd a teljes és kristálytiszta képet:

„A jogosan védekező olyan közvetlenül fenyegető támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Amennyiben a társadalom nem képes megvédeni egy adott helyzetben valakit a jogtalan erőszaktól, úgy biztosítja az önhatalmú védelem jogát. Ebben az esetben az állam erőszak-monopóliuma közérdekből felfüggesztésre kerül. A jogos védelem nem minden esetben önvédelem. A védelmi cselekményt bárki kifejtheti, nem csak a megtámadott. A kifejtett erőszak egyetlen korlátja az arányosság elve, azaz a védelmi cselekménynek arányosnak kell lennie a támadással, de ezen belül akár a valaki életére törő támadó megölése is jogszerű lehet.“ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jogos_v%C3%A9delem

Az arányosságot érzed, nem szükséges túlragozni. Ha valaki ki akarja lopni táskádból a tárcádat, nem választhatod el fejét törzsétől jogos védelemre hivatkozva. Például. Ez a büntetőjogi megközelítés és értelmezés. Tudj róla, mi azonban most a másik irányból, a spiritualitás felől gombolyítjuk fel és fésüljük ki a kuszálódott szálakat. Mégpedig így:

Ha pillangókéssel akarnak szíven szúrni, ne az elkövető nehéz gyerekkorára apellálj. Ott, akkor ne is hozd szóba, mert megeshet, tényleg reped a szívburkod és nem az együttérzés miatt „szakad meg a szíved.“ Hanem a hideg acélpenge hegyétől. A Btk. megengedi számodra, hogy – ilyen esetben – bármi módon megvédd magad. Úgy hatalmaz fel, hogy garantálja: jogos védelmed egyúttal büntethetőséget kizáró ok. Az analógia következő állomása is erősíti a tételt.

Nyílt, szilánkos sípcsont-töréssel visz be a szirénázó mentő. Az, hogy fáj, nem kifejezés. Kapsz fájdalomcsillapítót, már a sárga-narancs fényezésű, kék-piros villogós autóban is megpróbáljanak visszacibálni a viselhetetlenség birodalmából. Ennek ellenére a nagyi lekvárfőző fakanalának nyelét derék, dolgos hód módjára már félig elrágtad. Megérkeztek a traumatológiára. Képzeld magad elé a groteszk jelenetet: üvöltve vonaglasz, a doki pedig a lelki háttérről kérdez:

Miért nem koncentráltál kellő mértékben?

Mi forgácsolta szerteszét a figyelmedet?

Milyen traumát játszol újra, hogy kellett ez a törés?

Milyen mély lelki okok vezettek ide, hogy a hordágyon szenvedsz?

És közben fejét érdeklődve félrebiccenti, finom ujjaival megtámasztja az állát és fürkészve szemlél. Mint aki egy igazán belevaló, komplett matematikai feladvánnyal szemebsül. Igazi ínyencfogással a legfelső polcról. Te pedig közben magad alá piszkítasz kínodban. Ugye, milyen fals jelenetsor?

Az optimális folyamat nagyjából így néz ki egy nyílt töréses szituációban:

1. fájdalom enyhítése

2. állapot stabilizálása

3. diagnózis felvétele

4. cselekvési terv gyors kidolgozása (röntgen, műtét, stb.).

És ez nem csak a mentő-traumatológia kapcsolatában értelmezhető, sőt. Saját életed mindennapjaiban a legfontosabb. Ilyen önmagad önérvényesítő védelme is.

Igen, lehetsz erős. Ez nem egyenlő a vagdalkozással. Emlékezz a jelzőre: arányos védelem. Ez persze mást és mást jelent, kultúrától és földrajztól függően. Amerikában kimaxolják. Sztereotípia: ha valakit az utcáról behúzol a kertedbe, háborítatlanul lőheted szitává. Ez nyilván szélsőségesen megengedő, a gyökértelenségben gyökerező mintázat, nem is javaslom követni. Mégis: ott tudnak róla, számolnak vele. Aki mégis vét ellene, az számol a kockázattal, vagy kellően felelőtlenül bízik a hátrányok elkerülésében.

Arányos védelem. Ami egyben jogos is és megillet téged. Mi történik, ha nem így teszel?

Átvered magad holmi fals és torz spiri-címkék miatt.

