Péntektől a Nap és az Uránusz quintil fényszögön keresztül működik együtt, hétvégén kicsúcsosodó hatással, mely – csökkenő intenzitással bár, de még meglévően – jövő hét elejéig van velünk. Központi csillagunk, a Nap szimbolizálja a csillagos égen cselekvő énünket, a világosságra törekvést és a szeretet árasztását. A Rák zodiákusában az érzelmek fontossága erősödik fel, most a velük való foglalatosság, a gondoskodás, figyelem, törődés; a lélek dolgaiban való elmélyülés időszerű és természetes. A fény maximumához még igen közel járunk, rengeteg a beeső ragyogás és sugár, ami be és le, egészen a legalsó talapzatokig hatol és beragyogja, benapozza az alant található, máskor talán (fél)homályba burkolózó rétegeket.
A Rák Nap érzelmességéhez társul a quintil (régen pentagramma) fényszög energetikája, aki a mágikus érzékelést, a varázslatot testesíti meg. Mivel alapvetően is lelkizős, álom- és ösztönvilágban kalandozós időket élünk meg, talán nem nehéz egy kicsit félretenni énünk analitikus részét. A quintil a mágia eszközeivel operál; nem feltétlenül kell értenünk minden mozzanatát, a „hogyan”-okon való agyalás helyett a hit és a bizalom minőségeit erősítve, a célt megfogalmazva és kimondva tudunk együttműködni vele. Tudjuk azt is, hogy néha megengedhetjük a Teremtőnek, hogy a tenyerén hordozzon és úgy rendezzen el, úgy alakítson mindent körülöttünk, ahogyan az nekünk, a környezetünknek és minden érintettnek a legjobb, anélkül, hogy akaratlagosan bele akarnánk szólni, mikképpen, hogyan is végezze a dolgát. Tudja ő azt nagyon jól, engedjük meg kicsit önállóan (is) dolgozni.
A Kosban járó Uránusz a felszabadítás és megtisztítás erőit adja a buliba, mégpedig egészen különleges zamatú fűszerezéssel, ha felpillantunk a csillagos égre. A reformer planéta hátterében a Halak csillagkép látható és a bolygó aktuális pozíciójából fakadóan az összegzés és a kiemelkedés lehetősége egyaránt jelen van. Belső, lelki munkánk varázslatos módon, nem feltétlenül az ésszerűség és az ok-okozat logikus kalodájába kényszerítetten adja meg a felszabadulást, lelkünk mégis érzi, hogy ez így nagyon rendben van. Ezek a napok hozhatnak megnyíló könnycsatornákat is, de minden, ami kijön, az tisztít és felszabadít; újra előkerül az igazság, hogy hiába könnycsepp nem hullik, még hagymapucoláskor sem. A tisztítás velejárója olykor (gyakran) a sírás, zokogás és nem is érdemes menekülni előle, egyszer úgyis elér, utolér és inkább a „rendelt” idejében adjunk teret neki.
kép: www.people.desktopnexus.com
