Különleges darab, mert nem lehet a szó klasszikus értelmében dalnak nevezni, talán inkább a „felelgetős-skandálós” megnevezés illik rá leginkább, bár gyanítom, ilyet a zenetudomány nem ismer. A személyes névmásokon át énteőmitiők-öző formula kétszer fűzi fel a szakaszokat, elgondolkodtató ízzel vonva be mindenkit a gondolatfolyamba. Ami a legérdekesebb: bár 27 éve született (amit nyugodtan nevezhetünk emberöltőnek), pontosan annyira érződik frissnek és – főleg – aktuálisnak, mintha korunk egyik művésze pár hete vetette volna papírra. Ezt pedig tényleg vedd szó szerint: nem úgy „korszerű,” mint mondjuk Bacsó Péter örökbecsű Tanú-ja, hanem szó szerint és valóságosan. Időutazás a javából, így adva egy keserédes ízt, mert 1984 óta (azért látod/érzed Orwellt is a számban…) van, ami pont olyan, mint akkor és semmit nem változott.
kép: wallpaperacces.com
