Ma rántjuk le a leplet az „elfogadás” névre keresztelt szent tehénről. Az „E” betűs minőségek egyik leggyakrabban csépeltje a spiritualitásban. A másik az elengedés, róla már többször beszéltünk. Jogosan ráncolod a homlokodat: mi újat lehet még az elfogadásról írni? Mostanság a csapból legalább annyi elfogadás bugyog elő, mint hákettőó.

Személyes okok vezettetek a mai bejegyzés megírásához. Évtizedek óta zajlottak események a szemem előtt és csak most állt össze az agyamban a lényeg. Ennyi idő után koppant a tantusz: irdatlan fogalmi zűrzavar kavarog a fejekben. Én sem láttam át, ami az orrom előtt, saját születési családomban történt-történik.

„El kell őt fogadni, ahogy van.”

„Békén kell hagyni!”

„Ez van, ilyen lett, ne b@szogassa piszkálja senki!”

Hasonló mondatok hangzottak el imamalom-szerűen. Egyik rokon mondta a másik „védelmében.” Látszólag az elfogadás szent és nemes elve vezérelte. De mit olvashatsz ki a sorok között? Milyen farkas bújt az elfogadás báránybőrébe?

Tudj különbséget tenni elfogadás és beletörődés között. Előbbi nemes, utóbbi lesajnáló, degradáló minőség. Példánkra visszatérve a kommunikáció valódi üzenete így önthető őszinte formába:

„Reménytelen eset, ezért meg se forduljon senki fejében, hogy reményt kelt benne – fölösleges, hiábavaló.”

„Ő ilyen (tompa), ezért ne piszkáld. Annyi értelme lenne, mint próbababát mosogatásra bírni.”

„Rá kell hagyni minden hülyeséget, mert nem változik, nem változhat – az ugyanis veszélyes. Én pedig azt nézem ki az illetőből, hogy konstans módon éli az életét.”

Ragozhatnám tovább, de minek. Már felsejlik előtted: elfogadásba csomagolt beletörődés, ráhagyó kommunikációval elsikált lesajnálás minősített esetével állunk szemben. Könnyű felismerni: az elnéző jóindulat illúziója lengi körül.

Következményként jelenik meg a változtatásra való képtelenség. Ezt erősíti a külvilág hamis elfogadás sugárzásával. Lásd a különbséget:

  • a beletörődés a sz@rban konzervál
  • az elfogadás bántás nélkül szemléli, hol tartasz, de felfelé nyitott minőség – lehetőséget ad, hogy kilépj a skatulyádból és fejlődj.

Mindössze ennyi az óriási különbség. Az elfogadás képes az ösztönzésre. Feltételezi, hogy képes vagy önmagad legjobbját adni és fejlődni. A beletörődés egyben lemondás.

Vigyük be egy egészségügyi intézménybe a két minőséget! Még szembe ötlőbb a különbség. A páciens, akiről orvosai lemondtak, elkezdhet végrendelkezni. Jobb még életében elvarrni a szálakat, mert nulla reményt látnak a fehér köpenyes döntnökök életben maradására. Beletörődik a sorsába – pontosabban eszébe sem jut, hogy a ráolvasás talán nem is igaz.

„A baleset súlyos volt, a törés nyílt és szilánkos, versenytáncra ne nagyon gondoljon a jövőben! Ellenben kitartó gyógyulni akarással, a fizioterápia lelkiismeretes végzésével nem csak teljes életet élhet, de akár kocoghat is.” Nem akar átverni a doki. Nem biztat hamis alapokon. Elmondja a jelen pillanat valóságát, de megcsillantja az elérhető minőségi emelkedést. Elfogadásból fejlődés – még a kórházi ágyon, infúzióra kötve is többet ad a beletörődésnél.

Légy résen – mindkét oldalon. Ha elfogadó akarsz lenni, akkor tényleg úgy viselkedj és beszélj. Ellenben gondold át: érdemes-e tűrnöd, ha valaki beletörődően nyilatkozik rólad. Megéri-e kifizetni az irdatlanul magas spirituális árat érte?

kép: pixabay.com

elfogadás – tényleg elfogadnak, csak beletörődnek, hogy ilyen vagy?

Pin It on Pinterest

Share This