Az a helyzet, hogy lépten-nyomon beleütközhetünk félelemkeltésbe, még a csillagos ég aktuális állásaival kapcsolatosan is. Ez persze már önmagában is abszurd, de azért járjuk körül a témát. Azért abszurd, mert ha valami ezen a teremtett világon létezik, létezhet, amitől nem kell félnünk, az a csillagok (és bolygók) világa. Még akkor sem, ha érkezhet meteor és oly’ sok katasztrófafilm (pl. Armageddon) ábrázolta az égi veszedelem bekövetkeztét. Akit eltalál egy meteor, az valóban rosszul jár, adott esetben hamar elvégzi jelen életének leltározását és instant lehetőséget kap egy újabb inkarnációra. De! Ez nem történhet az ő kozmikus tudtán és beleegyezésén kívül. Az ilyen, meglehetősen ritka történést pedig csak a földi létezésünk szemüvegén át szemlélve tűnik tragikusnak, az életek hosszú láncolatában csupán egy szem, aminek pont úgy helye, szerepe és jelentősége van, mint az összes többinek.

A riogatással több baj is van. Az egyik, hogy alaptalan, legyen bármi is odafönt. A másik, még ordasabb vetülete a félelem ébresztésének és ébren tartásának az a fajta kifordított képtelenség, hogy nem tud rossz érkezni, még ha a Szaturnusz és a Plútó együtt is fog állni. Amúgy a tavalyi Nyilasba érkező Jupiter kapcsán is hallottam aggasztást, ami aztán minden szempontból csak jóról szól, még a klasszikus asztrológia olvasatában is. Amire nincs befolyásunk, az az égitestek mozgása. Ez történik, akár medizünk rá, akár lézerezzük a Holdat, vagy csoportosan akarjuk lelassítani a Nap lépteit. Ők köszönik szépen, tartják a saját tempójukat és tojnak az ilyen jellegű, teljesen hiábavaló törekvésekre. Nem szeretem a „képtelenség” szót használni, mert gyönyörű beszédességgel tudatja, hogy valamiről még képet sem tudunk alkotni, annyira megvalósíthatatlannak látja a tudatos és a tudatalatti énünk egyaránt, de itt és most mégis használom, használnom kell. Képtelenség ilyen módon befolyásolni az égi erőket. A rendszer nem így van kitalálva, azon kevés dolgok egyike ez, amit nem tudunk megtenni (a másik, hogy a könyökünket sem tudjuk megnyalni, csak ha előbb radikális módon elválaszttatik az a felkarunkkal együtt a testünktől…). Ha valamivel szemben nincs eszköz a kezemben – a világon semmi, de semmi értelme emiatt aggódni; tökéletesen hiábavaló energia minden, ide pocsékolt erőnk.

Az égitestek mozgásának jelentőséget tulajdonítunk: mikor, kivel állnak együtt, hol, melyik asztrológiai jelben vagy csillagképben tartózkodnak éppen. Ez adott, ezt látjuk a Földről, de a reakcióinkat megválaszthatjuk. Egyszerű ítélkezés besz@rni mondjuk egy Plútó-Szaturnusz együttállástól. Miért kell, hogy rettenet járjon a nyomában? Kerüljük el a csapdát, amibe tömegek sétálnak pont úgy bele, mint a birkák teszik mindezt utolsó útjukon, a vágóhídra menet. Amikor sokan félnek ugyanattól, akkor az energiák összeadódása miatt igen erős erők lépnek működésbe és vonzzák be a fókuszált minőséget. Ha mindenki fél, akkor egyre gyakrabban találkozik félelme tárgyával. Az aggodalom megteremti önmagát, testesíti a belé fektetett érzelmeket. Az egyik leggyakoribb asztrológiai kivetülése a retrográd Merkúrral kapcsolatos nehézségek elvárása. Félreértések, egymás mellett elbeszélés, közlekedési anomáliák, akadályoztatott kommunikáció – a sztereotípiákat ismerjük. Mivel ezeket a meglehetősen alacsony szintű megjelenési formákat társítjuk a példánkban szereplő hátráló Merkúrhoz, el is várjuk őket. Akár tudatosan, akár tudattalanul. Azt várjuk, hogy újra működjön az ismert mintázat, mert az biztonságos számunkra. Ha nem jó, akkor is állandó, azért biztonságos, pontosabban fogalmazva megadja a biztonság illúzióját.

Itt kanyarodunk vissza a kiinduló ponthoz és az egyenlet rajtunk álló, általunk változtatható oldalához. Ha az égi jelenségeket nem befolyásolhatjuk, akkor a rájuk adott válaszunkat változtassuk meg. Merjünk nyitottak lenni és a tömegektől eltérően gondolkodni. Tegyük fel a kérdést: „tényleg rossz az az égi aspektus, ami most jön?” Tényleg el kell hinnem, hogy lótetűinvázió, inkontinencia és nyelvelharapás jár a nyomában? Valóban hiteles az az ember, aki erre figyelmeztet? Nem lehet, hogy belém programozza ezeket a minőségeket és én hiszek neki? Elfogadom őt „tanácsadónak”, mert szaktekintély, adott esetben sokan hallgatnak a szavára, de nem magas szinten működteti a tudását. Attól, hogy sokan olvasnak/követnek valakit, attól még nem szükségszerű, hogy magas szinten működjön, erre is számtalan példa kínálja magát. Merjünk önállóak lenni itt is és most is, amikor véleményt alkotunk egy csillagállásról, egy kozmikus jelenségről. Tök mindegy, hogy tanultuk-e, értünk-e hozzá technikailag. Az érzéseinket figyeljük meg, amivel jelen vagyunk a történéseknek. Sajátjaink-e vagy a mástól kapott instrukciókat váltjuk valóra, azaz félünk-e mondjuk a hátráló Merkúrtól, netán egy Szaturnusz-Plútó találkozótól.

képek: www.pinterest.com