Leértékeled, lebecsülöd azt, aki vagy.

Ebből adódóan önbecsülésedet te magad lendíted meg a kizsírozott lejtőn, útban a béka hátsó fertálya alá.

Következmények: ha te nem becsülöd magad, ki becsülne? Kitől várhatnád el? Alappal és jogosan?

Balfácán. Ez a szebb kifejezés. Balfék és balf@sz. Igazából az utolsó a kifejező. Az utótag ugyan hímnenű, maga a balf@sz azonban nemsemleges kifejezés. Íme, a szemérmes wikiszótár definíciója (ők a balfácánt ismertetetik csupán): buta, ügyetlen, hiszékeny személy. Ennyi. És bárcsak itt érne véget a balfékség. De nem, közel sem.

Elérkeztünk a mai írás legnagyobb kérdőjeléhez: ki mondta, hogy nem konfrontálódhatsz? Erővel, vagdalkozás, bosszú és vérontási szándék nélkül. Az alap pedig a következő:

Az önérvényesítés nem önzés. Ez az alap-paradigma. Az origó. A kiindulási pont. Ezt egyébként a többség nem tudja, sőt: még csak nem is hallottak önérvényesítésről. A nevel(tet)és, poroszos oktatási rendszerünk korcs kondícionálásának rohadt gyümölcse. Erről a könyvben részletesen írta, most csak ennyit érdemel. Innen ered, hogy az önérvényesítést a döntő többség kritika és világos fogalomalkotás nélkül azonosítja az önzéssel. nem is tévedhetnének nagyobbat.

Mi kell az önérvényesítéshez? Erő és szándék. Merd használni ~~okosan~~ bölcsen. A „ki mondta?“-sor következő tagja: ki mondta, hogy folyvást békákat kell nyeldekelned? kivétel: ha a francia konyha megszállott szerelmese vagy, akkor szabad választásod a (béka)comboskodkás. Ha ez a kitétel nem igaz rád, akkor elérkezett az ideje, hogy kitedd a pontot a folyamat végére. Soha többé lenyelt béka. Azaz magyarul, félretolva a brekegő kétéltűt: változtass!

Állj ki önmagadért. Állj bele az önérvényesítésbe. Igen, ezt megteheted. Ettől még nem csorbul a spiritualitásod, sőt. Ints búcsút a balfácán, balfék, balf@sz (egykori) én-részednek. Ha kell – de csak akkor -, használd bátran az erőd, keménység, vagdalkozás nélkül.

Csak tudj róla: igen, szabad. Neked is. Sőt: neked igazán.

kép: pixabay.com

Oroszlán Merkúr, ami világosságot áraszt

Szerző: János | 2022. júl 20 | Egyéb

Egyenes, tiszta és világos beszéd, a kimondott igazság adta beavató felismerésék ideje érkezett el. A „tiszta vizet a pohárba!” üdvözítő minőségét a Merkúrnak köszönhetjük. Kedden délután érkezett meg az Oroszlán asztrológiai jelébe. A világosságra törő kommunikáción túl jó pár dologban támogat.

Tudati beszűkülés esetén nagyszerű tágító-bővítő erőket mozdít meg agytekervényeidben. A rálátás és a növekvő fényesedés nem tűri, nem tűrheti a sötétséget. Ez jó hír neked, ellenben halálos ítélet bizonyos mondatoknak. „Nem tehetem meg.” „Ehhez én kevés vagyok.” „Fel sem tudom fogni.” Idézd fel a többi, ugyanilyen tőről fakadó mondást. Ezt követően lásd őket lengedezni a forró nyári szélben, virtuális bitójukon.

A mai világban kulcsfontosságú, a szeretet áramoltatásával szinte egyenértékű, hogy elkerüld a szellemi korlátok közé szorulást. Mit kell ehhez tenned? Először is észlelni, hogy már nem 360 fokos körben működik az agyad. Nem mondom, hogy kellemes szembesülés. Mégis elengedhetetlen. Az őszinte szembenézéssel kitűzöd az origódat. Ebből a kiindulási pontból dolgozol az Oroszlán Merkúr energiájával.

Akkor gyanakodj istenigazából, ha el sem tudsz képzelni valamit. A „kép” alkotása egyik emblematikus képességünk.

