Hazatérni mindig öröm. Bárhonnét, akár szemkápráztató nyaralóparadicsomból, idilli Karib-tengeri szigetecskéről, vagy akár a norvég fjordoktól érkezel haza – mindenképpen jó. Ahogyan a sarki kisboltól is, ahová éppen csak leugrottál valami apróságért. A távol töltött idő mennyisége és a kilométerek száma egyedül az örömérzet intenzitására hat ki. Egyenesen arányosan: minél hosszabb útról érsz vissza, annál mélyebb és teljesebb szíved repesése. Ha nem ezt érzed, nem a tétel cáfolata. De a tiéd sem. Jó eséllyel a következő hibalehetőségbe futottál bele:
Nem hazaértél. Az általad bérelt, tulajdonolt, használt, (el)birtokolt
ingatlanba,
lakásba,
szállásra,
laktanyába,
koleszbe,
börtönbe,
kolostorba,
intézetbe toppantál be. Amiben lakhatsz ugyan, mert életvitelszerű tartózkodásra alkalmas, mégsem éri el, nem meríti ki az „otthon” nemes fogalmát. Erről ennyit éppen elég tudnod. Ha találva érzed magad, ideje változtatni. A kiindulási pont olyan szilárd és megingathatatlan, mintha gránittömböt betonoztak volna márvány talapzatra, erős vaslattal:
Hazatérni mindig öröm. Megesik azonban, hogy nem túlságosan hosszú időt töltöttél távol, mégis: szinte katartikus élmény átlépni otthonod küszöbét. A szabályt erősítő kivétel égi eredetű, a Vénusz szállítja aranyfényű futószalagon.
Szerelem, harmónia, mindennapi létöröm. A planéta számtalan díszes réztáblácskája közül a három leginkább csillogót emeltem ki. A Vénusz azonban meglehetősen gyors léptű, esetében nemigen beszélhetünk hosszas otthonról kimaradásról. Különösen úgy, hogy nem kétlaki, hanem két asztrológiai jelet is ural, azaz dupla otthont tudhat magénak: a Bika és a Mérleg cikkelyét.
Hazatérni mindig öröm. Ezzel a három mágikus szóval érkezik meg március 16-án, pár perccel éjfél előtt a Bika jelébe a Vénusz. Egészen április 11-én reggelig marad, akkor libben át az Ikrek szeletébe. Amiről a következő hetek „bikavénuszos” tükörben szólnak:
Szerelem, harmónia, mindennapi létöröm. És ezek szabad multiplikációja. De rendben, meghajlok, mint fiatal fűz a frissítő tavaszi szélben. Legyen. Termékeny teremtés, az égi ihlet földi megvalósítása. Soha nem összepréselt pengeszájjal. Bika Vénusz idején a fogzománc nem csikordul. Életet adó és életet tápláló, a földi létezésben örömöt adó, termékenyítő folyamatok ideje virradt fel. És persze megáé a földé is.
A tavasz kezdete már a spájzban van. Itt lépdel a kertek alatt a tavaszi napéjegyenlőség, pillanatok, na jó: napok múlva a Kos jelébe lépve feszíti ki a széles tavaszköszöntő hála-molinót a Nap. Erre fordít rá a Bikába lépő Vénusz.
Fogd meg a földet. A rögöt, a valót, amitől saras, maszatos lesz a kezed. Simogass gilisztát, bátrabbak egyenek egy kicsi darab – garantáltan tiszta, természetes – anyaföldet. Állj Földanyára mezítláb, ülj egy fa tövébe és támaszd meg a hátadat. A tölgy az egyik legjobb választás hozzá. Földelődj, de ne úgy ahogyan a köznyelv tartja. Nem „le”földeled magad mostanság, hanem felföldeled. Igen, azzal, hogy fizikai testeddel barátságot építesz a valós, gyökéreresztésre kiváló földdel, egyben az ég felé is elindulsz. Akár tudsz róla, akár nem. Közben persze a szíved sem vonhatja ki magát a folyamatok áldásos láncolatából:
Repes, dobban, dalol. Ez a ragyogó energia az égvilágon semmit nem akar letuszkolni a torkodon. Nincs muszáj, meg protokoll, amit, ha nem tartasz be, máris a kénköves pokol izzó katlanjaiba zuhansz. A Bika Vénusz legnagyobb titka ugyanis nyilvánvaló. Nyilvánvaló kellene, hogy legyen:
Ahogy neked kellemes. Ez a három szó kulcsfontosságú. Nincs szabályzat, hogyan kell örülnöd és életigenlened. Csak tedd, a magad módján, természetességgel. Ami neked a mennyország, attól a szomszédod talán világgá szaladna és viszont. Ő éppenséggel sóvárog egy ejtőernyős tandemugrás után, te pedig a magasföldszinten is szédülsz és a világból lehetne kikergetni már az ötlettel is. Vagy: háromnapos metálfesztivál. Megeshet, szíved vágya. A szomszéd azonban már a flexedtől is sikítófrászt kap, mert neki Wagner Walkűrje is túlságosan kemény hangzású. Érted, tudod, átérzed, mire gondolok. Minden szépségével együtt azonban van valami, ami egyáltalán nem igaz a Bika Vénuszra:
Nincs nyálömlés.
Semmi csillámpónis émelygés.
Nulla öklendezős pink szirup.
Helyette ihletett teremtő erők. És szerelem, de nem (hazug, hamis) álomgyári köntösben. Elérhető, átélhető módon – épp úgy, ahogy neked jó. Extraként jelenik meg a kapcsolati pezsdítő energetika. Már ha valódi, azaz szerelmen alapuló párkapcsoltra gondolunk, de a Bika Vénuszról beszélve miért adnánk alább?
Pezsdülés. Intenzív, hiába bújnál mészkőbarlang mélyére, ólomsapkával a fejeden – hat rád. És ez jó. Ám nem egyedüli erő, sőt. A tágabb égi környezet erősen támogatja a frissülő, reformáló, emelve változtató folyamatokat. Erről hamarosan több bejegyzést is olvashatsz majd. A mai bekezdések lényege rendkívül tömören, mindössze három fogalommal foglalhatók össze:
Szerelem, harmónia, mindennapi létöröm.
Ezt kínálja fel a Bika jelébe (haza)érkező Vénusz.
Mert hazatérni mindig öröm.
kép: pixabay.com
