Nem is olyan régen már írtam arról, kinek való és kinek nem való egy asztrozófiai elemzés, ahogyan arról is, hogy miben segít és mire nem alkalmas. Az ott elengedett fonalat felvéve folytatom most a gondolatszálat, mégpedig a felelősséggel, ami a születési képletünk megismerésével jár kéz a kézben. Emlékezzünk: a felelősség nem rézf@szú rézpéniszű bagoly, nem kapja fel és viszi el a csintalan gyermekeket, sőt, elárulom: jó dolog, ahogyan a felelősség vállalása is.
Márpedig az asztroszkópod megismerésével ez is osztályrészedül jut. Innentől kezdve pár dolgot nem tehetsz meg többé (persze dehogynem, csak miért tennéd, ahogyan önmagadat sem köpöd szemen és nem rúgod jobb lábbal izomból a bal bokádat…). Eltűnik az alibizés és a kifogások talmi „védőernyője” fölüled, azaz nincs hová menekülni, már nem teheted meg, hogy „csinálnám én, elindulnék, de monnya má’ meg valaki, merre tegyem!” Magyarán és tömören: immár nincsenek kifogások. Választhatod ezt, de itt már tudatosan teszel az előrelépésed ellenére és már nem hivatkozhatsz ismerethiányra. Hoppá.
Eddig tartottak a „rossz” dolgok. A sorstérképed megismerése felruház a felelősség értékes és fényes oldalával (is); azaz mostantól egy kicsit példaadó és példamutató is leszel. Nyilván nem tetováltatod a homlokod közepére, hogy bírsz egy elemzéssel és van képleted, amit meg is ismertél, de te tudod és ez a lényeg. Hogyan segítesz ezzel a társaidnak? Elsődlegesen az által, hogy beleállsz a saját életedbe. Elengeded a megfelelési kényszereket; mindazt, ami kényelmes volt, de nem a sajátod. Megmutatod, hogy a rögösebbnek tetsző út, ami felfelé vezet, lehet sokkal értékesebb és szebb, mint a tömegek által járt csörtetvény. Mersz tenni, cselekedni, változtatni: a valódi vágyaidat felismerve, tudatosítva és megvalósítva élni. Ez nem kevés, de nem is kell több. Ez viszont mindenképpen. Hajrá!
kép: pexels.com
