Amikor hű vagy önmagadhoz és értékeidhez – legyenek bármilyenek -, konzervatív módon működsz.
Konzervál – értéket őriz. A mai cikkben egy lázadó kamasz életútjának keretében nézzük meg, mit jelent valódi, spirituális értelemben ez a végtelenül félreértett kifejezés. Pár perc olvasás és – remélhetőleg – megváltozik a látásmódod. Pontosabban: kitágul.
Rohadt nehéz másfél év volt. Szenvedtem, vacakoltam, kiröhögtek, égett a fülem és az arcom. De kitartottam. Vettem vékony műanyag hajráfot, meg mattfekete befőttesgumit, ami fájt. Úgy húzta a hajam, hogy az már enyhébb vallatási módnak is beillett volna. De nekem kellett a hosszú haj. Még bőven nem voltam tizenhat, amikor kijelentettem, hogy igen, én lázadó rocker vagyok. Az pedig hogy néz ki lobogó rőzse nélkül, ugyebár? Nosza, növesszünk hajat. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de hogy ennyire…
A nyegle, feleselő felszín alatt munkálkodott az erő. Formálódott, majd kiforrott az én kis személyes értékrendem. A falamon megjelentek a poszterek, még ma is érzem a jobb hüvelykujjam begyében a nyomást, ahogy erőltetem a rajzszögeket. Igyekeztem nem a lázadásért lázadni. Magyarul: nem egy üres antitézis lenni, akinek az irányát az szabja meg: csak ne arra, amerre a szülők. Ha előások a régi fényképeket őrző cipősdobozból egy-két korabeli fotót, azt hiszem, sikerült. Az a srác, aki akkor voltam, belenézett a kamerába; lángoló, lobogó tekintete jelezte: vannak értékei. Néha ki is kellett állnom értük.
Bár fodrászhoz nem kényszerítettek, hivatalnok apám jelezte, nem vet rá jó fényt, hogy így nézek ki, így öltözködöm (saját kezűleg, hosszú órák aprólékos munkájával rojtozott farmer, felvarrók és egyebek), ilyen „vad” zenéket hallgatok. És persze, hogy nem fogom be a pofámat. A lázadást saját értékeimet védő eszközként használtam. Az én szavaim helyett talán élénkebben fejezi ki a korszak egyik meghatározó metálzenekarának, az Akelának idevágó dala: Rockernek születtem: https://www.youtube.com/watch?v=OquVRJxxO_U. A dunaújvárosi formáció nem mindig csiszoltan, de a lényeget fogalmazta meg a maga egyszerű szövegzetével. Nem esett nehezemre együtt énekelni a sorokat. Sok mindenre mondtam nemet, de nem „csak úgy.”
Kerestem az utam, olykor erősen tévelyegtem, de volt belül egy magocska. Érzetek és irányok. Ők adták azt a bizonyos erős „igen”-t, aminek a birtokában könnyebb kimondani a rögös „nem”-eket. Végül az érettségi tablóra is hátközép alattig érő hajjal kerültem fel, ahogy kellett. Bár ezeknek a hajszálaknak akkor és ott már meg volt pecsételve a sorsuk.
Behívóparancs, fodrász, könnyek a szememben, ahogy a metrón utazva látom a tükörképemet az ablaküvegben. Kilenc fölös hónap, majd civil élet, nappal munka, estin főiskola. Rövid hajjal. Idővel és lassan, de huszonöt kiló is rám mászott, mert azt hittem, nekem komoly, sótlan felnőttnek kell lennem. Aztán egyszer csak megvilágosodtam.
Rájöttem: nem magam elől kell elmenekülnöm. Karinthynak is kellemetlen volt a találkozás azzal a bizonyos fiatalemberrel. Mikor végre elszántam magam és az elhízott harmincast szembesítettem a nyurga tizenhét évessel, hát sírva fakadtam. Mert az értékek, amik szerint felnőttként éltem, gyakorlatilag köszönő viszonyban sem voltak az eredővel. Elfelejtettem, mit is jelent a valódi konzervativizmus, azaz nem védtem, tápláltam és őriztem az értékeimet.
Jupiter. Még őt is ide akaszthatnám, hogy bölcsüljünk együtt. Egy jó jupiteri kör tucatnyi évén át voltam rövid hajú önelhagyó. Majd újra növesztettem a rőzsét, ami ekkor talán már nem olyan dúsan díszítette a fejemet. És igen: a kollégák és némely ügyfelek is megmosolyogtak. Akadt főnököm, aki mondta, hogy így nem mehetek terepre, hogy néz ki, hogy a „Cég” képviseletében egy loboncos ember jelenik meg. Nem érdekelt. Mert újra kezdtem összekapcsolódni azzal, aki valóban önmagam vagyok. Valahol itt érdemes egy kicsit elengedni az önéletrajzi szálat, legalábbis egy darabig. Mert nem a sztorizás a cél, az csupán eszköz. Kérlek, légy partnerem, hogy megtisztítsuk az optikát, amivel az eddigieket láthatod – és magát a konzervativizmust, mint jelenséget szemlélheted. Ehhez először is következzen a hivatalos meghatározás, amit önkényesen átszerkesztettem, kivágva belőle az ide nem illő, politikai színezetet. Íme:
{A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: „A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.”}
forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Konzervativizmus
Ennél jóval többet ír a hivatkozott oldal, de ez a lényeg, ennyit kell, hogy tudj. Ezt viszont feltétlenül.
Kivétel nélkül, minden egyes alkalommal, amikor cikket, bejegyzést, hírlevelet írok, felfényesítem magamban a kamasz énemet. Őrzöm az értékeit. Az ő szemléletmódja segít a 45 évesnek, hogy másképp lásson és láttasson. Igazi konzervatív módra ápolom a megkérdőjelező én-részemet. Ideje elővenni a témára telepedett tévhiteket. Nem árt mellé némi hipó, súrolószer, zsíroldó, gyökérkefe és egyebek sem.
Kedélytelen, unalmas, fantáziátlan, begyepesedett. Ezt ugyan sose vallaná be a közbeszéd konzervatívja, mégis ez az igazság. Egyfajta takaróként használja a fogalmat, mert hiányzik belőle a szikra. Kiölte magából, vagy vétkes, néma cinkossággal megengedte, hozzájárult, hogy kigyomlálják az ő személyes értékeit. Hát egy lóf@szt! Ez az ember(típus) minden, csak nem konzervatív a szó spirituális értelmében.
Ha/amikor/amíg ragaszkodsz és követed az értékeidet, konzervatív, azaz értékőrző vagy.
A valódi konzervativizmus az önmagad iránti gerinces hűséget jelenti. Amikor a legmagasabbra célzol, már nem külső mércékkel kalibrálod magad – te vagy a mérték. És igen: az érték.
Már nem kell körülnéznem, hogy ki látja meg, ha rágyújtok. Ennek tizenéves koromban még volt jelentősége, ma már semmi. Egyrészt huszonkét éve leszoktam a cigiről, másrészt, ha nem így lenne se szólna senki, ha pöfékelek. Az én kamaszom valódi értékei között például nincs ott a dohányzás. Mert nem lényeges, csak egy kellék volt. Ami viszont átível évtizedeken, ami szemet csillogtat, arra vigyázok. Élek vele, használom nap nap után. Lehet, hogy neked nem 16-17 éves ez a belső érték-figurád (figyelem: ez nem azonos a klasszikus belső gyermekkel!!). Találj rá, ha javasolhatom. Ha pedig a közös útba egy kis fényt is viszel: nyert ügyed van.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő hírlevelek elkészülését:
