2018. jan 21. 0

Hogyan (ne) éljünk vissza a spiritualitással?

Az önmagát ezonak, spirinek, megvilágosodottnak tartó ember időnként elkövet olyan dolgokat, amik nem férnek bele. Ez tipikusan az a helyzet, amikor érdemes megállni, és újratervezni, mert két, egymással nem kompatibilis dolgot próbálunk összeilleszteni, utána csodálkozunk, hogy az Istennek se’ sikerül. Ne akarjuk a láthatatlan világok erőit méltatlanul felhasználni, az elsődleges cél önmagunk, elsősorban jellemünk, másodsorban személyiségünk fejlesztése, amivel nem fér össze az alacsony szintű működtetés. Ha rajtakapjuk magunkat, igazítsuk ki az irányt, tegyük rendbe a tévedést és emlékezzünk, hogy nem ezért vagyunk itt. Az alábbiakban egy teljesen szubjektív, példálózó felsorolást olvashattok, amit valós, megtörtént esetekből emeltem át, nem beazonosítható módon:

„Büszke vagyok, mert intuícióm edzettsége mindig pontosan jelzi, jön-e ellenőr a buszon, villamoson.”

„A főnököm Bak és egy ilyen korlátozott p*ccsel lehetetlen együttműködni.”

„Nem tehetek róla, Skorpió vagyok és a véremben van.”

„Ki tudtuk ingázni, mekkora farka van (hölgyek a kiszemelt úriemberről).”

Azért nem folytatom, mert a sor végtelen és nem szilveszteri vagy április elsejei összeállítás a célom, csupán rámutatni, mire nem valók a materiális világon túli energiák. Minden ilyen működésnél rúgunk egy-egy öngólt, néha nagyobbat, ami kipúpozza a hálót a felső sarokban, néha kisebbet. Sem önigazolásra, sem saját jellemtelenségünk alátámasztásának illúziójára nem célszerű felhasználni azt a tudást, ismeretet, ami a zsebünkben van és társunk számára rejtélyes. Ez közönséges visszaélés, ilyenkor sem jobbak, sem különbek nem vagyunk nála. Sőt. Ne csak a személyiségünkön akarjunk változtatni, hanem a jellemünkön is, azon elsősorban. Lassabb, kevéssé látványos, ám mindennél kifizetődőbb.

Bármit kitanulunk, bármilyen eszközt kapunk a kezünkbe, sz@rt se ér, ha rossz szándék, ha öncélú, alacsony szintű erő vezeti kezünket. A legtutibb sebészkés emberek százait mentheti meg egy jól képzett orvos kezében, de egy indulatvezérelt kocsmai kötekedő tömegeket sebesíthet meg vele. Ne akarjunk jósolni, másokra olvasni kéretlenül. Emlékezzünk, hogy ilyenkor karmát teremtünk, amiért aztán jöhetünk vissza. Emlékezzünk arra is, minden mag kicsírázik és szárba szökken; gondoljuk meg, fénymagokat érdemesebb-e vetni, avagy penészes, dohos hulladékmagokat. A kezünkben a döntés.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!