Az augusztus az egyik legszebb nyári hónap. Ne hagyd, ne engedd, hogy régi, rossz megéléseid felidézése belerondítson a napsütötte hetek élvezetébe. Igen, a szeptember (elseje) el fog jönni. Ez tény. Nem segít rajtad, ha hozzáteszed a „könyörtelenül” jelzőt a kilencedik hónap beköszöntéséhez. Tudd: régi (de talán máig aktuális) emlékeid borzongatnak össze. Hogy jobban megértsd, repüljünk vissza téren és időn keresztül a döntő, évente ismétlődő ponthoz.
Csodás nyár, madárdal, augusztus. Labdázás, számháború, kalandok, felfedezések, önfeledt játék a barátokkal. Szocreál játszótér, lebetonozva, vas mászókával, leszakadó, rozsdás hintával. A nagyi süteménye, ami mindig finomabb bárki másénál. Szürke, kávézacc-szerű fürdővíz esténként; Marianna-árok mélységbe zuhanó elalvás fél perc alatt. Más szóval: igazi, klasszikus gyerekkori nyár. Aztán szüleid gondoltak egyet.
Írószerbolt. Van még kockás füzeted? Idén már A3 rajzlap is kelleni fog? Melyik füzetborító tetszik jobban: az összevissza betűs, vagy a kottamintás? Radírod hol van? Nem, nem kaphatsz háromemeletes tolltartót. Elég hosszú még a köpenyed? Ott a hatodikos tanszercsomag, nyalábold fel, a többit pedig pakoljuk rá. Megvan, oda csúszott be a tizenkettes tempera. A húgodnak pedig tegyél el egy tízes gombfestéket is. Jól emlékszem, Béla kölcsönadta A Pál utcai fiúkat? Hát a tormazsákodat hova suvasztottad el?
Mindezt augusztus elején élted át. Akarom mondani: traumatizálódtál. Mert szüleid bölcs előrelátással szerették volna elkerülni, hogy a szeptember elseje előtti napokban kígyózó sorokat kelljen kiállniuk az Ápiszban. Az egyébként kellemes kaland – hiszen ki ne vonzódna normál körülmények között egy ilyen üzlet izgalmas világához? – rémálmos tortúrává fajult. Csak azért, mert belesza.. piszkított a nyarad közepébe. Mint szőnyegre ürítő kiskutya tömpe orrát saját végtermékébe, úgy ütötték a valóságodat a közelgő becsengetésbe. Holott jó négy heted még lett volna. A sokkolás nélkül önfeledten. Ebből indulunk ki.
Traumaszelídítés. A mai bejegyzés nem titkolt célja éppen ez. Plakátok harsogják: készülj az iskolakezdésre. Igazából már június végén megjelennek, mostanra azonban tolakodóan sűrűn állnak eléd újra és újra. Kicsit olyan, mintha még ki sem hűlt férje holtteste mellett regisztrálna Tinderre a friss özvegy. Nem való, nem méltó.
Akkor is elérkezik az évnyitó, ha akarod és akkor is, ha szűkölve nyüszítesz még a gondolatától is. Mivel rajtad kívül álló körülményt – nevezetesen az idő telését – nem tudod befolyásolni, érdemes más eszközhöz folyamodnod. Ez pedig belső hozzáállásod átírása.
Ne hagyd, ne engedd, hogy megmérgezze a vakáció utolsó szakaszát (könyörgöm: négy (4!) hétről beszélünk!!) a közelgő iskolaév. És ha most csóválod a fejed, hogy régen magad mögött hagytad a sulit, nincs igazad. Poroszos oktatási rendszerünk tett róla, hogy ne így legyen.
Hű alattvalókat és katonákat kell képezni a Birodalom számára! Ezt Mária Terézia mondta, mikor lerakta a máig érvényes és mélyen mételyező alapjait annak a bizonyos szisztémának. Ezt követi az óvónő-, a tanító- és a tanárképzés egyaránt. Nyilván jár a tisztelet az igen kevés kivételnek.
Megszégyenítés. Kisebbrendűségi érzés. Szigorú kasztrendszer, alá-fölé rendeltségi viszonyok körömszakadásig sulykolása. Egyéniség le- és kerékbetörése. Zsenialitás módszeres kiirtása. Szorongó embertípus felépítése, vizsgadrukkal, lefagyással, vörösödő arccal. Ez mind-mind az oktatási fertőből ered. Ahogyan az augusztus megmérgezése is. Már ha hagyod, persze. De miért tennél ilyen csacskaságot?
Ha már évek, évtizedek óta nem kell szeptember elsejére fekete szoknyát és fehér blúzt vagy inget, nadrágot húznod, a gombokat attól még nyomkodja. Akkor is felvirrad a becsengetés napja, ha nyomasztod magad – és akkor is, ha augusztus utolsó napjának legutolsó percéig önfeledten éled napjaidat. Ennyi. A titok valójában nem is titok, csak tudj róla. És élj vele, használd ki a változtatás remek lehetőségét.
Ott belül. Tebenned. Ott dől el minden.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
