A Nyilas cikkelyében lépdelő Merkúr szombatig halad keresztül a Skorpió csillagkép fullánkján. Emlékezzünk, a fullánk a gyökeres, radikális és mélyre ható változásokat jelöli. Ebben a pár napban lehetőségünk van kimondani mindazt, ami belül már készülődött-formálódott egy ideje. Amit kigondolunk és kommunikálunk (akár szóban, akár írásban vagy „csak” egy ölelésben), annak súlya van; általa ilyen jellegű, mély változtatásokat indíthatunk el. Fontos tudatosítanunk, hogy nem mérges, indulatvezérlet tettekről van szó. A skorpiónak, mint ízeltlábú állatnak valóban hordoz mérget a fullánkja, ám itt (is) analógiában érdemes gondolkodnunk: a Skorpió, mint égre rajzolt fényábra, a szeretetről (is) szól; legfényesebb, alfa csillaga, az Antares az esszenciális, elvárások és feltételek nélküli szeretet jelölője. A mostani, kimondással megindított változások vezérlő elve a szeretet, nem pedig az odaszúrás vagy megbántás.
A csillagos égre tekintve a fullánk alatt az Oltár csillagképe látható, ami az áldozat minőségét jeleníti meg. Mit tudunk, mit akarunk feláldozni (önként) a vágyott átalakulásért? Jó tudnunk, hogy az önként meghozott áldozat áldássá válik; de ez fordítva is működik: ha és amennyiben nem vagyok hajlandó ilyen, alázattal meghozott áldozatra, kisebb az esélyem arra, hogy áldás legyen a lépéseimen. Végtelenül egyszerű a reláció, igazán könnyen érthetjük meg, hogy miért is érdemes az a bizonyos felvállalás és áldozathozatal. Lényeges: az „áldozat” szó manapság túl sok csűrést és csavarást szenvedett el. Amikor áldozatot hozunk, akkor nem válunk áldozattá, balekká, balfékké; hiszen pont önként és szabadon döntöttünk egy-egy szituációban a nehezebb, rögösebb, de felfelé vezető út mellett. A pillanatnyi örömöt valami szebbre, jobbra és nemesebbre cseréltük – önként.
kép: www.pinterest.com
