Piros, fehér, zöld – a keret és az ismétlődés. Szomorkás, melankolikus hangvételt szakít meg egy-egy „felkiáltás,” rámutatva, merre is az az emelő irányú vektor. Nehéz dal, nem olyan könnyen hallgatható, elsőre befogadható, mint a tegnapi Bobby Sands-nóta. Értened kell azt is, ami nem hangzik el, képzeletben érdemes visszaröppenned 1983-ba, mikor íródott. „Bolond, ki felejt, múlásra bízva a múlt viharát” – hallod a szerzemény vége felé. Vesd össze az akkor még igencsak citált Internacionálé bugyuta „A múltat végképp eltörölni” sorával. Nem véletlenül nem vált belőle bestseller és a Petróleumlámpát többet játszották. Ettől függetlenül és éppen ezért, remek, de munkát igénylő négyperces.
kép: wallpaperflare.com