Ha valamit meg tudsz valósítani: „képes vagyok rá.”

Ha valami nem megy: „képtelen vagyok rá.”

Az első mondat jóleső tetterőt indít el a zsigereidben. A második elcsüggeszt. Lebiccen a fejed, leesnek a vállaid, gyengül a hátizmod. Ne hidd el nekem, semmiképpen sem. Próbáld ki. Mondd ki, akár csak magadban, hang nélkül háromszor és megtapasztalod.

A képtelenségből a képes-ség megvalósító állapotába juttat az Oroszlánba lépő Merkúr. Eszközei: rálátás, magasabb megértés, gondolatspektrumod tágítása. Nem a szabadkőművesek legrejtettebb titkát árulom el azzal, hogy az Oroszlán uralkodói jel. Visszanyered a hatalmat:

– a gondolataid,

– a tudatod és tudatosságod,

– a szavaid szabad áramlása,

– életed szabadsága fölött.

Az erősödő infláció legyőzésének képessége sem mérhető ehhez a négy pilléren nyugvó tudáscsomaghoz. Pár tettre azért szükséged lesz. Ezek legfontosabbika, hogy kerüld, aki kicsinek, jelentéktelen porszemnek próbál kezelni és erről unos-untalan meggyőzni. Nem a javadat akarja, hanem a javadat kaparintaná meg. Jószándéka kérdéses, mondandója kapzsi érdekektől vezérelt.

Uralnod kell a táguló perspektívák által érkező érzelmeket. Nem baj, ha szédülsz. A kilátóban is elkaphat a tériszony, mégis, képes vagy a meseszép panorámát élvezni. Ha valaha is jártál egyetlenegy kilátóban, csak idézd fel az élményt. Éppen erre van most szükséged. Oroszlán Merkúr idején jóval magasabbról tárul eléd a még színesebb, jobban és teljesebben átlátható nagytotál.

Mondd ki az igazságot. Akkor is érdemes, ha pillanatnyi hátrányt okoz. A megfelelési kényszer és a belőle fakadó békanyelés rosszul kamatozik. Túl nagy árat fizetsz érte, ezért kerülendő. Az igazság egészen egyszerűen kikívánkozik. A mélyből jövő késztetés zubogón átbukó, kristálytiszta vízként tör utat legbelsőbb lényegedből. Ereje kitart a torkodon, hangszálaidon és szájüregeden át vezető útján, napvilágra kerülve pedig új életet kezd – teérted. Zárójel: írásra is igaz, ahogyan ölelésre, mosolyra – a kommunikáció minden eszköze érintett és alkalmas.

Meglátod az összefüggéseket, egész megértési folyamatod felgyorsul. Pozitív hozadékként jelenik meg önbecsülésed szintemelkedése. Ráébredsz, mennyi tudás, erő és szeretet munkálkodik benned. Mint vízbe pottyant kutya a bundarázással, úgy szabadulsz meg a „merjünk kicsik lenni és csak az orrunk hegyéig látni.” bűvköréből börtönéből.

Szabadság, tetterő, derű – mind-mind erősödnek, ritka átutazóból lakótárssá, majd szeretett rokonná, végül énrészeddé válnak.

kép: pixabay.com

kimondhatod, még ha kicsinek is érzed magad

Oroszlán Merkúr idején igazán rendben van

Mitől válik élővé egy könyv?

Szerző: János | 2022. júl 14 | Egyéb

Egész pici kisfiúként a Holdat bámultam estéről estére. Elbűvölt az égbolt. A radiátoron ülő fiúcska azután elindult az élet erősen kanyargós útján. Hosszú-hosszú idő telt el, mire végül csak visszatalált a csillagok alá. Majd írt róluk egy könyvet, engedve a réges-régi belső késztetésnek. Erről szól mogyoróhéjban a Stellala – A gyökértől a csillagos égig című könyvem. Persze többről, ehhez nem kellett volna se könyv, se 220 oldal.

Kurflik és buktatók. Át- és újraírás, módosítások, korrigálás. A könyvírást nem nevezhetem tükörsimára kövezett úton való könnyed, nyár esti sétának. Akárhogyan is, végül csak kitettem azt a bizonyos pontot annak a bizonyos utolsó fejezetnek a legvégére. Gondolhatod: isteni érzés volt. Ahogyan a terjesztő raktárában látni a fóliázott raklapokra tornyozott könyveket. De ez nem jelent véget érést. Sőt.

