Igen szép égi helyzettel fordulunk rá a tél kezdetére és a Fény születésére. Az „előzenekar” nemes feladatát a Jupiter és a Merkúr vállalta magára: a Nyilas asztrológiai jelében járva adnak egymásnak találkozót, ami éppen pénteken lesz egzakt. Emlékezzünk: a Jupiter saját zodiákusában jár, hiszen ennek a szeletnek (a Halak mellett) ő az ura. Megértéssel társuló távolba látás jellemzi a munkahét elkövetkező napjait; olyan energiák, amiknek segítségével szépen rajzoló fényceruzát kapunk az égiektől kicsi kezünkbe, hogy kedvünkre rajzolhassunk csodálatos mintázatokat az eljövendő idők ragyogással való megélésére. Egy Merkúr-Jupiter együttállás mindig fokozódó bölcsülést, több szinten kicsomagolható tudást hordoz magában és – nem utolsó sorban – megdöbbentő felismeréseket, amik által egy-egy korszakot lezárva újra nyithatunk magasabban elhelyezkedő emeleteken. Ezek a felismerések rendszerint beavató jellegű rácsodálkozások, amolyan tipikus merkúri aha-élménnyel nyújtva át névjegyüket.
Ha eggyel tovább lépünk az asztrológiai megközelítésből és megnézzük a csillagok világát, akkor nem kisebb csoda tárul elénk, mint az Antares, aki a két bolygóval egzakt módon ölelkezik össze. Hoppá. Milyen jó a legmagasabb szintű szeretet-energiával fűszerezve megvilágosodni és a tudást magunkba szívni, milyen szuper, hogy éppen most ad találkát egymásnak a két bolygó és az egy személyben Tejút- és Világoszlop csillag. Amikor a legintenzívebb, feltételeket és elvárásokat nem ismerő szeretet erőivel vesszük kezünkbe azt a bizonyos fénnyel fogó égi eredetű rajzeszközt, hát nem torzult arcú mikiegér születik belőle. A kettős tagadásnak most abszolút helye van: nem tudunk nem fantasztikus terveket szőni boldog jövőnkről; egészen egyszerűen a jelen égi aspektus ledobja az ékszíjat a nem fényminőségekkel átszőtt gondolatokról (nyilván van szabad akarat és – ha éppen azt határoztuk el – most egy bankrablást is megtervezhetünk, de tuti, hogy nem erővel akarjuk majd az ablakrácsot kitépni, hanem lángvágóval, azaz fénnyel jutunk be a páncélterembe…).
Van egy motívum, ami még szebbé varázsolja ezt a non plus ultra jellegű együttállást, ez pedig az időzítése: most a legrövidebbek a nappalok, ilyenkor a legnagyobb a „sötétség” (természetesen nem köznapi értelemben), a látható világosság a minimuma felé tendál. Nyilván banális véletlen, hogy pont most dob elénk félig rágott csontként egy ilyen fényszövetséget a Kozmosz Maradjunk a kettős tagadás igenlést erősítő formulájánál: nem lehet nem észrevenni, milyen szépséges fordulat előtt állunk a fény születésekor, ha már az oda vezető út is ilyen lámpásokkal van szegélyezve. Az elmúlt időszakban jobbnál jobb égi helyzetek emelték fortissimóra az égi erők gondoskodását a földi szülötteknek. Olyan időszak ez, mint amikor megnyílik a bőségszaru és ömlik, özönlik belőle minden földi jó. Csak most égit is kapunk.
kép: www.pinterest.com
