Nemrég jártuk körül a Nap aktuális égi helyzetét: asztrológiai szempontból a Mérleg cikkelyének vége felé lépdel központi csillagunk, ám az asztrozófia, a látható csillagok világának tudománya felől nézve a Szűz csillagzatának alfa csillagát (ő az a bizonyos csodálatos energetikájú Spica) elhagyva érkezett meg az Angyali Szűzbe. Megérkezett és egészen november elejéig ott is folytatja égi útját, az elkövetkező két hetünk során kiemelten érezzük szárnyas égi segítőink támogatását. Érdekes, mi több, felettébb különös, hogy pont halottak napján hagyja el a csillagzatot cselekvő énünk égi szimbolizálója…

Szinte szóismétlésnek érezheti az ember gyermeke, hogy mostanság ilyen sokszor érintett a Szűz angyali része; újra és újra fontos azonban leírni, hogy az angyalok azért vannak, hogy bennünket segítsenek. Nem csicskáztatjuk őket, hogy hoci, nesze, aggyá’ má’ nekem egy hosszikás autót (ahogy Somlósi Lajos említi gyakran és szemléletesen); hanem kérjük őket. Kérjük, de nem úgy, mint egy kelletlen kollégát, akinek világfájdalmat okoz felemelni a v@l@gát, hanem azzal a biztos tudattal, hogy kedves és szolgálatkész, mellénk rendelt segítőnket szólítjuk meg. Az angyal és a tétlenség nem jó barátok, ezzel érdemes tisztában lennünk: nem lövünk el értékes patronokat azzal, ha gyakran kérjük közbenjárásukat. Nincs az a pont, amikor mérgesen földhöz csapja a kalapját (mint a viccbéli mérges gomba), köp egy hegyeset és azt mondja, hogy márpedig én neked többé egy vonásnyit nem segítek. Ez csak és kizárólag a jelen földi valóságunk szűkösség-centrikus, irányított valóságképéből fakadhat, távol a józan észtől és az emberi alapértékektől, bölcsességtől.

Jelen két hetünkben a „szimpla” segítői minőségen túl egyfajta megváltódásra is lehetőségünk adatik, hogy kellően magyartalan szóval húzzam alá a Kozmosz által felkínált ziccerhelyzetet. A Szűz angyali részével szemben ugyanis a Halak fényábrájának kiemelkedő halacskája látható. A polaritás világából itt tudunk kiemelkedni, a szemben lévő megváltói minőség szimbolizálja, hogy egy-egy kört le tudunk zárni, viszlát, mókuskerék! Általánosságban elmondható, hogy szép és lágy, az angyali rezgésekkel kompatibilis, csillaggyermekekhez méltóan elegáns módon tudjuk a nagy zöld pipát odahúzni ahhoz, amiben már elvégeztük a mestervizsgát. Itt tudjuk és érezzük, mi az, amiben meghaladtuk az újra és újra lefutandó körök világát és miután tudatosítottuk, egészen egyszerűen fölé emelkedünk. Erről (is) szól ez a fantasztikus két hét, tudjunk róla és éljük meg.

 

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest

Share This