Valami mindig, óhatatlanul és elkerülhetetlenül kezdetét veszi, mikor egy minőség befejeződik. A kitett pont és a nyomtatás szakaszhatároló események. A lezárást új korszak követi, azaz új kezdetet jelölnek. Az olvasó – te – most találkozol vele először. Be kell vezetni, hasonlóan, mint kislurkót az oviba. Beszoktatás. Ha jól sikerül, egy életre megszereti és örök nosztalgiával emlékszik Manci nénire, a lekváros batyura és a napraforgós mászókára. Ha – szép magyar szenvedő nyelvezettel – elkottázódik valami, akkor ennek ellenkezője valósul meg. Utált börtön, amitől a hideg kiráz. Nincs ez másképp egy könyv esetében sem.

A legelső forduló biztató. Az érkező visszajelzések örvendetesek – egyelőre elmaradt a röppenő (záp)tojás és rohadt paradicsom sem placcsant a tarkómon. Azt viszont már tisztán értem, miért akar mindenki kérdőíveket, felméréseket kitöltetni boldog-boldogtalannal. Nem csak a feedback miatt, hogy az először Árpád apánk szájából felharsanó ősi magyar szavunkat is elpuffantsam. Közel sem emiatt.

Minden észrevétel hasznos. A pozitív jól eső érzeteket ébreszt – aki ezt tagadja, – szerintem – hazudik. Mégsem alakulhat ki függőség. Nem érezheti a szerző (énekes, festő, bármilyen alkotó) csak akkor kerek egésznek magát, ha harsan a taps és égbe emelik. Akkor ugyanis eltorzulhat a realitás-érzéke. Megeshet: nem a belső hangra és a felső sugallatra hallgat immár, hanem a keresletnek megfelelve akar olyat produkálni, ami fenntartja az ünneplést. Igyekszem ezt a hibát nem elkövetni.

A meglátásokból építkezni lehet és kell. Ezért olyan becsesek. Tanulni belőlük, kibányászni a féldrágaköveket és a ragyogó gyémántokat, lemerülni az igazgyöngyökért. Velük és általuk csiszolódhat jobb, nemesebb kreálóvá az ember gyermeke. Ezek a jövőbe irányuló leggyümölcsözőbb befektetések. Ezért is szeretem a személyes találkozásokat. Ott igazán adódik alkalom eszmét cserélni.

Borzasztó nagyképű lenne turnénak nevezni. Két fővárosi alkalom után két hét múlva következik Debrecen és Szeged, majd Győr és Pécs. Ezután hazai vizek és Haraszti, mégpedig egy emblematikus helyszínen (nem fogod kitalálni, hol…). Ez eddig hét, ami mágikus szám. Nem terveztem az első körben többet, de jó pár üzenetet kaptam, hogy augusztusban egy fővárosi találkozó még kéne, úgyhogy keresek egy hangulatos délutánt ismét. Nyolc, amiben ott a dupla kerekség, de a végtelen is. Ha már az égi vándorokról, csillagokról és csillagzatokról írok, egy kis fekvő nyolcasság igazán jól jön.

A könyv él. Bár papírra nyomtatták, lüktet és lélegzik. Igyekszik élő, eleven társad lenni. Kézikönyv, mindennapi kalauz. Aki rühelli nem szereti a polcon porosodás poklát (ez a 3P). Nem mellesleg: alapoz az utódjának. Az utódainak. Ezért jó hallani, olvasni, milyennek láttad.

Egészen más megírni, mint gondozni egy könyvet. Ilyen „tennivaló” nemigen akad a napi írások esetében. Több felelősséggel ruház fel, cserébe az adott öröm mértéke is magasabb. Nemsokára készítek egy rövid videót, ahol bemutatom, miről szólnak az egyes fejezetek. Bónuszként pedig a kimaradt fejezet érdemi részét elküldöm a következő hírlevélben.

