Szerdán egy nagyon érdekes égi helyzet kedveskedik nekünk. A Kos asztrológiai jelében járó Nap ekkor áll együtt a Halak csillagképének kiemelkedő halát tejessé tevő, kiegészítő Andromedae-val. Az üzenet rövid, tömör és egyszerű: az áldozatvállalás (tudatosan megtéve és önként vállalva) a kiemelkedést hozza el, nem mellesleg áldássá válik. Pont. Itt már ne olyan áldozatra gondoljunk, mint „nem káromkodom többet vasárnap” vagy „nem szedek aprópénzt szurkos hurkapálcával a perselyből”; sokkal inkább ego-áldozat útján tudjuk magas szinten megélni az Andromedae-minőséget.
Az ego-áldozat nem jelent semmilyen szuicid dolgot, ahogyan azt sem, hogy megtagadjuk önmagunkat, vágyainkat, azt, amik vagyunk. Jelenti ellenben és ezzel szemben a nyesegetést; azokat a vadhajtásokat tudjuk feláldozni, amikről biztosan és pontosan tudjuk: nem kellenek már, nem jók, nem szolgálnak, de kényelmesek, finomak, úgy érezzük, hozzánk tartoznak. Itt fáj (vagy fájhat) az oltárra tevés, talán megremeg kezünkben az égő gyufa, mert olyan otthonossá vált dolgot akarunk leválasztani magunkról.
Ez nemhogy nem baj, hanem emeli az értéket, az áldozat értéke magasabb, több, ha valódi áldozat. Ha milliomos vagyok, nem tekinthető áldozatnak a mozgássérült tengerimalacok gondozására létrehozott alapítvány számlájára átutalt ezer forint. Az áldozatnak ereje van azáltal, hogy megérezzük. Gondoljuk végig innen nézve, mit tudunk az emelkedésért, a Fény felé való kiemelkedésért feláldozni magunkból. Különös, de amint megszületik az elhatározás, valahogy körénk is rendeződnek a dolgok.
kép: www.pinterest.com
