Kiterjesztően értelmezve hétfőtől szerdáig halad keresztül a Bika asztrológiai jelében járó Nap a Bika csillagképéhez tartozó, hét, szabad szemmel is látható csillag alkotta csillaghalmazon, a Plejádokon. Nem titkoltan egyik kedvencem a csillagos égen, bár az asztrozófus legyen elfogulatlan, de ezt meghagyom másoknak… A Fiastyúk az esszenciális teremtés jelölője, de nem a fogcsikorgatós, vért izzadós fajtából, ó, nem. Az Istenek szerelmi fészkének aposztrofált szentelt helyen keresztezik egymást a bolygópályák; azért tartották úgy a régiek, hogy itt szerelmeskednek, hiszen a planétákhoz társított cselekvő energiák itt léptek nászba. Az ide érkező Nap szimbolizálja cselekvő énünket születési képletünkben. Ezekben a napokban nem csak sóhajtozunk, hogy „ej, de jó lenne valamit kipattintani a buksinkból,” de már ugrik is elő az isteni szikra és megvalósítjuk. Új, élesebb és tisztább megvilágításban látjuk teremtő energiáinkat is. A Nap világosságra törekszik, fényt áraszt – olyan sarkokba és ficakokba is, ahol máskor csak a pókot és annak hálóját vesszük észre. Érdemes teljes nyitottsággal és ítéletektől mentesen megélni a Plejádokban tranzitáló Nap hatásait, hogy új nézőpontokkal gazdagodva észrevehessük azokat a teremtő lehetőségeket, melyekre talán már régóta vártunk és vágytunk.
Fontos leszögezni, hogy nem csak a fogzománc bántó csikordulásától mentes a Fiastyúk-féle teremtő energetika, de a méltatlan minőségektől is. Itt nem harácsolunk, harpagonoskodunk; az isteni erőkkel szinkronban szépen, nagyvonalúan éljük meg azt, hogy a Földön több mint elég van mindenki számára. Ez a tétel válik most valóssággá; segítve felülírni a szűkösségtudatú félelemkeltés által vetett fekete magok következményeit.
kép: www.pinterest.com
