Van az úgy néha, hogy megfárad a vándor lába az úton. Olyan könnyű lenne éppen most feladni. Jól esne felszállni a buszra, vissza, a nyájba, a korábbról ismert kényelem érzetébe, az otthonos emlékű melegbe. A célt még csak sejti a szívünk, szemünk nem látja.

Ezek azok a pillanatok, amelyikeket érdemes igazi hálával és szeretettel fogadni. Itt érkezik meg a kísértés, hogy feladd. Az elme ragyogó és fényes indokokat, észérv-remekműveket gördít le futószalagjáról, amit elcsüggedő szívünk egyre hajlamosabb elfogadni. Olyan jó és kényelmes visszaaludni, nem felkelni hajnalban és holnap új életet kezdeni. Majd holnap. Ismerős, ugye?

Itt, ezen a ponton tud elválni a sártól az acél, itt derül ki, valójában mennyire vagyunk állhatatosak és hűek önmagunkhoz. Az út elején még ott az ifjonti hév és a lelkesedés, még romantika színezi szivárványosra a kalandot. De most, amikor átázott a bakancsod, fáj a lépés, itt már a belső erőnek kell továbblendíteni, hogy ne add fel. Az utat mindig önmagadért kell, hogy járd, másképpen nincs értelme. Ha igazán odateszed magad, tudd és hidd, hogy olyan jutalmat kapsz az égiektől, amiről előtte álmodni sem mertél. De ne ez motiváljon.

 

Azt lásd meg, hogy a töretlen hit, a mély, szívből, lélekből fakadó bizalom és az acélos állhatatosság együtt hozza el ezt a minőséget. Valójában az, hogy a Teremtő honorálja az erőfeszítéseidet, nem is tejszínhab, csupán fahéjból szórt minta a habon: a töretlen elszántság, az önmagad fejlődése érdekében megtett erőfeszítéseid salaktalanra égető, tisztító minőségei azok, amik az igazi kincsek. Akkor is, ha út közben nem így látod. Emlékezz, a hegy megmászása közben lángolnak az izmok, de a csúcsról gyönyörű a panoráma. Mégsem a kilátás adja a legjobb érzést, hanem az a kellemes, megdolgozott, tisztító, mosolygós fáradtság-érzés, amivel önerőből feljutottál. A lépésről lépésre megtett munka adja az endorfint, a látvány bónusz.

Indulj el ma, ne várj a holnapra; a hegy még ott lesz, de egy napi mászással is többé válhatsz.

kép: pixabay.com

oda fel is kell jutni – ahhoz pedig nem árt az állhatatosság

Pin It on Pinterest

Share This