Vasárnaptól jövő csütörtökig, november utolsó napjáig együtt áll a Merkúr és a Szaturnusz a Nyilas asztrológiai jelében. A fürge léptű Merkúr esetében különösnek tűnhet egy ilyen hosszú együttállás, ám ennek oka van: a Földről nézve látszólagos mozgása lassul, majd december elején megáll, hogy negyedikétől hátrálni kezdjen. Retrográd mozgása során majd újra találkozik a gyűrűs bolygóval – milyen érdekes, Mikulás napján lesz majd egy egzakt együttállásuk, de ne szaladjunk ennyire előre. A mostani, még direkt irányban haladó Mercurius kedden kapcsolódik szorosan a Szaturnusszal.
Könnyedén érthetjük meg a tanításokat, különösképpen az idő által fényesre csiszolt minőségek befogadására nyílunk meg. A Nyilas Szaturnuszban amúgy is munkálkodik a bölcs tanító, aki hiteles, hiszen maga is átélte mindazt, amit tovább ad, ez az energia pedig összefonódik a megértéssel-megértetéssel. Valahogy könnyebben tudunk beszélni róla, az eszmék és filozófiák, az Istennel való kapcsolódásunk nem marad a könyvtárpolcon, hanem valósan kúszik be életünkbe, átszőve a mindennapokat. Ez az együttállás megélhető-megérthető formába konvertálja az idő hídján át érkező tudást, mégpedig nemes, magasabb tudást: nem ősz szakállú professzorok kiváltsága ezeket megismerni és értékeiket hasznosítani, mi magunk, mint kozmikus fénylények ugyanúgy részesülünk az áldásból (gondoljunk csak a bölcs, öreg parasztokra, akik iskolába alig-alig jártak, mégis az apáról fiúra szálló hagyomány alapján végtelenül műveltek és tudók voltak-vannak). Érdekes megfigyelnünk, ebben a pár napban társaink különös ragaszkodásait is megértjük, rácsodálkozás-élménnyel hullhat le a lepel egy-egy makacs avagy állhatatos eszmei konzervativizmus miértjéről.
Az égboltra tekintve a Skorpió csillagkép fullánkját látjuk, aki a gyökeres változások erőit ébreszti, támogatja. Talán elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de lágyan és szeretettel, ám végtelen erővel és határozottsággal is (mindezt egyidejűleg működtetve!) lehet azonnal fordítani szekerünk rúdján, hogy végre egyenesen, a Fény és a valódi cél felé haladjon, sárban tapicsk helyett száguldva a kikövezett úton. Az együttállás a Tejúton történik, a legmagasabb, isteni erők támogatásával képesek vagyunk mindezt megélni, megtenni, nem kell hozzá Dumbledore-nak lenni. Egészen egyszerűen ki tud nyílni a bennünk lévő, eddig talán elzárt-bezárt kapu és áramolnak az energiák. Amint fent, úgy lent is és a Kozmosz bennünk ugyanúgy jelen van, legfeljebb kisebb méretben, de nem kisebb energiákkal. Ezek az erők beavató módon, gyógyító, támogató köntösben érkeznek és segítenek. Jó tudnunk, hogy a Merkúr-Szaturnusz találkozó égi hátterében a Kígyótartó csillagai is ott fénylenek, megtöltve ezekkel az erőkkel a két bolygó paroláját. A gyógyítás persze nem korlátozódik nátha és csonthártyagyulladás kezelésére; ízleljük meg a szót magát: gyógyítás, nem orvospótlás. A gyógyítás adott esetben szeretettel bélelt figyelem is tud lenni, amivel társunkat meghallgatjuk, erőt adunk ezáltal neki, hogy akár beszéd közben ébredhessen rá, mik húzzák vissza saját mocsarába. Gyógyítóként működünk csak azzal, hogy figyelmünket ezüsttükörként támasztjuk le vele szemben, hadd pillantsa meg, amivel dolga van.
kép: www.pinterest.com
