2018. szept 26. 0

Fejétől bűzlik a hal?

A mondás régi és sokszor meg sem kapargatjuk az igazságát, pedig talán lenne ott keresgélni valónk. E tétel szerint a bajok forrása fönt van, a bűz a rothadó fejből áradva önti el a lentebbi rétegeket. Természetesen nem csak uszonyatos teremtések esetében használatos a bűzlő halfej képzete; szervezetek, egyházak, cégek és országok esetében is előszeretettel forgatja a közszáj. Vegyük észre, hogy mutatja magát egy faramuci kettősség: a fej van legfelül, alatta – piramis-szerűen – az alsóbb rétegek lefelé szélesedő szoknyáját látjuk, azaz a bűzlő halfej a jéghegy csúcsa valójában. Ellentmondásnak tűnik?

Bármilyen szervezetről legyen is szó, hangsúlyozom: bármilyenről, nem tud (a legrövidebb távot kivéve) elviselni más vezetést, mint ami kompatibilis az alapvetéseivel. Egészen egyszerűen a tömegek termelik ki saját minőségükkel azt, ami/aki a fejükre ül, legyen ez jó vagy rossz, hiszen ha örömünket leljük a vezetőben, az a tömegek dicsérete is egyben. Általában persze nem ez a helyzet.

Nem EU konform gondolat, de a vezetést azért szidjuk (már ha szidjuk…), mert rávilágít önnön gyarlóságainkra. A „fönt” egyben tükör a „lent”-nek és fordítva. Amikor egy főnök/hatalmi pozícióban lévő személy becstelen, korrupt és alantas, az azért fáj, mert bennünk is él a csírája. Mutatja magát egy irigység-vonal is, azaz „rohadjon pukkadjon meg, mert ezt megcsinálja” – mondjuk, holott igazából az b@ssza piszkálja a csőrünket, hogy nem mi vagyunk (gól)helyzetben. Miért mondom ezt, amikor már fel is támadt az ellenérzés hullámzása és az önérzet is ébredezik?

Lássuk meg, hogy a saját szintjén, életvitelszerű működése közben a tömegek (a kedves olvasó – természetesen – kivétel) ugyanígy működnek. Furakodás, ügyeskedés, tolakodás, a pillanat előnyének hajhászása hatja át a mindennapokat. Fontos tudatosítanunk, hogy energetikailag az égvilágon semmi különbség nincs egy kisebb vagyon elsíbolása és a dugóban araszoló sor jobbról előzése, vagy a frissen megnyitó pénztárhoz a kismama és az öreg néni lesprintelése árán való elsőként odaérkezés között. Amíg ezek az erők „bocsánatos”, fejcsóválást kiváltó, de megtűrt és gyakorolt eseményekként velünk vannak, hiábavaló arra várni, hogy ez a tömeg különb vezetőket termeljen ki akár nemzet-, akár vállalati, akár bármilyen szervezeti szinten. Ha egy halmazból választanak, akkor – bárki kerüljön is ki győztesként – a vezető magán hordozza annak alapvető tulajdonságait.

Mit lehet tenni? Petőfinek meglehetősen radikális javaslata szerint fel kell akasztani a királyokat, de ez nem jó út. Karmát teremt és jön másik, aki mitől lenne jobb? Jóval lassabb, több állhatatosságot és türelmet igénylő megoldás, ha saját életünkben tudatosan kiirtunk minden olyan jellemvonást, ami nem tetszik a „föntiekben”: ez az igazi „alulról jövő forradalom”. Ha nem tetszik a tükörben látott kép, arról nem a tükör tehet, még ha koszos is a felülete és csorba itt-ott. Mindenki a saját mikroszintjén tud a legeslegtöbbet tenni a változással és változtatással, ajándékként pedig a példaadása segít a társaknak, hogy van más út és más választás is.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!