Amikor a lelked tudja. Csalhatatlanul. Tudja és kész. És felülír minden „józan” megfontolást. Olyan ereje támad, hogy agyalásod szűkölve bújik a sámli alá. Kuss a neve, mert az érzelmek ébrednek és irányba állítanak.

Kő kövön nem marad. Nem azért, mert kifelejtették a maltert. Egyszerűen valósító erővé transzformálódnak az álmaid. Ha pedig bebörtönző falak gátolnának, akkor viszlát. Nem jelenthetnek akadályt.

A lélek erejét nem érdemes alábecsülni. Analógiában gondolj a kuktára. Abban víz (leves) forr, a lélek pedig pont vizes minőség. Ha nem működik a szelep, Isten óvjon a detonációtól. Én nem lennék ott. De még egy fallal arrébb is vigyázkodnék. Ám érzelmeid változtató ereje elsődlegesen nem rombolni hivatott, sőt. Ez csak akkor kerül elő, ha a valódi utadra akadályok dőltek.

Egy telihold mindig feltölti a lelked. Most pedig különösen. December 19-én, vasárnap kora reggel (5 óra 34 perc az egzakt időpont) áll szemben a Nyilas jelében járó Nap az Ikrekben lépdelő Holddal. Ez a telihold, nevében is hordozva a teljesség és kitejesedés információját.

Az Ikrek-Nyilas tengely a megismerésről és a tudásról (is) szól. Felfedezésből ismeret, abból tudás, végül életerősítő bölcsesség. És persze nem csak a szellem síkján. Különösen nem most. Ehhez azonban túl kell lépnünk és látnunk az asztrológiai megközelítésen, azaz irány a csillagok csodálatos világa!

A Nap éppen még a Skorpió csillagzatának átalakításra serkentő, mély változásokat elindító fullánkjánál jár. Arra tehát ne számíts, hogy nagy, sárga tányérban gyönyörködsz az égen és pont. Ennél azért többet sajtol hoz ki belőled. Emlékeztet, miről is álmodozol. Noszogat, hogy akkor tessék, idő van. Lépj és tegyél. És ez jó.

A Holdat éppen az Orion vállánál éri a Nappal való farkasszemezése. Tekints rá fajsúlyos versenyzőként; ő a Nimród legfényesebb csillaga, a vállát jelölő Betelgeuse. Fel- és bevállalás. (Hit)vallás – valami mellett. Ez a valami most a lelked vágya. Érzelmeid hangja erősödik fel, de olyannyira, hogy nincs más opció, mint beleállni a sugallatukba.

Nyugi, ez csak elsőre és rideg betűkkel leírva tűnik ijesztőnek. Nem válsz neurotikus zombivá a vasárnapi virradat előtt. Egyszerűen csak azt kell tenned, amit a lelked diktál. Mi ebben a félelmetes? Csak akkor akad galiba, ha túlságosan vaskos megfelelés-rétegek csontosodtak rád. Nos, akkor némi bontási munka jön.

Ennek pozitív hozadékaként érzed, hogy igaz(abb) emberré válsz. Tudom, vagy igaz, vagy sem. Mégis: akár árnyalatok is lehetnek. Talán most teszed meg az első lépést. Engedj magadnak mozgási szabadságot. Ha valaki, te megérdemled, ebben biztos lehetsz. Miért ne vállalhatnád fel önmagadat a vágyaid és álmaid tükrében? Ők a tieid, te ők is vagy. Ez talán fura így, leírva, de kérlek, ízlelgesd.

Ha fizikus volnék, mozgási energiáról írnék. Asztrozófusként ennél jóval nagyobb szabadságot élvezek. Mozdulási szabadságot kínál a telihold. Lelked sugallatainak felelősségteljes felvállalása – elsődlegesen önmagad előtt – tárja szélesre a szabadság kapuját. Nyitott kapun áthaladni pedig igazán nem kunszt.

Ha mindez kevés volt, akkor apró adalék, hogy mindkét égitest a Tejúton, az Istenek Útján jár. Fokozhatatlan.

kép: pixabay.com

Tejút, telihold, emelkedés