– Jó napot!
– Üdvözlöm! Hogy érzi magát?
– Köszönöm, eléggé összevissza. Jól és elgondolkodva, szóval nem panaszkodni akarok. Csak ez a hét… Valahogy minden olyan fura és nehezen magyarázható volt. Rengeteg minden történt, ami önmagában nem baj, de ebből számos mélyen meg is érintett.
– Ilyen időket élünk. És ez egyelőre nem úgy látszik, hogy enyhülne.
– Ez nem jó hír…
– Ez egy várakozás, előjelek nélkül.
– Nekem még sincs kedvem állva tapsikolni hozzá.
– Megértem. Mi van akkor, ha megedződik?
– Látja, az jó lenne. Nyilván ne kérdezzem meg, hogyan is kell, ugye?
– Nyilván. Tudja azt jól maga, csak ássa elő.
– Köszönöm. Imádom az ilyen azonnal használható, konkrét, praktikus tanácsait.
– Kérem. Rám bármikor számíthat, hiszen ismer.
– Tudja, bár nem vagyok anglomán, de azért egy kicsit megérintett II. Erzsébet halála. Pedig igen, 96 éves volt és szóltak a hírek a nem éppen topformás egészségéről, de mégis.
– Miért hatott olyan mélyen?
– Nem is tudom. Illetve dehogynem. Valahogy az állandóságot szimbolizálta. Mióta az eszemet tudom, ő Anglia királynője. Én sem vagyok mai gyerek, de nem tegnap ült a trónjára. És valami, amit állandónak szokik meg az ember és ez a valami éppen egy ember… Annak az elvesztése valahol betalál.
– Elvesztése?
– Hát minek nevezzem?
– Gondolja végig. És nem, nem akarom lábbal tiporni az érzékenységét. Adott egy másfél ezer kilométerre élő királynő. Aki már időtlen idők óta él és uralkodik. Nem gondolja, hogy végzetes baki hozzákötni az állandóság szimbólumát?
– De igen. Mégis megtettem.
– Akkor most viselje a következményeket. De nem akarom eszköztelenül hagyni. Tekintsen másképp a történtekre.
– Azaz hogyan?
– Kívülről, felülről és a lényegre koncentrálva.
– Azaz?
– Anglia, vagy nevezzük Egyesült Királyságnak, ha úgy jobban tetszik, monarchia. Királyság.
– Igen, ezzel tisztában vagyok.
– Ez tény. Jelenleg immár III. Károlynak nevezik a friss, ropogósan trónra ült királyt.
– Igen, tudom követni.
– Ha ezzel a Károllyal történne valami, teszem azt, a sok-sok évtizedes feszült várakozásának stresszelése után, hogy végre-valahára mikor ülhet a trónjára, kapna mondjuk egy infarktust, mikor magában ünnepli a történelmi sikert (nyilván a mély gyásza mellett) és pukkant egy dugi pezsgőt – uralkodó nélkül maradna az ország?
– Persze, hogy nem.
– Látja, ez a lényeg.
– A trónörökösök?
– Dehogy. Maga a monarchia intézményesítésének megkérdőjelezhetetlen volta.
– Tehát?
– Nem azt mondom, mindegy, ki ül Anglia trónjára. De valaki, mégpedig egy tágabban vett családból érkezve, bele fog csüccsenni, az tutibiztos.
– Tehát, ha jól értem, fókuszáljak arra, hogy maga a királyság és a monarchia, mint olyan, mint egy intézmény, az az örök és nem egy uralkodó, még ha 70 plusz évet lehúzott is?
– Fején találta a szöget. Látja, ez a pápákkal is működik. Sokakat megviselt annak idején, amikor II. János Pál elhunyt.
– Kezdem érteni.
