Imádom édes magyar anyanyelvünket. Lehetőségeimhez képest a legnagyobb tisztelettel és a nyelvhelyességre ügyelve szoktam írni. Ebbe – szerintem legalábbis – belefér, hogy kissé csűrjem-csavarjam, itt-ott formálgatva újítsam. Most randa, fülsértő hangzattal kezdem: megíródott, kinyomtatódott. Igen, a könyv. A Stellala (alcím: A gyökértől a csillagos égig), friss, ropogós könyvem. Ezzel persze csak a folyamat első része zárult le, az izgalmasabb csak most vette kezdetét. Jövő héten új utakra lépünk. A könyv és én. Meg persze a sárga toll, amivel írtam.
Debrecen, Szeged, Győr és Pécs. A „turné” első négy állomása. Igyekeztem figyelembe venni a kéréseiteket. „Nem lehetek Nutella, hogy mindenki szeressen!” – imádom a mondást. A mogyorókrém sincs ellenemre, most mégsem nyalakodás miatt idéztem. Annyi helyre nehéz lenne első körben ellátogatni, amit és amennyit írtatok. A négy nagyváros a földrajzi pozíciója miatt is kapott prioritást.
Debrecen például határon túlról is könnyen elérhető; kifejezetten szívmelengető volt olvasni, hogy Nagyváradról „nem távolság.” Július 26-án, kedden indul két fővárosi találkozó után az országjárás. Ez a kifejezés épp olyan fellengzős, mint a turné, de jól esik leírni. A hat alkalom utánra pedig egy hetediket a héten fixáltam, nemsokára esemény formájában is megjelenik a közösségi oldalon. Nem akárhol ülhetünk le egy finom kávé és egy isteni isler mellett. Igen, eltaláltad, ez az Édesem. Odahaza, Dunaharasztiban tartom a hetedik dedikálást, mégpedig augusztus 12-én, pénteken 16 órától 18:30-ig. Halkan írom le, a nyolcadik is körvonalazódik, közkívánatra, ismét fővárosban, csak északon. Ennek szervezése még a (közeli) jövő zenéje.
Hálás vagyok. Több dolog miatt is, most éppen miattatok. Mert már írtok visszajelzéseket. Az észrevételek értékesek; a dicséret persze nekem épp úgy jólesik, mint bármelyikünknek, mégis: kérlek, ha teheted, légy objektív. Abból tudok a legtöbbet tanulni. Mondok egy példát: ha hibát fedezel fel, ne tartsd magadban. Már találtam én is, sajnos többes számban írva: hibákat. Elgépelés, elütés. A régi rém csúf fejét a nyomtatott verzióban is felütötte. Tetten ért házastárs módjára: meg tudom magyarázni.
A sárga tollról nem véletlenül szoktam megemlékezni. Vele írtam a könyvet, egy betétcserével. Jó kis Rotring golyóstoll, kézre áll, könnyű vele írni. Közel három, egyenként 160 oldalas spirálfüzetet telítettem be a számtalan vázlatos lap mellett. Amikor elkészültem, ordas feladat tornyosult előttem. Az alig olvasható kézírásból gépelt szöveget kellett varázsolnom. Ehhez persze jól jött volna egy profi gépíró, ennek hiányában a „magad, uram” régi módszeréhez folyamodtam. Nem, nem gépeltem le. Jóval lassabb lett volna, ha ez az utat választom. Helyette – a korral haladva – új, modern megoldást alkalmaztam. Vesztemre.
Léteznek diktáló szoftverek. Az általam használt Word is tud ilyet, magyarul sajnos nem. Rátaláltam a https://www.speechtexter.com/ oldalra. Számos másik alkalmazáshoz hasonlóan az élőszót konvertálja pötyögéssé. És tud magyarul. A helyzet az, hogy bár artikuláltan és szépen beszéltem (néha már a torkom is érezte…), a végeredménnyel közel sem lehettem elégedett. Úgy kellett újra átfésülnöm, hogy immár a saját bakijaimon túl a szoftver által generált hibákat is ki tudjam szűrni. Mit mondjak, nem végeztem százszázalékos munkát. Menet közben mélyen együtt éreztem a mitológia Sziszüphoszával és csontig hatolóan éreztem át, mit is jelent valójában a „sziszifuszi munka” kifejezés. Nem bántam volna, ha nem én töltöm meg tartalommal.
Arra gondoltam: „ruház”, erre benne maradt: „áruház.” Ami, lássuk be, értelmes szó. Nem húzza alá a fránya helyesírás-ellenőrző sem, mert nyelvtanilag és értelmét tekintve is helytálló kifejezés. Itt azonban belepiszkított a szövegbe. a szemem pedig nem vette észre, nem szűrte ki, fáradtában. És ő csak az egyik a bent ragadt bakikból. Ennyi műhelytitkot mindenképpen szerettem volna megosztani veletek. Egyvalamiben persze továbbra is bíznom kell.
A tartalom, mint jó lendkerék, remélhetőleg tovább lendíti az éber olvasó tekintetét az ilyen bakikon is. A turné nagyképű kifejezése után elpuffantom a „színfalak mögött”-et is. Mert ott munkálkodás folyik, kérem szépen. Pár jelentős folyamat szálai szövődnek, alakulnak. Az egyik, a könyvet és annak forgalmazását szorosan érintő témában nemsokára egy bejelentés/nyilatkozat is várható. Most azonban az útra kelés és a személyes találkozás ideje virradt fel. Kedden elindulunk Debrecen felé: a könyv, a sárga toll és én. Szerdán Szeged, következő héten Győr és Pécs. Izgatottan várom.
Ja és még valami, amit majdnem kifelejtettem. Szerdán, július 27-én, 20:00-kor röppen ki a következő hírlevél. Ebben a kimaradt fejezet szövegét osztom meg a feliratkozókkal. Igen, ilyen is van. Az egyiket megírtam, a többihez hasonlóan. Végül – több okot, tényezőt is mérlegelve – döntést hoztam. Ennek eredményeképpen a nyomtatott formában kézbe vehető példányban már nem szerepel az a szöveg, amit szerdán útjára indítok a hírlevél-küldő alkalmazáson keresztül.
Ha jár neked, akkor semmit nem kell tenned. Ha még nem, akkor a https://ladonyijanos.hu/ kezdőlapon, kicsit legörgetve tudsz feliratkozni, vagy a hirlevel@ladonyijanos.hu címre küldött, akár egyszavas (pl.: feliratkozom!) e-maillel. Nemrég, a Facebook Európából való lehetséges kivonulása kapcsán írtam, miért tartom fontosnak, hogy konzervatív közegen át, azaz e-mailben is kapcsolatban maradhassunk, ha bármi is történik. Jelen világunkban pedig a papírforma egyre borulósabb minőséggé vált. Éppen ez benne a szép és izgalmas.
Történjen bármi, én itt vagyok és remélhetőleg itt is leszek. Nemsokára mozgásban.
kép: pixabay.com
bár a színkombináció tökéletesen stimmel, nem ennyire vagány turnébusszal kelek útra
