2018. jan 05. 0

Égbe emelő szerelmes napok

Szombattól áll együtt a Vénusz és a Nap a Bak asztrológiai jelében. Az együttállás egészen péntekig érezteti hatását, a legerősebben pedig kedden tudunk profitálni ebből a találkozóból, ám itt a Plútó is beszáll a buliba; ők hárman egészen szorosan ölelkeznek össze, de erről essen szó a maga idejében, egy külön mesében. Nap-Vénusz együttállásnál a termékenység, a teremtés, az örömmel, harmóniában és szépen alkotás (bármilyen megnyilvánulási formában) ideje érkezik el. Afrodité bolygója a cselekvő énünket szimbolizáló Nappal találkozik, így nem mozinézőként, bamba arccal nézzük, ahogy a környezetünk, a főnök, a szomszéd teremt, hanem mi magunk ragadunk varázspálcát és huss és pöccölünk bármit, ami valódi vágyunkkal összhangban rezeg.

Központi csillagunk egyben a világosság erőit is árasztja minden vénuszi területre, így jobban rálátunk kapcsolatainkra: egészen egyszerűen a beáradó világosságban minden napvilágra kerül, ami eddig sötét, árnyas sarkokban bujkált. Ezekben a napokban sokkal, de sokkal tisztábban látjuk, és egyben érezzük is társunkat, az ő valódi lényegiségét, túl a maszkon, túl a maníron, túl a felszínen. A fény Fény olyan erős, hogy átragyog minden szurokréteget, nincs helye hamis illúzióknak, zsákutcában menetelésnek. Apropó, menetelés: az együttállás a Bak jelében történik meg, így mindig és minden az előrehaladást, az előrelépést, fejlődést szolgálja. Az is, ami elsőre nem annak látszik; ilyenkor az idő mutatja meg később egy másik szemszögből, valójában mi volt a történtek igazi szerepe.

A Bak okán az idő, a figyelem, a koncentráció is előtérbe kerül; most tudjuk a maga teljességében megélni, milyen igazából megérkezni a jelenbe a szerelmen keresztül. Zárójel: a szerelembe megérkezés nem csak két ember közti vonzódásos társas játékra korlátozódik, minden tevékenységre, amit szerelemmel végzünk, daloló szívvel. Játszik még az alázat is (nagy felkiáltójel: NEM megalázkodás!!!); egy kapcsolatban a kapcsolat iránt; a Kedves iránti alázat megélésének is ideje és helye van. A szaturnuszi érintettség – a bak jel uraként – pedig a megszentelés erőit ébreszti fel; olyan energiája van az együttállás napjainak, amikor átélhetjük a megszentelés, a teremtés hetedik napjának misztériumát.

Ha ez önmagában még kevés lenne, ha nyitottak vagyunk a „csak itt, csak most, csak önöknek”-re, akkor mazsolázzunk kicsit a csillagos égen és csodálkozzunk rá, hogy Nap és Plútó randevúja a Sas (régi hagyományunkban Turulmadár) csillagképében történik. Ez a fényábra az égbe emelkedést, a bennünk élő és munkálkodó isteni erők általi magasabb szintre röppenést, a szárnyalást jelöli; így – ha odatesszük háttérként a Nap-Vénusz együttállás mögé – egészen gyönyörű színezetet ad a kapcsolati működéseknek; nem csak előrelépünk és előrehaladunk, de szárnyalunk, egészen az ég felé, hiszen határ nincs rajta kívül. Ha pedig jobban belegondolunk, ugyan miképpen lehetne határ, hogyan és miben korlátozhatna a csillagos ég?

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!