A bolygó, ahol élünk, egy kivételével minden nyelvben nőnemű. Anyaföld, Földanya. Ennek megfelelően a női minőség kell(ene), hogy vezérlőelvként munkálkodjon. Ideális korszakokban meg is valósult, ettől most egy bébibolhányit eltávolodtunk. Ennek minden következményét borotvaélesen mutatják a történések és a folyamatok. Ez a bizonyos női minőség nemtől függetlenül mindenkiben munkálkodik.
A férfi séf például napi szinten, hivatásként működik együtt a női princípiumokkal, mégis: ízig-vérig-talpig férfi. Az ellenkező irányú kilengésre (nő a vegytiszta férfi szerepben) ezer és egy példa adná magát, itt a fantáziádra bízom a hű illusztráció kiválasztását. A lényeg éppenséggel nem a részletekben lakik (az az ördög lakóhelye), hanem az eredendő vezérlőelv fel- és elismerésében. A földi létezőt pedig az égi mintázatok erősítik meg, ők kínálnak kozmikus hátszelet.
Két bolygót szokás a női minőségekhez társítani, a Holdat és a Vénuszt. Gyakori ezotorzsalkodás tárgya, hogy egyik-e, vagy másik az „igazi,” és miért igen vagy nem. Én ebbe nem mennék bele és neked sem javaslom. Egyetlenegy okból: mert az összehasonlítgatás, a két égitest „versenyeztetése” azonnal férfi minőség (a vulgárszlengben farokméregetésnek említik), emiatt itt és most nem való. Együtt, is-is kapcsolatban, mindketten.
Harmóniáról akkor beszélhetünk – tartós és stabil értelemben -, ha és amikor mindkét energia jelen van, mégpedig az egyénre jellemző arányban. Nem kell magaddal patikamérleget hordanod. De egyik a másik nélkül nem élhet és se te, se én nem élhetünk teljes életet bármelyikük (vélt) megtagadásával. Érdemes eljutni a két minőség optimális egyensúlyának (f)elismeréséhez. Most ebbe sem gyalogolnék bele mélyebben, igény esetén viszont szívesen kifejtem. A mai írás apropója a két planéta szembenállása.
Kiegészülés, kiteljesedés; két energia együttműködésének magasba mutató vektora – ezt hívja elő az oppozíció, amikor két bolygó éppen szemben áll egymással. Szeptember 26-án, kedden reggeltől kora délutánig egzakt a farkasszemezés. Jó tudnod: már aznap kora hajnalban – akár üzenetet hordozó álmok formájában – is szállít(hat)ja a hatásokat. Egy mondat az asztrológiai pozíciókról: A Hold a Vízöntő, a Vénusz pedig az Oroszlán jelében jár. Ennél azonban lényegesebb a csillagképi háttér, elsődlegesen égi kísérőnk, a Hold esetében.
Megtisztítás. A méltatlan, az ősi, eredő, valódi megtartó-tápláló női minőségre tapadt szennyező szmötyi pucolására ösztönöz a Vízöntő csillagzat múltba zúduló vize. Itt éri Holdunkat a Vénusszal való szembenézése. Emlékeztet, mit is jelent a valódi női minőség, itt, a Földünkön. Akár férfi, akár nő vagy. Mély lelki húrokat pendít. Nem, nem fogsz belesüketülni. Egy Hold-tranzit (azaz kísérő bolygónk aktuális pozíciója) ritkán dönti le a római kori romokat. Nem vadul be, ám finoman működve kopogtatja meg a válladat. Ha nem akarod, tehetsz úgy, mintha észre se’ vetted volna. Kétszeresen is igaz: lelked rajta.
Szerelemerővel teremteni. A duplán Oroszlán (asztrológia jelet és fényábrai pozíciót illetően egyaránt itt járó) Vénusz nem bonyolítja túl magasztos mondandóját. Lásd meg, ismerd fel, tanulj belőle – és megálmodva valósítsd meg. Persze mosolyogva, létörömmel; amúgy jó vénusziasan.
Keménységből erőbe, konfrontációból konszenzus felé, rombolásból építésbe. Három szép folyamat, de teleírhattam volna az egész bejegyzést, annyi megnyilvánulása van egy Hold-Vénusz oppozíciónak. Finomhangolás. A teli- és újholdakat kivéve ritkán írok arról, éppen hol jár a Hold. Nem azért, mert pikkelnék rá, sőt. Mivel átlagosan négy hét alatt kerüli meg a Földet, gyakorlatilag minden áldott nap külön mese szólhatna róla. Most azonban – rövid időn belül másodszor – kivételt tettem.
Pénteken, szeptember 29-én telik a Hold a Kos jelében – arról azonban önálló tudósítást írok majd, a maga idejében.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
