Március 20-án 17 óra 15 perckor lép be a Nap a Kos asztrológiai jelébe, ekkor van napéjegyenlőség, azaz indul a csillagászati tavasz, jogos a hurrá! Mostantól a látható világos órák száma több a fény nélkülieknél; olyan ez, mint amikor a Kozmosz tökéletesen behangolt zeneszerszámán megpendül a legtisztább hangok egyike; ez a rezgés már a valódi tavasz rezgése, a külső időjárás körülményeitől teljesen függetlenül. A tavasz nem attól tavasz, hogy nincs hó és lehet borsót vetni: az igazi tavasz a szívekben kezdődik; ez a tavasz indul meg most.
A Kosba lépő Nap üzentében ott a világosság felülkerekedése, a fényes kezdetek rezgése, a tipikus Kos-minőségként megjelenő honfoglalás. Persze ne valami Franco Nero-féle kosztümös tömegjelenetre gondoljunk, a honfoglalás spirituális értelemben kezelendő kategória; valamilyen új minőségbe való belekezdésről szól. Döntést hozunk, hogy mostantól ezt és ezt éljük, csináljuk, működtetjük, azonosulunk vele és készek vagyunk önként (nem mellékesen dalolva) meghozni az áldozatot, biztosan tudva, hogy ez áldássá válik. Ébredő kezdeményezőkészség, kinyíló szemek és szívek jellemzik ezt az időszakot, amikor Csipkerózsika-álmunkból ébredve nyújtózunk egy nagyot, majd kiszimatolunk és a levegő semmivel össze nem hasonlítható frissességétől mámorosan kezdünk valami nagyszerű dologba.
Ezt a tenni akarást támogatja meg a Bak jelébe lépett Marstól érkező quadrat fényszög inspirációja. Cselekedni, létrehozni, alkotni: mind-mind ott mocorog bennünk, hogy végre működtessük; belső késztetés születik a teremtésre. Olyan erő ez, ami nem kompatibilis a punnyadással, nem tűri meg maga mellett. Ha szélesre tárjuk az ablakokat, nemcsak a fény árad be, de a friss levegő az áporodott ájert is kiűzi, egyik nem fér meg a másikkal. Szellőztessünk, vegyünk jó mély levegőket, majd tűrjük fel ingünk ujját és hajrá!
kép: www.pinterest.com
