Csak egy gondolatot engedj meg mára: bármennyire is markáns változások köszöntenek rád, a játékosságot soha ne feledd. Az élet valójában játék: oktató-tanító jellegű. Az álmatlanságban forgolódástól, a csikorgó fogzománctól sem neked, sem másnak nem lesz könnyebb.
Ha tudatosítod, hogy minden történés a Nagy Játék része, már könnyebben fogadod az intenzív(ebb) megélést hozó elemeit is. Igen, hallom: az nem mehet egyszerre – vagy komolyan veszem és élem az életemet, vagy játékosan; most melléfogtál, nagyokos asztrozófuskám, mert a két halmaznak nincsen metszete.
Khm. Tényleg nem lenne? Rendben, azért engedj meg egy kísérletet: keress bármely videómegosztó portálon világszínvonalú muzsikust, a legjobb, ha szólistáról beszélhetünk. Direkt nem adok tippeket. Mégis, hogyan tud tűpontosan, de átszellemülten és önfeledten, mégis vérprofin játszani a hangszerén (vagy a hangszálain)? Már válaszolok is a következő kérdésre: nem csak a kiválasztott Nagy Művészek képesek erre, te is.
Neveltetésünk – sajnos – poroszos közegben történt, ahol ezt a kizáró, vagylagos mintát erőltették: vagy tanulsz vagy játszol, holott már a tudomány is bizonyította nem egy alkalommal, hogy a játszva tanulásnál semmi sem hoz eredményesebb bevésődést. Gyanítom, te is szívtál ezzel, ahogy én is. Lehet, hogy ideje paradigmát váltani?
Imádott kérdőjelemet most pihenni küldöm és átírom a mondatot; ponttal a végén, mert ez erős kijelentés: ideje paradigmát váltani! Nem mondom, hogy ennél soha nem kínálkozik majd jobb kozmikus pillanat és alkalom, de minek várni? Miért nem most mondod ki: innentől játszva élem az életemet, minden drámát a játék részeként élek meg, ezzel segítve önmagamat, hogy a. ne reccsenjek meg b. könnyebben, boldogabban éljem életemet; hamarabb lássam meg a teljes képet. Gondold végig és javaslom, hozd meg játékos döntésedet!
kép: pixabay.com
a játék új nézőpontokat is kínál – amivel sarkából forgathatod ki a régi világot
