Az élet megy tovább. A zsanérok épek, a világ nem fordult ki a sarkaiból. A Nap felkel, majd lenyugszik; minden nappal kicsit később ébred, és korábban pihen el, hiszen benne járunk az őszben.
Ezt is túléltük, mint a korábbiakat úgyszintén – évtizedek óta.
Ez is megzökkentett, mint a korábbiak úgyszintén – évtizedek óta.
Óraátállítás. Ma már könnyebb a dolgunk, ha a technika oldaláról nézzük. A digitális világban az okostelefonokat és -órákat, tableteket, laptopokat, PC-ket – ezer és egy kütyüt nem kell állítgatni; megoldják ők maguk. Hurrá és hip-hip még egyszer. A készülékek szemvillanás alatt hangolódnak az új időre. Nem úgy mi, emberek.
Kicsit lassabban, döcögősebben követjük zsebünkben hordott érintőképernyős élettársunkat. Kell egy kis idő (amit úgy csavargatunk, mint szemtelen vörösszárnyú a lesőharcsa hosszú bajszát), hogy felvegyük az új ritmust és ne kelljen végiggondolni: most ez a régi vagy az új idő szerint öt óra.
Ezt a bejegyzést meg sem kellett volna írnom. Optimális esetben, ha a maga rendje szerint végigfut a döntéshozatali flipperen az ügy. Elvileg 2019-ben nagy levegőt vett Európa és így kiáltott: eltöröljük az óraátállítást, mert megjött az eszünk. A második tagmondatot én írtam oda, ilyet nem ordibáltak. Talán azért, mert az a velő még úton van. Az órapisztatás viszont még itt van. Mint a kocsmában az utolsó sör.
Na még egy utolsót! Tényleg ez lesz a legeslegutolsó, ne folyjon le több malátaszörp a torkomon! De ezt muszáj megünnepelni, hiszen egyszer élünk! Ez az utolsó sör mágiájának három jellemző mondata. Nincs ivászat, ha nincs belőle vagy négy korsó. És valóban: mindegyik az utolsó, míg ki nem kérik a következő kört. Valami ilyesmi megy az nyári és téli időszámítások pingpongjában, csak kevesebb a jókedv, nincs benne B és S vitamin, valamint a kellemes sörbódultság is maradéktalanul hiányzik belőle.
A döntés elmaradt, lehet ujjal mutogatni, de minek. Bennem viszont felmerül egy párhuzam. Magyarországon, számos európai államhoz hasomlóan, tilos a gépjárművek kilométeróráját buherálni, manipulálni, népnyelven szólva: (vissza)tekerni. Évek óta a BTK-ban nevesített bűncselekmény ilyen adatok meghamisítása; akár egy év börtönbüntetéssel sújtható.
Vajon az időmérő órák átállítgatása nem valósághamisítás?
A következmények ismertek. Ember és állat egyaránt erősen megérzi és nem az előnyére. Minden tavasszal és ősszel felsorolják, mely csoportok érzékenyebb fokozottan az óramutatóval való zsonglőrködésre (gyermekek, öregek, betegek stb.). Ez mind visszaütő visszajelzés. De miről is?
Mi, emberek, mennyire nem bírunk – ilyen módon – hatást gyakorolni a természetre. Legfeljebb megerőszakolós módon, de az is éppen ilyen jelleggel csap(ódik) vissza.
Nem tudom a megoldást. Ez csak egy labda, amit feldobtam. Azért egy tanulság-morzsa mégiscsak akad. Gondolkozz el rajta: vajon máshol nem csapjuk be magunkat? Csak itt élünk a valósághamisítás ordas eszközével?
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
akkor most mennyi az annyi?
