A gyertya lángja nem hagyja érintetlenül az ember lelkét. Ha te vagy kerek e föld legnagyobb szkeptikusa, ha a bringádat ok-okozati lánc hajtja, ha a népszámláláskor a „materializmus”-t adtad meg vallásodként – akkor is érzelmeket ébreszt a lobbanó lángocska.
Ma van első advent. A koszorú első gyertyáját gyújtjuk meg. Zárójel: lehet ám többet is kihozni a klasszikus és mindenhol látható gyertyakombinációkhoz képest. Ehhez nem kell mást tenned, mint gondosan megválasztani a gyertyák/mécsesek színét. És persze mögé tenni a magasabb információt, melyik mit takar. Szintemelkedést hozhat.
De ha valóban mély hit köt az anyagelvűség vallásához, néha akkor is megéltél áramszüneteket. A szó fizikai értelmében. Ha – pechedre – sötétben fingott ment ki a delej, mi máshoz fordulhattál, mint a jó öreg viasz- vagy sztearinrúdhoz, benne a kanóccal. Nem tudtad úgy fellobbantani, hogy valami halvány meghatottság-féle ne fészkelődjön racionális(nak vallott…) szíved egyik eldugott sarkába pitvarába.
A láng ereje ősi. A tűz életet ad. Fényt, meleget; külső-belső világosságot. Ennek emlékeztető szimbóluma a gyertyaláng. Gondolj csak bele! Hány alkalommal nem muszáj, azaz nem kikényszerített fizikai szükségszerűségek miatt fogsz gyufát, sercented végig a doboz oldalán és tartod a kanóchoz?
Mégis megteszed. Mert szép. Mert jó. Mert örömöt ad. Átjár valami jó érzés. A gyertya és a rutin taszítja egymást. Nincs közös halmazuk. Technikailag lehetsz rutinos gyertyagyújtó. De a hatezer-háromszáztizenkettedik lángot is apró csodaként fogod nézni. Nem csak a szemeddel, a szíveddel is.
Mire ezek a sorok az éterbe röppennek, jó eséllyel magad mögött tudod a koszorúra szerelt első gyertya gyújtását. Nosza, nyújtóztassunk lángnyelvecskéket az ég felé! Erre (is) jó a Hétrenéző. Lassan olyan lesz, mint a székely ezermester. Mindent is meg tud javítani. Íme, a múlt hét lobbanásai:
A Nyilas jelébe lépő Merkúr valóban a csillagos ég legmagasztosabb régióit célozza meg.
A Nappal való együttállására, ha lehet, még fokozottabban igaz. Megvilágosodás a javából. De nem csak az ész szintjén – a szív főszerepet kapott.
Körüljártuk a kissé pimasz kérdést: téged mennyire könnyű meghülyíteni? Szívesen írnám le, hogy e tekintetben uborkaszezont élünk. Sajnos azonban ritkán aktuálisabb a felvetés.
Lóra is pattantunk. Mégpedig a „fényszennyezés” kifejezés csatakos hátán lovagoltunk. Amennyiben van jó ötleted a „minek nevezzelek?” sóhajára, szívesen veszem, ha megírod kommentben.
A nosztalgia is kapott egy mécsest. A dohányzásról való leszokásom nagykorú lett tavaly. Őrá emlékeztem.
Asztrozófusként újra és újra és folyamatosan hangsúlyozom: soha semmit sem vehet el tőled egy elemzés. Soha. Semmit.
Végül talán a legfontosabb heti gondolat a vezetőkről szólt. Az igazi, hamisítatlan, karizmatikus vezetőkről. Akikre időnként a tüdőt töltő levegőnél, a frissítő korty hűs víznél is nagyobb szükség mutatkozik.
Jövő héten is látunk lobogást itt is, ott is. Íme:
Nap és Merkúr együttállása. Igen, róla a mögöttünk hagyott héten is olvastál. Most azonban a Skorpió szívénél, az Antaresnél ölelkeznek össze. Ha valami, hát ez megér egy külön megemlékezést.
Hosszú-hosszú, mélyítő hátrálást követően direkt irányba fordul a Neptunusz. Hangsúlyos, szépséges égi mozzanat.
Nyilas újhold. Jó, nagyon jó. 🙂
A Vénusz és a Plútó is találkozik. Nem is villámrandi kettejüké. Kivételesen jó lehetőségekkel kecsegtetnek.
Beszélünk még a nyáj-jelenségről is. Legfőképpen arról, merre vezet a nyáj által követett út.
Ne agyalj! Hogy miért ne, arra is kitérek.
Az élet játék. De hogyan játsszuk életjátékunkat? Kulcskérdés, de a válasz is – reményeim szerint – zárakat nyitó kulcscsomót nyom a kezedbe.
Lángok, lángok, lobogjatok. A nappalok rövidülnek, a fény azonban nem tűnik el. A szem kevesebbet lát belőle, tehát belülre vándorolt. A szív területére. Igyekezzünk sok-sok belső mécsessel táplálni ezt a tüzet.
kép: pixabay.com
hétről hétre, Hétrenézve adjuk tovább a lángot