A napfordulós lencsemágiáról szóló, Paksi Zoltán által írt sorokból idézve: „2020. június 20-án szombaton, közép-európai idő szerint 23 óra 44 perckor veszi kezdetét a nyár.” Tudom, közkeletűen június elsejétől már berobbant a nyár, mert jobb érzés hosszabban „nyaralni,” még ha ki sem mozdulunk a négy fal közül. Zárójel: ifjabb koromban nagymesterkedtem az idő és az évszakok csűrésében-csavarásában. Ez a következőképpen nézett ki: a nyár június 1-től a szeptemberi napéjegyenlőségig tart. Onnan még tök jó minden október utolsó hétvégéjéig, amikor is órát állítanak. De! Ettől a ponttól mindössze néhány hét a téli napforduló, így az egész évből alig valamennyit kell „sötétségben” élni, mert december 21. körültől még ha nem is látjuk, csak hosszabbodnak a nappalok. Az ifjonc hamis érvelését (az őszüléssel párhuzamban erősödő tapasztalás) persze lemosta, mint ideológiát, de azért még ma is megmosolygom. A valódi nyár kezdetét központi csillagunk, a Nap jelöli ki, mégpedig a Rák asztrológiai jelébe lépéssel – ezért is szokásos csillagászati nyárnak említeni a fénymaximum égi aktusát.
A látható fény csúcsa, a legvilágosabb napok segítenek tisztán látni. Tisztán látni és szeretni – az árnyék és sötétség képtelen ilyen fény mellett érvényesülni, legfeljebb ha tudatosan tesszük le mellettük voksunkat: a szabad akarat mindent lehetővé tesz, mi döntünk. A Rák cikkelyébe érő Nap a gondoskodás, a szeretés, a törődés és a figyelem tettekké alakulását támogatja. Nem csak gondolkodom róla, hogy fel kéne hívnom a nagyit, de már keresem is a névjegyzékben. A kigondolás után hevül a sütő, koppan a bogrács és megélhetjük, milyen jó együtt lenni és tenni a másikért. Valójában nem (csak) őérte tesszük: az önzetlen adás mint kozmikus motiváció jelenik meg, amikor cselekvő módon kívánjuk a figyelmet áramoltatni. Persze nem szükséges gasztrobubusként élni napjainkat; az értő figyelem, a jelenlét és – adott esetben – az ítélkezéstől mentes (meg)hallgatás is csodákat tesz. Vizes jelbe érve a Nap erősíti érzelmességünket, megéléseinkben markánsan jelenik meg a lelki töltet. Figyeljünk oda, mik öltenek így testet, mert sok mindent érthetünk meg önmagunkról, láthatjuk, mit görgettünk önnön múltunkból akár tudattalanul – ez a folyamat pedig alkalmat kínál a felismerésre, a változtatásra és a magasabb minőségű döntések meghozatalára.
Számtalan nemes szertartás dívik napfordulókor, bátran éljünk azzal, amelyik megszólít belül; de ne virtusból ugorjunk tüzet és járjunk parázson, hanem csak erős belső késztetés esetén. A Rákba érő Nap elvezet felszín alatti világunkba is, ahol felfedezhetjük, hogy a szentély nem kívül és nem kőből épült.
kép: www.pinterest.com
