Ha rendben van az önbecsülésed és az önértékelésed, azaz: egészséges az énképed, minden lepattan rólad. Jó, talán az uránmagvas gépkarabély-lőszer nem, de olyannal remélhetőleg nem találkozol szemtől szemben. A tétel sajnos fordítva is igaz, azaz:
Ha sérült az önbecsülésed, ha pókhálósra törött az énképed, ha az önértékelésed beszorult a varangy potroha alá – akkor nehéz. Időnként nagyon, sőt: kibírhatatlanul nehéz. Nemhogy örülni, időnként még pusztán létezni, életben maradni sem egyszerű. Pedig megvan kezed-lábad, érzékszerveid rendeltetésszerűen működnek, látszólag teljes egészségben tudhatod magad, mégsem működik úgy az életed, ahogy kéne. Hiányzik a kézzel nem fogható, ám valóságos alapenergia. A mindennapi létöröm.
Öröm, aminek nincs konkrét, kézzel fogható, rövid leírással jellemezhető kiváltója. Azaz: nem frissen vásárolt táska, új ruha, csillogó játékszer és asztallapnyi dobozból behabzsolt Merci-csoki. Ők is ad(ha)nak örömöt, de közelébe sem érnek a létöröm mágiájának. Lét-öröm. Örülsz, de nem azért, mert életben vagy. A léted önmagában olyan becses, hogy önkéntelen, zsigeri-, sejtszintű, (enyhén) euforikus öröm jár át. Mint amikor napfelkeltét látsz.
Akkor is derűs szívvel, belső mosollyal nézed a kelő Napkorong színorgiáját, ha álmos vagy, nem kaptad még meg a starter kávédat és amúgy inkább durmolnál, csak messzire vezet az utad és a koránkelés nem választható opciód volt. Ilyen esetben sem hagy hidegen a napfelkelte. Éppen ez a helyzet a létörömmel. A léted önmagában örömforrás. Ez az emberi lét alfája, ómegája, origója, nadírja és zenitje egyaránt. A latin és a görög ábécét is idevehetnénk a viking rúnákkal együtt, de azzal csak többet mondhatnánk, mást nem. Az embert – többek közt – a mindennapi létöröm megélése teszi emberré. Az a minőség pedig kozmikus eredetű, van is neki égi vándora, mégpedig gyönyörűségesen szép.
Vénusz. Ő a szépség, a harmónia, a szerelem planétája. És a mindennapi létörömé, elsősorban. Amiért nem kell megszenvedned és megküzdened. Ezt ugyan senki nem mondja neked, de tudnod kell róla: ellentétben a kimagasló fizikai kondícióval, a perfekt németnyelv-tudással, a formás popsival – amikért adott esetben kemény munkát fejtesz ki -, a mindennapi létöröm jár. Igen, neked is, nekem is, mindenkinek. Elég fals amúgy még önmagadban is kimondanod: küszködök, hogy létörömben éljek. Jár. Járandóság. Jogos juss. A juttatási csomagod alapvető része. Ha mégsem áramlik rendszerességgel, ideje közbeavatkozni és elvégezni a helyreállító munkálatokat. Mint amikor eldugul a lefolyó.
Nátronlúg, csőgörény, duguláselhárító szakember. A mosogatódban tapasztalható eltömődés esetén számos eszköz és lehetőség áll rendelkezésedre, egy célt szolgálva: újra eljusson a központi gyűjtőcsőbe az, amit elöblögettél. A létöröm áramlásában tapasztalt dugasz is eltávolításért kiált. Mégpedig hamar, gyorsan, azonnal. Segítségképpen kitűnő égi aspektus kínálja magát. Merem állítani: jobb se kell.
A Vénusz áll együtt az Algol csillaggal. Hoppá. Utóbbi a legrosszabb hírű csillag, bár ezt még leírni is bugyutaság. Halál, nyakelvágás, gyors, borzalmas, erőszakos eltávozás az élők sorából. ilyen és ehhez hasonló, vaskos csacskaságokat hordanak össze róla. De ki is ő?
Az Algol a Perseus csillagzat második legfényesebb, azaz béta csillaga, maga a Medúza Gorgó feje. Amit a hős levágott; mégpedig gyors, intenzív, határozott nyeséssel. Talán innen ered a számtalan ostoba tévhit. Pedig nem jelent veszélyt, sőt. A tőle való páni és alaptalan félelem oka vagy a nem kellő mélységű ismeret, vagy a saját erőtől való fel nem ismert, még tudatosításra váró félelem. Ez azonban nem hat rád.
Használhatod bátran az erődet.
Használd bátran az erődet.
„Az Algol sajtója valóban rettenetes, ezt hatásvadászat és túlzáscsiholás nélkül mondhatom. Guglizz rá, jellemzően elborzasztanak a leírások. Te viszont már tudod: amikor valamit kifejezetten egyféleképpen állítanak be, ott valami nem stimmel. Kutya van elásva, bűzlik. Az Algol-lal is az a helyzet. Akik így feketítik be, egyáltalán nem akarják, hogy megismerd valódi erejét, lehetőségeit: mindazt, amihez hozzásegíthet. Jobb, ha farpofáid közt zabszemet szorongatva megúszásra játszol. Persze ebbe nem érdemes belemenned, még szerepjáték szintjén sem. Ismerd hát meg ezt a csillagot, akit az égbolt legkárosabbjaként emlegetnek.