A Stellala halad a maga útján. Bővebb információt itt találsz róla. Ha pedig már olvastad és véleményt is formálnál róla, azt megköszönöm a contact@ladonyijanos.hu címre. Kerüljünk bensőséges kapcsolatba, jó barátságba a végtelen, csillagosan kék ég világával!

kép: pixabay.com

könyv, kávé, kényelem – nem rossz trió

Szavakba szövődő érzelmek

Szerző: János | 2021. nov 5 | Egyéb

Meg kéne mondanom neki. De vajon mit szól hozzá? Nem fog kinevetni? És ha már ő is csak az alkalmat kereste, hogy kettesben maradjunk? Akkor is elmondom. Izzadok. A hátamon, ezt most tisztán éreztem, legördült egy izzadságcsepp. Ő le, a hideg meg fel. Csak ő borzongva futott. Ennél bármi jobb. Miért ne nyílhatnék meg? Sem sün, sem tatu nem vagyok, hogy begubózva, defenzíven óvjam puha részeimet.

Tudom, hogy tudja. Tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja. Hergelődök ám belefelé. Van értelme? Tényleg ennyire szeretek őrlődni? De legalább még él a reménye bárminek is. Amíg nincs elöl a farba, nem kell lemondani sem semmiről. Ez is valami. Ez is valami? Érzem, hogy jó lesz. Akkor meg mit tökölsz? Miért nem lépsz és mondod ki? Mi tart vissza?

Ez csak egy elképzelt belső monológ volt. Dialógus egy kitalált személy belvilágából. Nem is tudom, hogyan pattanhatott ide. Ma a Skorpió jelébe megérkező Merkúrról szól a bejegyzés. Vajon tényleg kapcsolódik szál az első két bekezdéshez? Vagy ez csak amolyan „elindul az ujjam és pötyög valamit”-féle huncutság?

Csak a szilárd, tényszerű dolgokra alapozhatunk – szól a közkeletű vélekedés. Ezt a minőséget még az érzelmes-titokkutató Skorpió Merkúr esetében is megtaláljuk. Íme, a szikár tények: pénteken késő este (helyesebb lenne így fogalmazni: péntekről szombatra fordulóban) érkezik meg a Merkúr a Skorpió asztrológiai jelébe. Itt-tartózkodása november 24-én ér véget, ez klasszikus turistavízum. Hogy mit jelent ez spirituális megközelítésben?

Törekszel a nem látható összefüggések megértésére. Vajon ki kavarja a sz@rt? ki vagy mi mozgatja a szálakat? Veszed az adást, de igény erősödik benned a műsorkészítők valós szándékát felfedni.

A tudatod szomjazza a megértést. Jóval több és mélyebb puszta kíváncsiságnál. A bőröd alá fészkeli magát a vágy: összerakni a különálló kockákat. A nem látható, de általad érzett minőségek felfejtése kapja a(z egyik) főszerepet. Mert a szellem síkja önmagában nem elég. Ki is kell mondanod.

Beszélni kell az érzelmekről. Belemenősen, bevállalósan. Nem, nem vagdalkozva. Nem cél, hiszen célérték sem lehet, hogy torz versengésben (gy)alázd a másikat. A kommunikáció céljában a lélek megértése-megértetése áll. Mély érdeklődéssel fordulok feléd, cserébe megnyílok. Nem üzletszerűen, hogy méricskélem a készségességedet és csak akkor lépek, ha te is. Belülről jövő vágy, igény formálódik, hogy beszélj érzelmi világodról. Hogy a másikét is megismerd.

El kell érni, meg kell teremteni az érzelmi biztonságot. A Skorpió jelébe érkező bolygók fő inspirációja nem más. A Merkúr esetében ehhez a gondolatok, a beszéd, az egymás közti értekezés (ősmagyar szóval: interakciók) kínálják az eszközöket. A megismerés ködöt oszlat. A kimondott szó sötétséget űz.

A szenvedély, az érzelmi hullámzás szavakba szivárgása helyén való. Nem kiszolgáltatott bábja vagy belvilágodnak, csak fokozottan törekszel belső megélések átadására. Tükrözve: a másikban zajló folyamatok épp emiatt tartanak számot fokozott érdeklődésedre.

