Mai korunk egyik legfőbb problémája megugrandója a tamáskodás. Érdemes lehet visszaolvasni az ott írtakat a jelen égi helyzet apropója okán. „Hiszem, ha látom.” Jól hangzik, de azért annyira mégsem jó. Valamikor régen olvastam egy tanulmányt. Ez a munka leírta, hogy a dolgok mindössze 2 (kettő) százaléka látható szabad szemmel. Ha a mondást tovább szőjük, elkerülhetetlenül adja magát a kevéssé kívánatos végeredmény: a mindenség létező elemeinek, folyamatainak 98%-át nem hiszem, hiszen nem látom. Hát ez nem túl rózsás… Itt érdemes egy cöveket verni a régi meggyőződésünkbe: tényleg csak azt higgyük el? Érdemes az ok-okozati láncolat rabigájában vergődő materialistaként élni vegetálni? Lehet, hogy a csak racionalitásra nyitott szemünk zár el oly’ sok csodától bennünket? Mi van, ha így van?
A jó hír, hogy pénteken gyakorolhatunk. Remek alkalmat kínál az Oroszlán asztrológiai jelében járó Nap, aki ekkor áll együtt a Rák csillagképének második legfényesebb, béta csillagával, az Al Traffal. Ő a Tekintet. Hová nézek, mit látok meg? Mivel nézek egyáltalán? Itt válik fontossá a látókör szélesítése. Nem csak a szemünket nyitjuk tágra, mert itt elengedhetjük a címben taglalt, „enyhén” beszűkítő dogmát és a szívünket, a lelkünket tárhatjuk szélesre az észlelésre, a befogadásra. Ez az attitűd segít meglátni a sárban a gyémántot. Tolkien Aragornról szóló szépséges verse a nagy eposzból így indult: „Van mi arany, bár nem fénylik.” Ezt a bizonyos, a szem számára láthatatlan belső fényt tudjuk most meglátni és felismerni, ha a látásunkat kiterjesztjük és bevonjuk fentebb említett „szerveinket”, azaz szívünket és lelkünket. Egészen elképesztő eredmények születhetnek ebből a kísérletből. Megrögzött materialisták számára csupán a röntgent javasolom tanulmányozni: hasonló módon pillanthatunk a felszín mögé és alá, hogy az igazi lényeget ismerhessük meg. A kulcsszó: megnyílás. Haladóknak pedig olyan minőségekre való megnyílás, amiket eddig elutasítottak, amik azokat a bizonyos gombokat nyomdosták meg.
kép: www.pinterest.com
