„A megfélemlítés, elnyomás által szerzett állapot erőszakkal meghajlított fiatal fatörzshöz hasonló, amely a rá nehezedő nyomás lazulásával rögtön visszacsapódik, és veszélyes sérülést okoz leigázójának.
A bizonytalanságból eredő szorongás, az ingerült elégedetlenség, amely a világgal és önmagaddal való viszonyodat oly sokszor megmérgezi, abból ered, hogy elhomályosult előtted az örök összetartozás biztonsága. Nem vált véreddé a meggyőződés, hogy véletlen találkozás nincs. A vak véletlen tehát nem is sodorhat el egymástól embereket. Életed minden eseménye mögött értelem rejlik, és ez olyan kibékítő megoldás felé vezet, amelynek teljes ábráját ma még nem láthatod.
Ne hidd, hogy bárki elvehet tőled valamit, ami valójában a tiéd! Amit látszólag elveszítesz, azt te magad taszítottad külön útjára olyan tudattalan erőkkel, amelyeket indulataid, helytelen állapotod árasztott ki. Amint feltöltöd azonban a jó magatartást, s érzéscentrumodban megállítod az indulatok centrifugális forgását, az eltaszított dolog újra visszajön hozzád. Feltéve, ha még kívánod.”
Szepes Mária
