Szerdán késő este kezdetét vette az igazi tavasz, a Nap megérkezett a Kos asztrológiai jelébe; ez már a növekedés, a sarjadás, az emelkedő, friss tavaszi energiák ideje. Azt gondolná az ember gyermeke, hogy ilyenkor a pezsdülés hatására a szüntelen aktivitás, a tevékenység, a készülődés és a tavasz tevékeny megélése az egyetlen járható út. Noha ez zömében és többnyire így van, érdemes egy kicsit feltekintenünk a csillagos égre. Persze helyesebb lenne jelen esetben a „letekinteni” kifejezés, mert az a fényábra, amiről a mai mese szól, az Ekliptika, a Nap égi útja alatt helyezkedik el. Ő nem más, mint a Cet égi egyenlítői csillagképe, ahová a Nap a tavasz kezdetével egy időben lépett be. A napút alatti pozíció belső minőségeket jelöl, a hozzá tartozó fő üzenet (elvonulás) valóban nem egy pezsgős-tűzijátékos parti sajátja.
A Nap, cselekvő énünk égi szimbolizálója másfél hónap alatt halad végig ezen a csillagzaton, kirajzolva egy felfelé emelkedő ívet: a Cet feje ugyanis felfelé törekszik, a Fény, a világosság, az Ekliptika felé (és túl azon egyenesen a Bika és a termékenység csillaghalmaza, a Fiastyúk irányába), ám ide a másfél hónapos Cet-út végén ér el központi csillagunk. Ez az elvonulás azonban egy kicsit más, mint a Halak-típusú. Ott az összegzés, a leltár készítése a hangsúlyos, itt már ez a tapasztalás velünk és bennünk van; a figyelem a jövőre és a jövőbeni teremtésre (Fiastyúk) irányul. Ez sokkal inkább egy felkészülős-megalapozós egyedüllét, amikor és ahol pontosan tudjuk, hogy a megpihenést tettek követik.
A hármasság minősége is előkerül, akár a „klasszikus” test-lélek-szellem szent hármassága okán, akár Jónás három napos, bálnabendő-beli útja miatt. Az elvonuláshoz szorosan kapcsolódik a hármas szám: ha lehetőségünk van, ha tehetjük, éljük át három napig a valós elvonulást, egy kedves remete-barlangban, ha már cethal nem áll rendelkezésünkre. Amennyiben az idő szűk keresztmetszet lenne, akkor is vigyük be a hármasságot életünk ezen fázisába: legyen az három óra, tagoljuk három szakaszra a magunkkal töltött minőségi időt: bárhogyan is, de ötvözzük a befelé fordulást a hármasság szentségével. Ebben a folyamatban adunk alkalmat magunknak előre tekinteni, előre gondolkodni; előre látni a jövőbeli tetteink töltöttségét és hozadékait. Vegyük észre, itt az elvonulás már tervezést is jelent. Mivel a Kos cikkelyében járunk, jusson eszünkbe az áldozat mágiája, amit remekül ötvözhetünk belső figyelmünkbe: az önként vállalt és meghozott áldozat óhatatlanul és mindenképpen áldássá válik. Nem rossz ezzel a magas rezgésű áldással indítani az új csillagévet, ugye?
kép: www.pinterest.com