Mielőtt továbbmennénk, azért álljunk meg egy szóra! Csillag őkelme, azaz fény árad belőle. Kérdem én: hogy a skorpióba rákba lehetséges egy fényt árasztó ojjektumról azt feltételezni, hogy árt? Aki ételt oszt, sunyi szemét, mert titkon abban bízik, hogy a megajándékozott torkán akad a falat és fulladásos pusztulás viszi el? Aki pénzt ad egy állatmenhelyre, az a méltatlan állattartást támogatja?
Egészen torz, kifacsart és életellenes „logika” elhinni, hogy egy csillag, legyen bárhol, tartozzon bármely fényábrához és nevezzék akárhogyan is – árthat. A hülyeség: na az árt. De nagyon. Jobban, mint a dögvész.
Az Algol is ennek esett áldozatul, illetve dehogy esett: legfeljebb aktuális megítélése. Közel a perc ugyanis, mikor ez gyökeresen megváltozik és hiszem, hogy Algol-szertartással, meditációval húzzák ki magukat a tudatosuló emberek a pácból vagy változtatnak gyorsan és gyökeresen.
Démoncsillag, Sátán Feje, Démonfej – számtalan bugyuta nevet ragasztottak rá. Félelemből. Ami közös: fej. Ő Medúza Gorgó levágott feje. A nyeső a hős Perszeusz volt. Álmában lepte meg a hölgyet, de ez nem sunyítás. Analógiában gondolkodva: álmában cselekvő hős más síkon ér el eredményt. A Hold-Algol találkozó rámutat: ha valamit el akarsz érni, nem küzdhetsz jégre szabadult disznóként kizárólag a földi síkon. Ki kell tudnod lépni az egymásutániság, a lineáris ok-okozati láncolat börtönéből.
Fej: meg kell értened (itt és most elsődlegesen a lelkeddel) olyan dolgokat, amiktől amúgy visítva menekültél. Eddig. A hal közmondásosan a fejétől bűzlik. Az együttállás erejével a bűzt a hal fejének levágásával száműzheted, azaz tehetsz érte. Érzelmekből kiinduló elhatározások által, hiszen a Hold lelkiséged, érzelmi birodalmad égi megjelenítője a születési képletben. Megérteni, szembenézni, átminősíteni. Ha kell, levágni: gyorsan, irgalom nélkül. De mit is? Nem a szomszéd/anyós/főnök fejét.”
A macskakörmök közé préselt pár bekezdés a Hold és az Algol korábbi találkozójáról szóló krónika része. Itt tudod visszaolvasni: https://ladonyijanos.hu/rettenet-helyett/
Itt pedig a Mars-Algol kézfogó tudósítását: https://ladonyijanos.hu/valtoztass-egy-vagassal/
Nem kötelező, de ajánlott irodalom, mégpedig a remek energiájú csillag hatásmechanizmusának mélyebb megismerése miatt. Ez pedig azért jó, mert tudod: az április hetedikétől kilencedikéig tartó találkozó ideje és erőtere kitűnően alkalmas elmetszeni a létörömödet fojtogató hurkokat. Ez pont olyan, mint amikor az eldugult lefolyót megtisztítod.
Azonnal, ellentmondás és teketóriázás nélkül véget vetni az önbecsülési konfliktusoknak. Tudom, ez merész és nagyra mutató kijelentés volt. És abban is igazad van: nem sétál oda hozzád se a Vénusz, se az Algol, hogy csinos szamurájkardjukkal fültől fülig elvágják a rád telepedett kishitűséget fialó, önértékelésedet becsmérlő szörnyikét. Az egyrészt benned ténykedik, másrészt a katanát rajtad kívül senki meg nem ragadhatja. A következő kérdőjeled is jogos:
Épp most, ebben a húsvéti pár napban változik meg az életem örökre?
Vélhetően nem. Nem garantálhatom, hogy most lépsz rá a spirituális dobbantóra, ami három pályával feljebb röpít. Ellenben vehetsz nagy levegőt és meghozhatsz fontos elhatározásokat. Ez maga a változtatás, nézzük meg egy példán keresztül:
Kimondod, megfogadod önmagadnak, önmagad előtt, hogy a jelentől a jövő minden időpillanatában becsülöd magad. Amennyiben hibát követsz el, már nem magadat láttatod gőzölgő, medvebarna, bűzös kupacként, hanem a tettet egyszeri, akár jobban is elvégezhetett cselekedetként. Drámai a hatás, amit nyilván nem kell elhinned és ez is rendjén való. Itt a tapasztalás ad bizonyosságot.
A jó dolgok soha nem egyedül érkeznek. Mivel az Algol-féle vágásos aktus egyértelműen az „elengedés” kategóriájába tartozik – még ha annak radikális, nem finomkodó dobozába -, tudnod kell a plusz támogatásról. Erről pedig saját két szép szemeddel meg is győződhetsz.
Fogyó Hold. Csütörtökön reggel telt égi kísérőnk, azóta karcsúsodik, úgyszintén a megkönnyebbülést, az elengedést támogatva. Ne hidd el, pillants fel az égre. Már nem kerek sajtkorong, a fogyás látványosan beledézsmált oldalába. Ha csak ezt a két energiát fonod össze, olyan erős spirituális kötelet kapsz, amivel kihúzhatod magad a mocsárból. Valójában és ténylegesen, ellentétben Münchhausen báróval.
Kezeket a kés markolatára, nyesésre fel, füleket befogni, hogy ne tépje a dobhártyádat az önbecsülést gyalázó orkocskák halálsikolya. Ez nem a kisasszonykodás ideje, cserébe busás lelki osztalékot fizet.
kép: pixabay.com
