Pár napja az ítélkezésről olvashattál pár gondolatot. Ebben az írásban illusztrációként alkalmaztam a „becsületes politikus” képzetét, mint – jelen korunkban és környezetünkben – fikciós képet; hasonlatosat a Delirium Tremens nevű belga sör rózsaszín elefántjához. Az eltelt csekély idő is felszínre emelt pár kérdőjelet, engedd meg, hogy ma ezekre adjak választ. A politika – eredendően és elméletileg – nemes tevékenység. Túl mélyen nem mennék bele, a főiskolán réges-régen még politikaelméletet is hallgattam, de most szükségtelen az édenkert lakóiig visszacsámborognunk. A politikus egy ideális (ma: utópisztikus) világban a jobbításért tenne erőfeszítéseket. A lényegi különbség politikus és politikus között ennek mikéntje és ideológiája lenne: jobbról javítsak, vagy balról? Maga a szándék megkérdőjelezhetetlen kellene, hogy legyen. Talán érzed, mennyire eltávolodtunk ettől; amit most leírtam, az pont oly’ elméleti, mint a zebrán átkelés muszájossága.
Nem írhatom le, hogy ma nincs eredendően jó szándékú, valójában tisztességes indíttatású politikus. A tiszta lap ott bukik meg, hogy ez a „szakma” nem űzhető magányosan. Gondold végig: adott egy becsületes, tisztességes, jó szándékú ember, aki politizálásra adja a fejét, a jobbítás által motiválva. A mai környezetben nem tud „működni” önmagában, önállóan, mint mondjuk egy szakrális uralkodó. Le kell mennie a grundra és a játékszabályok szerint „játszani.” Ebben a pillanatban mocskolja be és össze magát. Nincs önálló politikus, aki soha nem reagál a többire és halad az útján – ha az eredendő tisztesség tán meg is lenne, Nietzsche óta tudjuk: aki szörnyekkel harcol, vigyázzon, nehogy maga is szörnnyé váljon. Poláris világunkban mindent valamihez mérünk, hasonlítunk, ebben a koordinátarendszerben pedig elkerülhetetlen és óhatatlan a bemocskolódás, az ítélkezés és társai. Aki nem akar kocsmai verekedésbe keveredni, az kerülje az ilyen helyeket, mert odabent mások a szabályok. A politika abban különbözik a kocsmától, hogy nem kellett bezárnia. Nem szeretek politizálni, most sem ez volt a célom, csupán rámutatni, miért nincs jó megoldása egy egyenletnek, ha bizonyos rendszerre korlátozzuk az egész számok halmazát.
kép: wallpaperflare.com
