A Nyilas jelében lépdelő Nap elérkezik a Skorpió csillagkép fullánkját jelölő csillagokhoz és egészen keddig tart útjának ezen szakasza. Félnivalóra semmi okunk a fullánk mivoltától (legfeljebb abban az esetben, ha orkok vagyunk és nagy „F”-fel írják Fullánkot, de akkor úgyis észrevesszük a kékes derengést – igaz, ilyenkor már rendszerint késő…), mivel ez se nem szúr, se nem mérgez, „csak” segít változtatni. Segít abban, hogy bizonyos dolgokat – ahol nem működik a lépésről lépésre haladás, ahol a lassú víz nem mossa el a partot – meg tudjunk változtatni. Lényeges a változtatás, hiszen itt mi magunk tesszük meg az átalakulás aktusát; a Nap cselekvő énünk égi szimbolizálója, ezáltal nem elszenvedő, hanem megalkotó módon változtatunk és ezáltal változunk is. Nem eláztat az eső (amúgy passzívan), hanem esőt fakasztunk és megéljük, milyen énekelni az esőben. Központi csillagunk egyben fényt és világosságot visz a most bennünk és általunk születő változásokba, noha a szemünk számára látható napos órák és percek száma még mindig – de már nem sokáig – csökkenő tendenciát mutat.

Alapvetően mély, belső érzelmi indíttatások visznek a tettek mezejére, ezek a motivációk pedig mélységükkel arányosan egyben a magasabb világok titkainak megismerésére is mutatnak. Kicsit olyan, mintha egy hegyektől körülölelt tengerszembe néznék: minél mélyebb a tó maga, annál magasabb csúcsokat látunk; ugyanígy lelkünk legalsó rétegeiben a legfelsőbb és legmagasabb energiák harmóniája rezdül és szólaltat meg éteri muzsikát. Szinte mellékesen említendő meg, hogy a Kígyótartó csillagképének érintettsége miatt egyben beavató élményként éljük meg mindazt ami gyógyít – bennünket, környezetünket és szeretteinket – Univerzumunk egy darabkáján, önmagunkon keresztül és gyógyítja egyben a Nagy Egészet is.

 

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This