– Ezt azért mondom, mert egyre nagyobb szüksége lesz a készségre. Most figyeljen nagyon jól: bizonyos dolgok rövidesen örökre megváltoznak. Soha többet nem lesznek már olyanok, mint annak előtte. Emlékezzen: megváltoznak, nem elromlanak. Csak mássá alakulnak.
– Hű, ez azért elég vészjóslóan hangzik.
– Csak mert betrottyant, ha komoly változást említenek. Ahogyan az emberek döntő többsége.
– Mit csináljak, így huzaloztak be.
– Látja, ez a tévedés. Vagy ha belekapaszkodhatok az analógiájába: ideje átkötni a vezetékeket. Csavarhúzó, forrasztópáka kézbe és egy kis műszerészi munka szükséges. Ezután jóval könnyebb a hétköznapokban léteznie.
– Nehéz innen elképzelni.
– Tudja mit, megajándékozom egy végtelenül egyszerű példával.
– Hálás leszek érte, ha érthetőbb úgy.
– Látott már tojást?
– Mármint ehető tyúktojást?
– Ehető, akár tyúk, strucc, liba, fürj – bármilyen tojást?
– Persze.
– Idézze fel a képét. Felüti, hogy rántottát süssön belőle. A tálba a fehérje és a sárgája jól elkülönítve érkezik. Összemixeli, majd kisüti. És ez a lényeg.
– A világ történéseit rántottasütés közben érthetem meg? Mi van akkor, ha inkább tükörtojásos vagyok?
– Nem az evés a lényeg, bár tudom, ezzel egy világot omlasztok össze.
– Hát akkor mi?
– Egyszerű, közönséges fizika. A fehérje kicsapódása. Azzal, hogy megsüti, a folyós tojásból recergős rántotta lesz. A megsült tojást már semmilyen hatalom nem változtathatja vissza nyerssé.
– Ez tény.
– És ez a lényeg. Valami a serpenyőjében kavarogva örökre megváltozik. Mégsem szokta siratni a nyers tojást, igaz?
– Hát nem. Eddig még könnycseppet sem morzsoltam, legfeljebb, ha túl combos hagymát vágtam alá.
– Itt az esszencia. Rántotta. Emlékezzen rá mindig, ha nem megy, süssön egyet, vagy bánom is én, legyen tükörtojás. Csak lássa, amint a keze munkája során örökre átalakul az anyag és ehhez az égegyadta világon semmilyen veszteség-érzés nem társul.
– Kapiskálom már. És köszönöm. Ez most sokat segít.
– Kérem. Rátérhetünk a Hétrenézőre?
– Igen, persze. Csak egy kicsit teli fejjel érkeztem.
– Most, hogy rendet tettünk, íme, az elmúlt hét történés-sora: Hold-Oculus együttállás, retrográd irányba forduló Merkúr, Halak telihold. A nem közvetlenül égi álláshoz kapcsolódó témák pedig: miért kellenek valódi vezetők?
Hogyan lehet leszállni a félelem- és rettegés-programokról?
Tényleg csak akkor működik valami, ha mérhető?
Miért nem repül az a fránya sült galamb?
– Szép sor, nem mondom. És értékes, ha jobban belemélyed az ember.
– A jövő hét se kutya. Íme, a gyors felsorolás: Nap-Denebola együttállás. Ez az Oroszlán csillagzat nemző része. Mars-Vénusz quadrat. Nap-Neptunusz oppozíció. Nap-Plútó trigon. Egyéb témákban pedig a hősiesség, a hasonszenvi spirituális gyógyulás és a dolgok működtetésének lényege kap teret.
– Jól hangzik, bár kissé tömény.
– Velős, igen, de tényleg jó.
– Hát köszönöm.
– De nagyot sóhajtott. Remélem, ez már a megkönnyebbülés hangja.
– Félig-meddig. Úton vagyok, talán ez a jó kifejezés.
– Remek. Jó hozzáállás. Ez segíteni fog. Isten áldja.
– Viszlát. És köszönöm még egyszer.
kép: pixabay.com
