Csütörtöktől indul a Merkúr látszólagos hátráló mozgása és július második hetéig tart – asztrológiai értelemben mindvégig a Rák jelében (14 fok 44 percnél fordul most, 5 fok 31 percnél júliusban). Csodálatos heteink adatnak a mélyebb és teljesebb megértésére annak a kulcsmomentumnak, hogy miként, hogyan működtejük gondoskodó énünket és mi az a minőség, amit még inkább táplálnunk kéne. Figyelem! Nem csak táplálás és adás játszik, emlékezzünk a Rák zodiákusának névadójára, a csillagképre: bár e kettő (nagyon) nem azonos, de nomen est omen – befogadás-táplálás-elengedés. Elengedés, mégpedig szelíden és lágyan, mint ahogyan a boldog édesanya vágja el a köldökzsinórt egészségben megszületett gyermeke és önmaga között, mikor az újszülött már megkapta az utolsó, lüktetve érkező energiamorzsát is. Tudatosítsuk, hogy most a szelídséghez érkezünk vissza: eszközt kapunk általa a jelen megoldandó kommunikációs kihívásaihoz, de ahhoz is, amikor valakiről újra és újra lepattanunk a szokásos közeledési módokat próbálva.
A Nap útjának csillagzatai közül az Ikrek érintett. Az Ikrek Napkapu: „…csak bújjatok rajta!” Ismerős a zöld ágas bújj-bújj dalocska? Mély szakrális töltettel irányítja a figyelmünket az Ikrek fényábrájára. Az Ikrekben ott a halandó (Castor) és a halhatatlan (Pollux). Ismeri (jól) a polaritást, de nem vész el sem a fehérben, sem a feketében – törekszik a látszólagos kettősségben és a fölött felfedezni az isteni egységet. Mindennek két arca van, de ha engedjük bölcsebbik énünket szóhoz jutni, úgy láthatjuk, mi az a magasabb vezérlőelv, ami az ítéletesség világa fölött rajzolódik ki és már mentes a skatulyázástól. Az itt hátráló Merkúr irányítja rá tudatunkat, hogy milyen fölös és hiábavaló a „másodperc részének adózva ítélni,” mint Dinnyés József énekelte nagyszerű, Nézek és látok című dalában.
kép: www.pinterest.com
