Csütörtökön és pénteken a Merkúr és a Szaturnusz sextil fényszög kapcsolatban áll egymással. A Szaturnusz jelenleg a Nyilas zodiákusában halad, égi hátterében pedig a Skorpió csillagkép, annak is a fullánkja látható, fölötte a Kígyótartó csillagai fényeskednek. A fullánk a radikális, mélyreható változásokat jelöli, alatta pedig az Oltár látható, figyelmünket az önként meghozandó áldozatra irányítva: valamit feláldozva tudunk minőségi, jelentős változást végrehajtani életünkben. Amit az oltárra teszek, az az általam felajánlott energia, amivel kinyilvánítom: kész vagyok a változtatásra, a belső alkímia elvégzésére. A Szaturnusz, mint az idő princípiuma, rámutat: itt az ideje tenni, eljött a mélyre ható, belső reform ideje.
A Merkúr a Vízöntő jelében jár, égi hátterében pedig a Vízöntő csillagkép múltba ömlő vize csobog. Itt érthetjük meg igazán, mi az a teher és kötöttség, amit húzunk magunk után, amit cipelünk még akkor is, ha hátunk belehajlik és megroppan. A múlt megtisztításában a terhek lerakása, a kötöttségek alóli felszabadulás és emberi kapcsolataink felszabadítása egyaránt benne foglaltatik. A Merkúr a megértésen kívül a szavak kimondását is jelöli, ő a kommunikáció bolygója: kimondhatjuk, mert ideje van az immár megértett dolgok kimondásának. Ezt az erőt adja a két bolygó kapcsolata: a kellő időben, jókor történő, tisztázó célú, tisztaságot, és szabadságot eredményező, valóban építő eszmecserék lehetőségét.
„Mellékhatásként” jelentkezik az áldás (az önként vállalt áldozat automatikusan válik áldássá, mert – természeténél fogva – nem tud nem azzá nemesülni), valamint a múltból görgetett galacsingolyónk csökkenése, netán elaprózódása, ami a megkönnyebbülést, felszabadulást hozó, szabad, alkotó érzések világába emel.
kép: www.pinterest.com
