Az anyag világában erős lassulás
tapasztalható: üzemek zárnak be, iparágak térnek pihenőre hosszabb-rövidebb
ideig. Nem csak az otthonról dolgozás, de a fizetett vagy fizetetlen szabadság
is egyre inkább terjed, magával hozva olyan kérdéseket is, mint: mit csináljak
a rám szakadt idővel? Nos, barátom, írd meg a könyvedet! Hoppá. Igen, jól
olvastad: írd meg – végre! – a könyvedet. Tizen-huszonéves koromban sok
Moldova-könyvet olvastam, ezek egyikében talált rám a gondolat: minden ember
tudna legalább egy érdekes-izgalmas könyvet írni a saját életéről, de a többség
vagy nem is kezd bele, vagy elrontja. Lehet, hogy más szavakkal leírva, de a
lényeg ez volt; lustaságom és kényelmességem okán nem kutattam fel az eredetit,
mert csak a veleje a fontos most. Mindegy, hány évet éltél már, a saját utadon
hol tartasz éppen és mennyi ráncot véstek arcodra az idő szobrászai. Egészen
biztos vagyok benne, hogy tudnál tudsz olyat írni-alkotni, amit más nem
és amiben ott a rád jellemző, belőled kiinduló tanítás.
Több mint öt éve írtam arról a bizonyos találkozásról a fiatalemberrel, akit Karinthy novellájából mindannyian ismerünk. Kérlek, most olvasd vissza, a bekezdés elején, a dőlt szöveg belinkelve tartalmazza. Nem azért kaptál több szabadidőt, hogy beleizzadj a kanapédba és két dioptriát romoljon a szemed a vég nélküli sorozat-bámulástól. Soha nem volt még ilyen jó időd és lehetőséget leülni alkotni. Most nem érzed, nem érezheted azt, hogy a világ elrobog melletted, mert – szinte – minden és mindenki áll. Engedd el a görcsölést, hogy mit kéne csinálnod, amivel pótolod a kieső jövedelmedet. A túlszűkülés állapotában azt sem látod meg, ami ott hever a lábad előtt. Amikor viszont beleállsz lelked vágyába és írsz, akkor nyílnak a kapuk, kopogtatnak a lehetőségek; sőt: ha nem hallod meg őket elsőre, dörömbölnek is. Csak írj, írd ki, ami benned van. Nem baj, ha csikorog. Nem baj, ha stilisztikailag nem éred még el Krúdy szintjét. Igazából nem a „végtermék,” a kész mű a lényeg, hanem az alkotás, az írás; az, hogy testesíted, lehozod mindazt, ami benned kavarog. Fogalmazd meg, írd át, vesd papírra, pixelre, aminek most már és végre ki kell jönnie! Ki tudja, élsz-e annyi ideig, hogy újra ilyen lehetőséget dobjon a sorsod? Zárójel egy: bármikor teremthetsz szünetet és pihenőt később is, de most minden ebben támogat. Zárójel kettő: festhetsz, énekelhetsz, bármit csinálhatsz, amire jó szívvel ki tudod jelenteni, hogy analóg életed könyvének megírásával. Gyerünk, hajrá!!
kép: www.pinterest.com
