2017. Már 31. 0

Kapcsolatok, mélységek

Keddig érezteti hatását a látszólagosan hátráló mozgást végző Vénusz és a Plútó között működő quintil fényszög. Itt az ideje picit félretenni racionalitásba menekülni kívánó én-részünket és teret engedni a finomérzékelésnek: a mostani bolygótánc ugyanis erről szól. Kapcsolataink mélységébe világít a pentagrammának is nevezett, mágikus, ösztönös érzékelést erősítő fényhíd. Olyan érzékenységet kapunk, amivel képessé válunk akár gyökeres változtatásokra is, miután felismertük a működési mintákat.

Annak meglátása is ide tartozik, amit esetleg nem is szeretnénk – Szerb Antallal szólva – gyalog hétköznapokon meglátni. (Pár)kapcsolatainkban lehetnek olyan mélységek, amikről mi ott, a felszínen nem is tudunk, nem is akarunk tudni, mert jobb így – véljük az erdőben tévelyegve. A Vénusz-Plútó quintil bizony odarakja az orrunk elé: tessék, ez bizony ott volt a mélyben. Tekinthetjük érzelmi csőgörénynek is ezt a fényszöget: általa előkerül az a katyvasz, ami talán büdös és gusztustalan, mégis ott volt és miatta nem tudtak áramolni a dolgok, időről-időre feljött valami kellemetlen lötty, de eddig sikeresen letuszkoltuk és komfortkedvelő struccként a finom, forró homokba ágyaztuk buksinkat. Ennek most véget tudunk vetni, mert egy dugulásnak, akár a lefolyóban, akár a kapcsolatunkban ordaskodik, nincs helye. A Plútó a Bak jelében, a megoldás, az előrelépés zodiákusában jár; avagy ami a mélyben van, onnan előkerül, abban ott a megoldás is. Nem azért dolgozunk az érzelmi dugulás-elhárításon, hogy aztán a feltárt dolgoktól talpig összerókázzuk magunkat (rosszabb esetben párunkat is). Émelyeghetünk, persze, ha olyasmit vet fel a sors, de aztán nagy levegővétel és ingujjak feltűrése után jöhet a megoldás.

Megoldás márpedig van, mindig és most is. A hátráló Vénusz mutatja meg, mi az a minőség, amiért vissza kell, vissza érdemes mennünk, hogy aztán fogva és megértve az üzenetet, előre léphessünk. Ezt az előrelépést segíti a felismerések nyomán belül megformálódó, akár gyökeres és mélyreható változás. Mert változni, változtatni jó, akkor is, ha alapvetően az állandóságot gondoljuk biztonságosnak, ám ez az állandóság nem kívülről elvárt minőség. Azért változtatunk, mert belül kell felépülni és kialakulni annak a stabil tartásnak, belső középpontnak, aminek ereje bármilyen külső változás esetén is sziklaszilárdan megtart és sugározza a „köszönöm, jól vagyok, bármi történjék is” érzését és állapotát. Jó hír, hogy a hónap vége felé, mikor már újra a kozmikus irányban halad a Vénusz, újra éled ez a fényszög, ám az már egy másik mese lesz.

kép: www.alphacoders.com

Szólj hozzá(nk)!