Hétfőn, 12 óra 28 perckor lép át a Nap a Halakból a Kos jelébe, ezzel pedig „hivatalosan” is megindítja a tavaszt, immár a naptári után a valódi, csillagászati új év is kezdetét veszi. Amennyiben módunk és lehetőségünk adódik rá, a napéjegyenlőség napján érdemes egy kis tavaszköszöntő szertartást is csinálnunk, a magunk érzéseivel, szavaival köszönteni az Új Évet, az új körére induló Napot, a világosság győzelmét, hogy immár a nappalok hosszabbak az éjszakáknál.
Az egyenlőség egyben az egyensúly minőségét is magában hordozza, ahol egy pillanatra megállni látszik, megállni érződik a létezés, majd ezt a leheletnyi szünetet a növekedés követi, a kezdet, amiben már ott a növő fény információja. A Kos tüzes jel, benne munkálkodik a lendület, az erő, a kezdeményezőkészség. Mindannyian hallottuk azt a mondást, ami a Kost fejjel a falnak menő, kvázi agyatlan baromként aposztrofálja. Itt és most írjuk át ezt a programot és ezt a minőséget, töltsük be valóságunkba, hogy aki fejjel megy előre (akár a falnak is), az szellemi síkon átgondolja a tetteit, abban ott a gondolat, a szikra és a cselekvésért kiáltó gondolat. A Koshoz fizikai síkon a fej tartozik, a faltörő kost nem véletlenül faltörőnek és nem fejtörőnek nevezzük: gondolataink által, hatalmukat szolgálatunka állítva falakat dönthetünk le és törhetünk ki, emelkedhetünk magasba.
A természetben is munkál a megújulás, ennek analógiájaként – belső újjászületési folyamatként – egy új, tiszta lappal indított fejezetként élhetjük meg az új évkört, tudva azt, hogy a Kozmosz részeként a Nagy Egész szerves, alapvető alkotó elemei vagyunk, összhangban annak ritmusával és lélegzetvételével. Boldog tavaszt, boldog új évet, csodálatos felfedezéseket kívánok!
kép: www.bradwhitt.com
