A jövő hét közepéig életünket átszövi a Halakban járó Vénusz és a Szaturnusz kapcsolata. A két bolygó a mágikus érzékelést megjelenítő pentagramm, avagy quintil fényszögön keresztül működik együtt ebben az időszakban. Ennek a fényszögnek jellemzője, hogy csiszolja, finomítja érzékelésünket, azok az érzések, amik esetleg egy „gyalog hétköznapon” (már ha lenne ilyen) hidegen hagynak, most mély húrokat pendítenek meg, a tóba dobott kavics halk loccsanásán túl minden hullámkarikát, még a legapróbbat is érezzük, ha szemünk nem is látja. Ez az az állapot, amikor lelkünk átveszi az öt érzékszerv korlátos működésétől a rezdülések továbbításának funkcióját, így segítve rálátni a valódi lényegre, amikor nem dőlünk be a materiális jeleknek.
A kifinomult érzékelés pedig segítséget ad az emberi viszonyulásainkból nyert igazi értékek meglátásához. A kapcsolatok teljességét átlátjuk, és megértjük, mik azok a kincsek, drágakövek, amikkel gazdagodtunk. Nyilván nem materiális értelemben, nem vagyonmérlegről szól a konstelláció. Azokat a minőségeket vesszük itt számba, amik a társunkkal együtt megtett út során kerültek batyunkba és a sok-sok közös lépés során is velünk maradtak, kiállták az idő próbáját és immár valóságunk részévé váltak. Minden olyan tapasztalás ide tartozik, amit akár nevetve, akár könnyek közt, akár könnyek közt nevetve szereztünk. Minden kicsi ráncunk okozójából képesek vagyunk kinyerni az értéket, a tudást.
Ezek a napok kitűnőek az összegzésre és a termékeny érzelmi leltár elkészítésére. Érdemes időt, energiát és figyelmet szentelni a folyamatra, mert akár új értelmet is nyerhetnek általa életünk bizonyos szereplőivel futott közös köreink, netán átértékelődik múltunk egy-egy fejezete: kiderül, hogy a mérleg mégsem mínuszos, mert a sok-sok fájdalom és csalódás végül más úton meg nem szerezhető értékekkel, erősségekkel vértezett fel, amikkel már sokkal biztosabb lábbal léphetünk egy következő történet első fejezetének lapjaira.
kép: www.wordpress.com
