Közkeletű tévhit, hogy a fájdalom ok nélküli és fő célja életünk megkeserítése. Nyilván féligazság, ami a legkevésbé hasznos és építő, mert az oktalanul megélt, fel nem ismert üzeneteket hozó fájdalom úgy megy el mellettünk, helyesebben szólva rajtunk keresztül, hogy tovább is viszi mindazt az értékcsomagot, amit nem vettünk le róla – lustaságból, figyelmetlenségből, kényelemszeretetből. Jó tudnod, hogy amikor fájdalmat érzel, akkor ott tanítás is van; lehetőséget kapsz arra, hogy észrevedd végre az üzenetet. Tudod, az már korábban is megérkezett, traumáktól mentes módon, mindössze annyi történt, elkerülte a figyelmedet, vagy elkerítetted róla a fókuszt szándékkal.
Íme, egy teljesen materiális hétköznapi téma: éjjel kimész a mosdóba és a mezítelen kicsi lábad ujjával jó nagyot rúgsz a komód sarkába, leválik a lábad körme, sajog az ízület és szép lilás színt is kapsz pár napig. Majd néhány nap múlva újra és újra, ismétlődően. Választhatod azt is, hogy nyomorékká rúgod az a kisujjat, végül is van több belőle, de érdemesebb megnézned, mi az, amire tanít: 1. járhatsz papucsban éjjel, így nincs kiszolgáltatva ujjad épsége kóválygó fejjel, álmosan botorkáló lépteidnek, 2. bekapcsolva hagyhatsz egy sólámpát és a derengésben már látod a körvonalakat és az egy centire való elkerülés éppen elég a biztonságos célba éréshez, 3. odébb tolhatod a komódot pár centivel és már nincs, mibe belerúgj. A példánkban három különböző mód adódik azonnal a fájdalmat generáló probléma megoldására, nincs ez másképp a való életben sem.
Gondolkodj el, mi az, ami fájdalmat okoz. Mi váltotta ki? Mit üzent neked? Szükséged van-e még újabb és újabb leckékre? Jusson eszedbe: minden fájdalom tanítást ad. Ha élsz a lehetőséggel és megtanulod, nincs oka visszatérni, ám pazarlás elengedni a saját megéléseken keresztül átégett fájdalmak kinyert tapasztalatait, amik bölcsességgé nemesedhetnek. Az elvesztegetett, hiábavaló fájdalom csak, mi értelmetlen.
Amikor már megérted az üzeneteket, amiket így kapsz, mindössze egy lépésre jársz a traumatizálás megelőzésének minőségétől; előbb esik le a tantusz a nyilallásnál. Tudd, hogy lehet hatékonyan és eredményesen tanulni és fejlődni fájdalom nélkül. Lehet örömmel tanulni. Az értelmes fájdalom (pl. sport) soha nem fájdalom-élményt ad, hanem csupán egy szakasz, aminek átélése közben is tudjuk, hogy megéri és a jutalom busás a folyamat végén, emlékezz: sose a sajgó izmok jutnak eszedbe, hanem a teljesítmény, a büszkeség és az elégedett mosoly a célban.
Az csak egy hitrendszer, hogy nehéz leckéken keresztül, fájdalommal lehet tanulni és fejlődni. Akkor igaz, ha magadra nézve igaznak hiszed és e szerint élsz, akár tudatosan, akár tudattalanul. Emeld a valóságodba, hogy a jutalomfalattal összekötött tanítás és fejlődés mennyivel jobb és eredményesebb. Tedd el jól a korábban könnyekkel, kínnal, verítékkel kikristályosított tapasztalásokat, ám nyisd meg a valóságodat, hogy ennek nem kell feltétlenül így lennie a jövőben. Ne várd el, hogy fájjon, legyen szemed meglátni a mosolyban, a szépben, az örömben a leckét. Ne várd meg, míg pofonnal kell bevinni a tudást. Az egész mindössze a tanulásod módszertani reformja. Menni fog.
kép: www.abstract.desktopnexus.com