Skorpió Merkúr idején a szavakat akár fel is cserélheted. Más eszközökkel. Mert kommunikálni ezerféleképpen lehet. Ilyen szempontból (is) kihozza belőled a fokozott találékonyságot a következő pár hét.

kép: pixabay.com

titokkutatás: a Skorpió Merkúr fő motivációja

Vágyálmaid újholdja

Szerző: János | 2021. nov 4 | Egyéb

Egy napfelkelte, amire mindig emlékezni fogsz. Talán az évekkel korábbi látványa ad erőt, hogy felmondj egy sz@r kellemetlen munkahelyen. A gyereked csimpaszkodása. Már rég komisz kamasz, de emlékszel, hogyan csimpizett. Ha nem lépnéd meg, „csak úgy,” magadtól, a beléd kapaszkodó karok-lábak emlékeztetnek és erőt adnak.

Érzelmek, amik az esemény megtörténte után tovább élnek benned. Évekig, évtizedekeig. És nem csak úgy, mint lementett fotó valahol, a merevlemez poros sarkában. Régebbi iskolán nevelkedetteknek: az előszobaszekrény felső polcán hátra csúszott albumra gondolj. Az uncsi rokonokkal teli, szájhúzós ballagásra, amikor ment a hasad és szúrt a blúz, mert a címke kamuzott és bizony műszálból varrták. De az ide kötődő emléklenyomat ereje máig élesztő jelleggel kelt benned erőket.

Mert valójában megújulni csak szívből lehet. Az érzelmek erejére építve. Amikor csak az agyadra hagyatkozol, előbb vagy utóbb zsákutcában találod magad. Az érvek és a racionalitás ugyanis nem ad kellő oktánszámú érzelmi üzemanyagot. Eldöcögsz vele, de emelkedőhez érve csődöt mond, a gyorsítást pedig nem bírja.

A lélek szintjéből kiinduló fényes, új kezdetek köszöntenek ránk csütörtökön késő este. A Nap és a Hold együtt áll a Skorpió asztrológiai jelében. A tűpontos találkozó 22 óra 14 perckor történik meg, ez az újhold egzakt ideje. A szenvedély ereje segít lendületet venni, azaz belülről indul ki az új kör.

Ez azonban igényel tőled egy kis munkát. Készen kell állnod érzelmi hullámaid megélésére. Ez elengedhetetlen a hullámlovaglásnál. Bár nem űzöm ezt a sportot, de kizártnak tartom, hogy bármely szörfös vágyná a tükörsima óceánt. Éppen a – kissé kiszámíthatatlan – hullámok adják a játékot, az izgalmat. Az élet sava-borsát.

A csillagképi háttér színezi ki amúgy ősziesen gazdagra az újholdat. Az Angyali Szűzből éppen kilépő Nap és Hold szárnyas égi segítőink erejét hordja magában. Összeálló képkockák, váratlanul befutó, valójában nagyon várt történések bekövetkezése valószínűsíthető.

A Nap útján, az Ekliptikán a két égitest a Mérleg csillagzatának múlt serpenyője felé tart. Érdekes paradoxon: a múltból tanulva újulsz meg istenigazából. Ítéletesség nélkül. Ebbe az is beleszámít, hogy már nem tekintesz magadra áldozatként. Akkor is, ha olyan dolgokat éltél meg korábban, amit – nyilván már csak egykori – ádáz ellenségednek sem kívánnál.

A múlt látása, ismerete erőt ad. Nem csak azért, mert „én túlélek mindent.” Ez is jó, persze. De nem elég, messze nem. Ennél sokkal többre vagy hivatott. Célozz magasabbra, mert e nélkül nehéz odajutni. Az előre vivő út a hátad mögül kanyarodik. Nem meghatározó (determináló) a jövőd szempontjából. Inkább megengedő, elősegítő (predesztináló). Jöttél valahonnan. Amint nem tagadod, máris gyökereket kapsz. Az irányról te döntesz.

A csütörtök késő esti újhold hozhat álmokat is. Magyarán: megálmodod a jövőd. Éppen ezért – ha egyébként nem tennéd – most különösen jó, ha készítesz magad mellé tollat és papírt. Ha és amikor megébredsz álmodból, hamar írd le a kulcsszavakat. Könnyen meglehet, álmaid kincseskamrájából teli marokkal jössz vissza. Ez pedig álmodott, vágyott jövőt épít.

kép: pixabay.com